Jelenlegi hely

„Mondd, hogy igazam van!”

A gyermek érzelmi képességeinek megalapozása
A gyerek sallangmentes, fékezetlen emocionalitással viszonyul a világhoz, a szülő viszont tanult elvárásai szerint.

Az a szülő képes gyermekének a legnagyobb biztonságot nyújtani, aki maga is jól van – hangzik a tömör megállapítás.

Az ám, de hogy is vagyok én saját magammal? Meg aztán mit adhatok át saját érzéseimből a neveléssel?

A szülők többsége a következőképpen vélekedik a fenti állításról: „Vannak jó pillantok az életemben, olyankor mosolygós vagyok, megértő és türelmes, át tudom élni, hogy szeretem a gyerekemet, el tudom hinni, hogy jól csinálom, de legtöbbször csak a fáradtságot érzem, meg a mindenhonnan támadó sürgetést és elégedetlenséget.  A saját szülői mintáimról meg ne is beszéljünk!  Nem tudom, hogy kéne kezelnem az ismétlődő hisztériákat, a vég nélküli duzzogásokat – amúgy pedig se türelmem, se időm mindehhez”.

Sokan úgy gondolnak a szülői szerepre, mint valami tökéletesen végrehajtandó Nagy Feladatra. Ettől persze elvész a kapcsolatból a játékosság, a rugalmasság, a kölcsönösség, vagyis pont azok a pozitív érzések, amelyek mindkét részről a biztonság élményét és az elfogadottság érzését adják. Pedig „nem kell nagy dolgokat csinálni, a kis dolgokat kell jól csinálni” – szól a régi bölcselet.

A „tizennégyperces” babák 

A szülő és gyerek közötti érzelmi kapcsolatfelvétel már a gyermekvállalásra mondott IGEN-nel elkezdődik, és épül tovább a várandósság kilenc hónapjában.

Nemrég még úgy vélték, hogy az élet kezdetén a csecsemők passzív, differenciálatlan lények – mára már általánosan elfogadottá vált az a nézet, hogy a csecsemők „előhúrozott” képességekkel jönnek a világra – vagyis a születés pillanatától fogva jellemzi őket az érzelemkifejezésre, az érzelmi kommunikációra való felkészültség, sőt  speciális elvárásokat támasztanak a szülő felé...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockáz

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából.