Jelenlegi hely

„Mondd, hogy igazam van!”

A gyermek érzelmi képességeinek megalapozása
A gyerek sallangmentes, fékezetlen emocionalitással viszonyul a világhoz, a szülő viszont tanult elvárásai szerint.

Az a szülő képes gyermekének a legnagyobb biztonságot nyújtani, aki maga is jól van – hangzik a tömör megállapítás.

Az ám, de hogy is vagyok én saját magammal? Meg aztán mit adhatok át saját érzéseimből a neveléssel?

A szülők többsége a következőképpen vélekedik a fenti állításról: „Vannak jó pillantok az életemben, olyankor mosolygós vagyok, megértő és türelmes, át tudom élni, hogy szeretem a gyerekemet, el tudom hinni, hogy jól csinálom, de legtöbbször csak a fáradtságot érzem, meg a mindenhonnan támadó sürgetést és elégedetlenséget.  A saját szülői mintáimról meg ne is beszéljünk!  Nem tudom, hogy kéne kezelnem az ismétlődő hisztériákat, a vég nélküli duzzogásokat – amúgy pedig se türelmem, se időm mindehhez”.

Sokan úgy gondolnak a szülői szerepre, mint valami tökéletesen végrehajtandó Nagy Feladatra. Ettől persze elvész a kapcsolatból a játékosság, a rugalmasság, a kölcsönösség, vagyis pont azok a pozitív érzések, amelyek mindkét részről a biztonság élményét és az elfogadottság érzését adják. Pedig „nem kell nagy dolgokat csinálni, a kis dolgokat kell jól csinálni” – szól a régi bölcselet.

A „tizennégyperces” babák 

A szülő és gyerek közötti érzelmi kapcsolatfelvétel már a gyermekvállalásra mondott IGEN-nel elkezdődik, és épül tovább a várandósság kilenc hónapjában.

Nemrég még úgy vélték, hogy az élet kezdetén a csecsemők passzív, differenciálatlan lények – mára már általánosan elfogadottá vált az a nézet, hogy a csecsemők „előhúrozott” képességekkel jönnek a világra – vagyis a születés pillanatától fogva jellemzi őket az érzelemkifejezésre, az érzelmi kommunikációra való felkészültség, sőt  speciális elvárásokat támasztanak a szülő felé...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...