Jelenlegi hely

Mi van a másik fejében?

Elmeolvasásnak nevezzük azt a képességet, mely segít abban, hogy megértsük, mi van a másik fejében.

Pillanatról pillanatra önkéntelenül és szándékosan érzékeljük, felfogjuk, elemezzük, elképzeljük, mi van a másik fejében. 

Szerző: 

„Érzelmi ragály”

Ez az egyik legelemibb mechanizmus, ami révén megérezzük, hogy mit él át a másik. Az érzelmi ragály során a másik érzelme automatikusan átragad ránk, és ugyanazt érezzük, mint ő. Például fájdalma hatására mi is összerándulunk, undora hatására mi is undort érzünk, gyönyöre látványára mi is felizgulunk… Az érzelmi ragály révén úgy ismerhetem meg, mi van a másik fejében, hogy automatikusan ugyanazt élem át. A másik állapota és a saját állapotom között nincs különbség.
Az idegrendszernek egy bizonyos fokú érettségére van szükség ahhoz, hogy valaki képes legyen az érzelmi ragály révén benne fellépett heves érzelmek gátlására, s a saját és a másik lelki állapotának elkülönítésére. Aki erre kevésbé képes, a másik szenvedése benne is nagy szenvedést vált ki, és szenvedő szeretteinek nehezen segít, mert egyfajta támadásnak éli meg azt a fájdalmat, amit szenvedésükkel neki okoztak. Ez különösen nagy probléma olyan esetben, ha a szenvedő személy ki van szolgáltatva annak, aki a másik gyötrelmei által okozott fájdalmat nem képes szabályozni. Például szülők, akik nem viselik el gyermekük szenvedését, vagy orvosok, ápolók, akik a szenvedő páciensekkel nem bírnak együtt lenni, mert a páciens kínjai bennük is nehezen viselhető szenvedést okoznak…

Ezt az elvet, hogy a másik szenvedése nekem is szenvedést okoz, a szenvedést okozó dolgokat pedig jobb elkerülni, ellensúlyozza egy másik mechanizmus, amit empátiás törődésnek neveznek - ami az arra való késztetés, hogy a másik szenvedésén enyhítsünk. Ha ez sikerrel jár, akkor az érzelmi ragály mechanizmusa révén a másik által bennünk kiváltott szenvedés is csökken. Azonban az empátiás törődés jutalmazó jellege nem pusztán a szenvedés csökkentéséből fakad. Úgy tűnik, hogy a másikkal való törődés önmagában örömöt okoz...

Az elmeolvasás

Az empátiás ragály mellett van egy másik automatikus mechanizmus, amelynek segítségével elménk – anélkül, hogy tudatában lennénk, anélkül, hogy döntést hoztunk volna erről, – folyamatosan „kiszámolja” a közelünkben lévő élőlények valóságról alkotott vélekedéseit, szándékait, terveit, érzéseit…

Képesek vagyunk szándékosan, tudatosan is olvasni mások elméjében. Elmeolvasásnak nevezzük azt a képességet, vagy képességek egy csoportját, melyek segítenek abban, hogy megértsük, mi van a másik fejében. Az elmeolvasás összetett folyamat, amely több különválasztható alegység együttes tevékenysége esetén a leghatékonyabb. A másik érzelmeinek arckifejezésről, testtartásról, hangszínből való olvasási készsége, beszéde, írott szövege direkt és indirekt üzeneteinek megértési képessége (irónia, utalás, stb.) – mind fontos szerepet játszanak a másik megértésében…

De vajon miért is olyan fontos megértenünk, hogy mi van a másik fejében? Az egyik legelfogadottabb nézet szerint azért van erre szükségünk, hogy megértsük, és előre tudjuk jelezni a másik viselkedését. Tudatelméleten azt értjük, hogy a másik viselkedését szándékai, vágyai, érzelmei, tervei alapján képesek vagyunk megérteni, illetve előrejósolni. Ez a képesség segít nekünk abban, hogy komplex helyzetekben megértsük a többi ember célját, szándékát – és ez segít abban, hogy a legmegfelelőbb döntést hozzuk saját céljaink és szándékaink eléréséhez.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A csendtől való menekülés végül azt eredményezi, hogy elidegenedünk önmagunktól. Frázisokkal, népszerű szlogenekkel, idézetekkel töltjük meg azt az űrt, amit saját lelkünk nem-...

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.