Jelenlegi hely

Amikor elmarad a gyermekáldás

A nem kellően tájékozott társadalmi csoportokban a terméketlenség ma is a nő „bűne”.

A terméketlenségért „hagyományosan” a nőket szokás okolni. Ez odáig fajult, hogy a nőt tették felelőssé azért is, hogy „nem tud” fiút szülni. Ez még ma is élő téves elképzelés, annak ellenére, hogy a nő természetesen csak X kromoszómát tud „szolgáltatni”, a fiú utódhoz szükséges Y kromoszóma kizárólag a férfitól származhat. 

Szerző: 

Még makacsabb az a tévhit, amely szerint a terméketlenségért a nő a „hibás”. Ez részben érthető, hiszen korábban nem tudhatták: az a tény, hogy a férfinak van ejakulációja, korántsem jelenti azt, hogy a kilövellt ondó a megtermékenyítéshez szükséges mennyiségű és minőségű ondósejtet tartalmaz. A prűd szexuális „felvilágosítás” még ma is azt sulykolja az emberekbe, hogy a megtermékenyítéshez akár egyetlen ondósejt is elegendő. Ez szimpla ostobaság, hiszen a valóságban „hibátlan” ondósejtek millióira van szükség a megtermékenyítéshez. A másik tényező, hogy elvetélni természetesen csak a nő „tud”. Ugyanakkor a vetélések oka nagyon gyakran a megtermékenyítő ondósejt genetikai hibája.

Mindezek sajnos nem csupán történeti érdekességek – a nem kellően tájékozott társadalmi csoportokban a terméketlenség ma is a nő „bűne”. Sőt, az orvoslás sem mentes ettől az előítélettől: a praxisban ma is gyakran találkozom azzal, hogy a férfi vizsgálatára csak akkor kerül sor, ha a nőnél már minden létező vizsgálatot elvégeztek, és mégsem találtak semmit. Ez nem kis lélektani teher a nőnek, hiszen mindaddig neki kell viselnie a „meddő nő” bélyegét. Az esetek nagyjából 50 százalékában részben vagy egészben a férfi egészségproblémája a pár terméketlenségének a (fő) oka, ráadásul a férfiak aránya egyre emelkedik…

A terméketlenség egyre gyakoribbá válásának egyik oka a gyermekvállalás idejének kitolódása. Gyakori tévhit, hogy a biológiai óra csak a nőknél ketyeg – a valóságban a kor előrehaladtával a férfiak termékenyítőképessége is csökken. Kétségtelen azonban, hogy a nők esetében ez a folyamat korábban válik kritikussá: a „termékenységi görbe” harmincöt éves kor után meredeken zuhanni kezd. Ezzel a nők nagy része nincs tisztában. Ma az egészséges életmódot folytató, magukra „odafigyelő” nők ebben az életkorban még külsőleg fiatalosak, kirobbanó formában vannak. Csak elfelejtkeznek arról, hogy a petesejtjeik nem szaporodnak – egy harmincöt éves nőnek a petesejtjei is harmincöt évesek…

A legtöbben abban a tudatban érnek el a gyermekvállalás idejéhez, hogy ha akarnak gyermeket, akkor az többé-kevésbé „simán” összejön. A terméketlenségnek általában nincsenek „látványos” tünetei, az érintett leggyakrabban semmilyen „gyanújelet” nem észlel. Ezért az a közlés, hogy valakinek nem, vagy csak különféle beavatkozások révén lehet gyereke, általában lélektani krízishez vezet…

A megdöbbenés, kétségbeesés fázisát általában a veszteségélmény, a depresszió, a gyászreakció periódusa követi. A terméketlenség természetesen nagyon szorosan összefügg az önképpel, a nemi identitással, a nemi szerepekkel. Ha terméketlen vagyok, akkor nem vagyok (igazi) férfi/nő, értéktelen vagyok önmagam, a partnerem, a családom, a társadalom számára. Nem tudom teljesíteni azt az alapvető elvárást, hogy „szaporodjak és sokasodjak”…

Az egyéni krízis gyakran párkapcsolati krízissel is jár. Ha az orvosi kivizsgálás az egyik felet azonosítja a terméketlenség „okozójaként”, a másik partnerben felmerül a dilemma, hogy mi a fontosabb: a partner, a kapcsolat, vagy a („saját”) gyermek?

A terméketlenség természetesen gyakran szexuális problémákhoz is vezet. Testképzavar alakulhat ki, a test, a nemi szervek – nem jól működő – „szaporító eszközzé” válhatnak. A szex örömszerző és egyéb funkcióit vastagon felülírja a gyermeknemzési cél. Márpedig ha ez nem jöhet össze, akkor minek csináljuk?! A szex nemcsak örömszerző funkcióját veszítheti el, hanem „rekreációs”, „stresszoldó” jelentőségét is, hiszen újra és újra emlékeztet a (fő) problémánkra, és ez szorongást, depressziót kelt. A párkapcsolati szerepe is visszájára fordul, előhívja a csalódást, hogy a kapcsolat nem tudja teljesíteni (legfőbb) „küldetését”. Libidócsökkenés, különféle szexuális funkciózavarok léphetnek föl, a szexuális élet akár teljesen kihal a kapcsolatból…

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 3. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • A „menetiránynak megfelelően” élj!

    Sokan panaszkodnak arra, hogy az élet gyorsvonati sebességgel szalad el mellettük, ők pedig pusztán szemlélői, de nem résztvevői az eseményeknek. Mikor is élünk? A fogantatástól a halál pillanatáig tartó időszak tulajdonképpen csak az a pici vízszintes vonal a két évszám közt, egy sírkövön. Mi fér ebbe bele? Mit tekintünk Életnek?

  • Légy főszereplője saját életednek!

    „Amikor megszületünk, hercegnek vagy királykisasszonynak születünk, csak az élet csókjaitól válhatunk békává.” Miért vagyunk statiszták a saját életünkben? Hogy történhetett ez? Eric Berne szavai szerint világra jöttünkkor főhősnek érkeztünk saját színpadunkra. Akkor még a permanens jelen állapota uralkodott. Ha épp jókedvünk volt, belemosolyogtunk a világba, ha pedig ráeszméltünk, hogy „nem kerek a világ”, bátran üvölthettünk, kifejezve autentikus érzéseinket.

  • Kíváncsi csecsemők – Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

    A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték.

  • Energiaháború: létezik-e a csí?

    Régóta dúl a háború két csoport között. A szembenálló felek több kérdésben is másképp gondolkoznak. Az ellentétek leginkább az „energia”, életerő, csí, prána… létezésének kérdése körül bontakoznak ki… A két fél közt persze ritka a nyílt agresszió, inkább saját köreikben: rendelőikben, konferenciáikon, fesztiváljaikon támadják a másik felet, néha tévényilatkozatokkal, honlapokkal, röplapokkal igyekeznek a maguk oldalára állítani a közvéleményt.

  • Reménytelenül

    Az öngyilkosság tabutéma, még a róla való gondolkodás is bénító lehet. Kiválthat elutasítást, haragot, szégyent, szomorúságot vagy dühöt, vagy egyszerűen csak nem akarunk foglalkozni vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen, mert Magyarország kifejezetten rossz helyen szerepel az öngyilkossági statisztikákban, de azért is, mert minden befejezett öngyilkosság legalább hat ember – közeli barát, családtag, kolléga, osztálytárs – életét érinti közvetlenül.

ÉS MÉG: Éleslátás – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • „Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet”„Másodiknak lenni lehet jó életstratégia” – Beszélgetés dr. Lénárt Ágotával • Az „elvesztett apaság” – férfiak és a művi abortuszMinden nőnek kell egy jó barátnő!Bullying az iskolai közösségekbenSzívügyeink – Hitek és tévhitek az anyagcsere zavarainak és a szív- és érrendszer betegségeinek összefüggéseiről • Csillagászat a sejtjeinkben – avagy bioritmus és testi-lelki egészség • Emlékezz a tanulásért – és ne fordítva! Egy új oktatási módszer alapjai • Amit csak a Küklopsz látDemencia, életvég, döntések • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!