Jelenlegi hely

A Pontos és a Késő

A Késő nem tudja megtagadni vagy felülmúlni önmagát. Képtelen időben érkezni.

Hogy vannak köztünk megbízhatóan pontos emberek és notórius késők, tudjuk, De hogy miért, azt már nem. Legalábbis megnyugtatóan nem. 

Szerző: 

A Pontos

A Pontosnak egészen más az időhöz való viszonya, az időgazdálkodása. Mondhatni teleologikusabb, egyúttal retrospektívabb a gondolkozása: az eseményekhez hátulról, a végcél felől közelít. Tegyük fel, van egy randevúja fél ötkor. Kiszámítja, mennyi lehet az út (gyalog, autóval vagy tömegközlekedéssel), mindenképp hozzáad valamennyit vis major esetére, így csaknem bizonyosan időben odaér. Fél ötkor van tehát a találkozója, fél óra az út, akkor legkésőbb háromnegyed négykor elindul – de már negyed négykor elkezd öltözni... 

A Késő

Hogy működik a Késő? Randevú fél ötkor? Ő is nagyjából kikalkulálja, hogy fél óra lesz az út. De bizonyosan nem hagy rá semmit, nem kezd előbb készülődni, és az utolsó – vagy utolsó utáni – percben kezdi keresni a telefonját vagy az okuláréját. Elindul négykor vagy inkább négy óra tízkor, és szinte bizonyosan elkésik. És mindig, következetesen így működik, képtelen tanulni a tapasztalataiból…

Mi a helyzet, ha nagy a tét? Ha fontos állásinterjúról van szó, vagy a nagy Ő-vel való találkozásról? Szerelemről? Nos, a Késő nem tudja megtagadni vagy felülmúlni önmagát: ilyen esetekben is késik. Képtelen időben érkezni. Nincsenek meg hozzá a technikái.

A magyarázat

És hogy reagálnak egymásra, ha találkoznak? A Pontos nem magyaráz semmit, hiszen ő időben, sőt gyakorta idő előtt megjelenik – legfeljebb mérgelődik, de azt nagyon. (Kérdés, vajon pontosnak nevezhető-e, aki rendre idő előtt érkezik?) Győztes felsőbbségtudata van, ezért is néz megvetően a Későre. (Vagy csalódottan: ha a szerelme késik, az bizonyára azt jelenti, hogy ő nem is olyan fontos a másik számára, véli.)

A Késő a szemrehányás után sem érti, mi a baj pár perc „csúszással”. Nem érti. Tíz perc még belefér, vallja. Sokszor bagatellizálja a késés hosszát: azt állítja, csak egy-két perc volt. Lehet, hogy az órája is pontatlanul van beállítva. (A Pontosé mindig percre precíz, hiszen gyakorta ellenőrzi is.) A „bűnös” – legyen az alkoholista vagy tényleges bűnelkövető – mindig védekezik és bagatellizál. Így tesz a Késő is…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Míg korábban elsősorban a nőket érintette a testképzavar, addig napjainkban már a férfiak körében is egyre gyakrabban

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker