Jelenlegi hely

A Pontos és a Késő

A Késő nem tudja megtagadni vagy felülmúlni önmagát. Képtelen időben érkezni.

Hogy vannak köztünk megbízhatóan pontos emberek és notórius késők, tudjuk, De hogy miért, azt már nem. Legalábbis megnyugtatóan nem. 

Szerző: 

A Pontos

A Pontosnak egészen más az időhöz való viszonya, az időgazdálkodása. Mondhatni teleologikusabb, egyúttal retrospektívabb a gondolkozása: az eseményekhez hátulról, a végcél felől közelít. Tegyük fel, van egy randevúja fél ötkor. Kiszámítja, mennyi lehet az út (gyalog, autóval vagy tömegközlekedéssel), mindenképp hozzáad valamennyit vis major esetére, így csaknem bizonyosan időben odaér. Fél ötkor van tehát a találkozója, fél óra az út, akkor legkésőbb háromnegyed négykor elindul – de már negyed négykor elkezd öltözni... 

A Késő

Hogy működik a Késő? Randevú fél ötkor? Ő is nagyjából kikalkulálja, hogy fél óra lesz az út. De bizonyosan nem hagy rá semmit, nem kezd előbb készülődni, és az utolsó – vagy utolsó utáni – percben kezdi keresni a telefonját vagy az okuláréját. Elindul négykor vagy inkább négy óra tízkor, és szinte bizonyosan elkésik. És mindig, következetesen így működik, képtelen tanulni a tapasztalataiból…

Mi a helyzet, ha nagy a tét? Ha fontos állásinterjúról van szó, vagy a nagy Ő-vel való találkozásról? Szerelemről? Nos, a Késő nem tudja megtagadni vagy felülmúlni önmagát: ilyen esetekben is késik. Képtelen időben érkezni. Nincsenek meg hozzá a technikái.

A magyarázat

És hogy reagálnak egymásra, ha találkoznak? A Pontos nem magyaráz semmit, hiszen ő időben, sőt gyakorta idő előtt megjelenik – legfeljebb mérgelődik, de azt nagyon. (Kérdés, vajon pontosnak nevezhető-e, aki rendre idő előtt érkezik?) Győztes felsőbbségtudata van, ezért is néz megvetően a Későre. (Vagy csalódottan: ha a szerelme késik, az bizonyára azt jelenti, hogy ő nem is olyan fontos a másik számára, véli.)

A Késő a szemrehányás után sem érti, mi a baj pár perc „csúszással”. Nem érti. Tíz perc még belefér, vallja. Sokszor bagatellizálja a késés hosszát: azt állítja, csak egy-két perc volt. Lehet, hogy az órája is pontatlanul van beállítva. (A Pontosé mindig percre precíz, hiszen gyakorta ellenőrzi is.) A „bűnös” – legyen az alkoholista vagy tényleges bűnelkövető – mindig védekezik és bagatellizál. Így tesz a Késő is…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Lehetséges, hogy az elégedett kolbásztöltő boldogabb, mint az állandóan nyughatatlan önmegvalósító-alkotó ember?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.

Nem idegen tőlünk, hogy elhiggyünk megmagyarázhatatlan – sokszor képtelennek tűnő – dolgokat, és az, hogy ezt a világ tiszteletre méltó hagyománynak vagy sületlenségnek...

Talán vannak, akik számára úgy tűnik, hogy a futás sokkal egyszerűbb dolog, mint egy művészeti alkotást létrehozni,