Jelenlegi hely

„Mi a pálya?”

Pályaválasztási tanácsadás
Fontos a döntéssel kapcsolatos szorongás csökkentése – azaz annak hangsúlyozása, hogy attól, ha most választ valamit, bármikor alakíthat, változtathat életpályáján.

A pályaválasztás egy szempontból olyan, mint bármely más téren a felvilágosítás: a szülőknek időben és tudatosan el kell kezdeniük beszélgetni a gyerekekkel. 

„Apa, csak azt ne feledd, hogy itt én vagyok az őslakos és te a bevándorló” – idézte gyermekét egy konferencián az egyik előadó a Facebookkal kapcsolatosan.  A világ valóban felgyorsult, és a hagyományos családi funkciók, amelyek a világban történő eligazodást szolgálják, jóval inkább kétirányúvá válnak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnánk munícióval szolgálni gyermekünknek egy olyan világban, amelynek bizonyos részeiről többet tud, mint szülei. Különösen igaz ez a pályaválasztás kérdéseire, ahol folyamatos a változás, évről évre új szakmák jelennek meg – ma már ritka a „nyugdíjas állás”. A sok választási lehetőség azonban nagy stresszt és számtalan zsákutcát is rejthet magában.

Ottó egy átlagos gimnázium nagyjából átlagos tanulója.  Jól megvan a barátaival, sokat gépezik, sportol, néha olvas valamennyit. Mottója az lehetne: „Nagyjából”.  Érettségi előtt áll, egy barátja lelkendezve meséli, hogy a Műegyetemre megy. Ottó kétségbeesik, mivel még nem tudja, milyen irányt vegyen az élete, fűhöz-fához fordul, hogy megtudja, mi legyen. Családja tanácstalan, eddig egyáltalán nem került szóba Ottó továbbtanulása – jobb híján azt javasolják neki, hogy jelentkezzen bölcsésznek, mivel van más bölcsész is a családban.

Időben és tudatosan

A pályaválasztás egy szempontból olyan, mint bármely más téren a felvilágosítás: a szülőknek időben és tudatosan el kell kezdeniük beszélgetni a gyerekekkel. Ahhoz, hogy ez valóban jól sikerüljön, két fontos dolog  figyelembevétele szükséges. Tudni kell, hogy miről beszéljünk, mikor és hogyan, hiszen kamaszokról van szó, akik gyakorta kiszolgáltatottak saját érzelmi bizonytalanságaiknak, viharaiknak, és a szülőkről való leválással is küzdenek. A lehetőségek, hogy szülőként hathatós segítséget nyújthassunk gyermekünknek (és az esetleges hibák) hozzávetőleg felvázolhatók egy koordináta-rendszeren, melynek egyik tengelye az információ mennyisége, a másik pedig a beavatkozás mértéke. Ezek szerint tehát lehet túl sokat vagy túl keveset beszélni a pályaválasztási kérdésekről – és ez történhet nagyon direkt vagy teljesen ráhagyó stílusban. Az optimális mértéket és stílust a közös beszélgetések során lehet jó kialakítani, s ahogy nő a gyermek, ezek az arányok folyamatosan változnak. Emellett a szülőnek érdemes naprakésznek kell lennie a továbbtanulás kérdéseiben – ez általában nagy kihívást jelent számukra, hiszen a pontszámítás, az oktatási rendszer akár évről-évre változhat. Ottó esetében például szerencsés lett volna, ha a családja már óvodás korában kezd odafigyelni arra, hogy a gyermekük miben jó, és a későbbiekben a szülők ezt vissza is jelzik számára.  Elbeszélgethettek volna vele arról, mitől izgalmas számára az egyik vagy másik munka, s ahogy növekszik, kérdezgethetik, információkat adhatnak számára arról, hogy milyen szakmák jöhetnek számításba, amikben jó tudna lenni a megnyilvánuló képességei alapján. Mindezt egyre érettebb és ismerősebb formában lehet megbeszélni a gyerekkel, középiskolás évei elején már bővítve a felsőoktatásról és a munkaerőpiacról szóló különféle helytálló információkkal. A tapasztalatok szerint a pályákkal, a munka világával kapcsolatos új információk a pályaválasztás közeledtével megrémítik a gyerekeket, de ez az állapot némi biztatás, őszinte beszélgetés és utánajárás után érettebb, megalapozottabb hozzáállásba fordul át.

Családkonzultáció – közös gondolkodás

A pályaorientációs családkonzultáció során a szakemberek két fontos célt tűznek ki a családdal együtt. Egyrészt a konzultánsok naprakész információkkal rendelkeznek az oktatási rendszerről, a pályaválasztás menetéről, a szakmák, hivatások követelményeiről és lehetőségeiről. Másrészt nagyon fontos a családi kommunikáció serkentése, a közös gondolkodás elősegítése.  A folyamat középpontjában alapvetően a gyermek áll, ám időnként a szülők tudattalan motivációinak feltárása is a munka részét képezheti. Szintén fontos a döntéssel kapcsolatos szorongás csökkentése – azaz annak hangsúlyozása, hogy attól, ha most választ valamit, bármikor alakíthat, változtathat életpályáján.

Gréta kiemelkedő képességű tanuló, orvos szülei hozzá hasonlóan azt szeretnék, ha ő maga is orvos lenne, és ezt az akaratukat egyértelműen és jószerivel ellentmondást nem tűrően lányuk tudtára is adták. Gréta nyíltan nem is ellenkezik, de teljesítménye ingadozóvá vált.  A szíve mélyén jóval szívesebben tanulna fotóművészetet, erről szülei azonban hallani sem akarnak, mondván, hogy „művészkedésből nem lehet megélni, ráadásul oda a család presztízse”.

A családkonzultáció során, például Gréta esetében, a szülőknek érdemes átgondolni, miért olyan fontos számukra, hogy lányuk ennyire az ő nyomukban járjon, és miféle következményekkel járhat ez a hozzáállásuk. Azaz segíteni lehet őket abban, hogy a fókuszt saját elvárásaik helyett a lányukra tudják irányítani. Amennyiben Gréta csak „fotózgat”, de komolyabban nem foglalkozik a kérdéssel,  át lehet beszélni vele, mire alapozza a tervét, milyen érvek szólnak ellene és mellette, mit lehet tudni a szakma műveléséhez szükséges tanulásról és az elhelyezkedési lehetőségekről. Megtörténhet, hogy Gréta kiállításokat nyer, képeit elismerés övezi. Ebben az esetben érdemes alaposan tájékozódni a művészeti képzésekről és a felvételi lehetőségekről, emellett figyelembe venni mindazokat a speciális és informális tudnivalókat is, amelyek segíthetnek a bejutásban. Még jobb, ha felveszi a kapcsolatot olyanokkal, akik elvégezték vagy éppen végzik a szakot. A folyamat során nagyon fontos a segítők „moderátori” jelenléte, akik segítenek, hogy mindenki véleménye meghallgattasson, ami otthoni, informális körülmények között sokszor nehéz a családoknak.

 

A pályaorientációs családkonzultációs során a fő tematikus szál két nagy egységre osztható

I. A pályaválasztási döntést előkészítő önismereti kérdések

II. A pályaismeret kérdései

  • Mi ragadja meg az érdeklődésemet?

A foglalkozás során végzett tevékenységek

  • Mi jelent számomra értéket?

Mennyire keresett szakma?

  • Milyen készségeim vannak?
  • Ezek milyen tevékenységekben nyilvánulnak meg?

Mennyit lehet vele keresni

  • Milyen személyes tulajdonságok jellemzők rám?
  • Milyen beállítottságú ember vagyok?

 

Milyen képzés szükséges hozzá?

 

Helga erős négyes tanuló az egyik jó nevű gimnáziumban. Szeret rajzolni, zenét hallgatni, jó a táncban, olvasni viszont nem szeret.  Matematikából vannak kifejezetten erős pillanatai is. Osztálytársai közül néhánnyal jó kapcsolatot ápol, a többiekkel szemben kissé visszahúzódó, de senkivel sem ellenséges, és őt sem közösítik ki. Apja szerint gazdasági vonalon kellene tanulnia, édesanyja szerint pedig vegyésznek. Nagynénje szerint remek zenész lehetne belőle. Helgának fogalma sincs, hogy mi szeretne lenni és ez a tudat nagyon zavarja.

Helga esetében látható, hogy ő a pályaválasztási döntés súlyát már megérezte, valamennyire tudatában van annak, hogy milyen összetett életfeladat áll előtte. Eszközei a helyzet megoldására azonban nincsenek, a szülőtől, rokonoktól is csak ötletszerű visszajelzések érkeznek. A családkonzultáció során nagyon fontos körbejárni az előbb felsorolt kérdéseket. Miben ügyes, miket szeret csinálni? A szülői élettapasztalat és bölcsesség olyan hozzáadott értéket jelenthet a gyermeknek, ami még inkább hasznossá teheti számára az információt. Emellett a legtöbb szülő nagyon jól ismeri gyermekét, és ez sokat jelenthet a mérlegelés során. Sokat segíthet az is, ha Helga családjával összeírja az összes szakmát, amiben nem tudja magát elképzelni, majd utánanéz, hogy a megmaradt szakmacsoportok közül konkrétan milyen tevékenységek végzésével tölti a napját például egy gazdasági szakember vagy egy zenész.

 

Nem egyszeri feladat – életstílus!

Gyermekünk támogatása a pályaválasztásban mindezzel együtt nem egy egyszeri aktus, hanem jóval inkább egy életstílus. Már kisebb korában érdemes beszélgetni vele arról, hogy „mi akar lenni, ha nagy lesz”, mit tud az adott szakmáról, mi vonzza őt benne, vajon mi mindent csinál, akinek ez a szakmája, és miben kell ügyesnek lennie. Fontos elmondani, amit tudunk, és szülőként minél inkább tájékozottnak lenni mindazzal kapcsolatosan, ami a gyermeket érdekli. Ne bátortalanítson el minket az sem, ha gyermekünk serdülő létére nem látszik befogadónak. A kamaszok nagyrészt igenis kedvelik szüleiket, még ha nem is mindig mutatják ki és fontos számukra szüleik véleménye. Minden gondolat, információ hasznos lehet, ha párbeszédes formában, egyre inkább a partneri viszony felé elmozdulva történik.

A gyerekek, serdülők életében tehát nagy szerepet játszik a pályaválasztás. Mondhatjuk, hogy a kérdéstől: „Kit tudná megmondani, mire vagyok alkalmas?” az optimális elhelyezkedésig el kell jutnia addig, amikor azt a kérdést teszi fel magának: Milyen tevékenységeket szeretnék leginkább csinálni, miután befejeztem a tanulmányaimat, és ez miért éri meg nekem?

Ezt a folyamatot tudja segíteni, célirányossá tenni, ha a serdülővel és családjával hozzáértő szakemberek ülnek le, s mozgósítják a család erőforrásait, amelyek segítenek a mérlegelésben, a világban való eligazodásban.

 

Farkas Attila

család-és párterapeuta, tréner

Dr. Lantos Katalin
tanácsadó szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta

Ez is érdekelhet

Az ajakméretet 50 százalékkal szükséges növelni ahhoz, hogy – legalábbis saját szemünkben – az ideális méretet elérjük.

A legtöbb ember képtelen arra, hogy helyesen felmérje, kik az igazi vetélytársak, kik azok, akik kitúrhatják őket a helyükről.

Az emberek szeretik a saját szelfijüket, de már kevésbé lelkesek, ha mások önarcképeit kell nézegetniük...

Többnyire azt hisszük, hogy el kell gondolnunk az elérendő célt, majd végre kell hajtanunk a döntést egyszer s minde

Hogyan lehet boldogságban fenntartani egy kapcsolatot, mi segíti a problémákkal való megküzdést?

A kutatások szerint nemcsak hogy ilyen képet szeretnénk felépíteni magunkról, de ha egyszer sikerült, sok mindenre k