Jelenlegi hely

Vállalati pszichopaták

A fehérgalléros bűnözők világa
A bűntudat és a büntetéstől való félelem hiánya miatt nincs, ami gátat szabhatna kegyetlen tetteiknek, ha megszületik bennük az ártó szándék

A „pszichopata” kifejezést hallva sokunk előtt elsőre a krimikből jól ismert hidegvérű, őrült sorozatgyilkos képe rémlik fel. A valóság azonban távol áll ettől a hollywoodi fikciótól. 

A „pszichopata” kifejezést hallva sokunk előtt elsőre a krimikből jól ismert hidegvérű, őrült sorozatgyilkos képe rémlik fel. A valóság azonban távol áll ettől a hollywoodi fikciótól. A pszichopatákról a klinikai tapasztalatok alapján felrajzolódó kép éncentrikus, érzéketlen és kíméletlen embereket ábrázol, akikből hiányoznak azok a tulajdonságok, amelyek képessé tehetnék őket harmonikus társas kapcsolatok kialakítására. Igazán veszélyessé attól válnak, hogy a bűntudat és a büntetéstől való félelem hiánya miatt nincs, ami gátat szabhatna kegyetlen tetteiknek, ha megszületik bennük az ártó szándék. Dr. Robert Hare frappáns hasonlatával élve a pszichopata személy olyan, mint egy sok lóerős autó, gyenge fékekkel...

A pszichopátia zavarának jelenleg elfogadott karakterrajza dr. Robert Hare kanadai pszichológus nevéhez fűződik. A „társadalom ragadozóinak” hívja a pszichopatákat, akiket többek közt a bőbeszédűség, a grandiozitás, a patológiás hazudozás, mások manipulációja, az arrogancia, valamint az empátia és a bűntudat hiánya, az érzelmi szegénység, a felelősségvállalás, az unalomtűrés és a hosszú távú célok hiánya, a parazita életvitel, a lobbanékonyság és a felelőtlenség jellemez, s  a szegényes viselkedéskontroll mellett megfigyelhető náluk a rövid távú kapcsolatok iránti preferencia, a korai viselkedési problémák és a fiatalkori bűnözés is... 

Ki is az a vállalati pszichopata?

Babiak és Hare 2006-ban publikált Kígyók öltönyben: Amikor a pszichopaták dolgoznak című könyvükben ambiciózus, hatalom- és profitorientált, opportunizmusra hajlamos személyként ábrázolják a vállalati pszichopatát, aki saját céljai elérése érdekében gondolkodás nélkül képes kihasználni partnereit, tekintet nélkül arra, hogy a másik fél számára ez a lépés milyen érzelmi vagy financiális veszteséget jelenthet. Érzékelhető, milyen veszélyes módon fonódik össze benne a lelkiismeret, az empátia és a lojalitás hiánya, amely együttállás következtében végül megvalósíthatja a másik fél korlátlan, félelem- és bűntudatmentes „használatát”.

A fehérgalléros bűnöző stratégiája

Lehengerlő modora, karizmatikus kisugárzása, a személyét körüllengő sárm és az a magabiztosság, amellyel az állásinterjúkon nem létező kompetenciáról és hamis referenciáról beszél, általában gördülékennyé teszi számára a választott szervezetbe való bejutást. Jó intellektusú, önbizalommal teli, talpraesett – és a szervezet szempontjából nélkülözhetetlen – munkatárs benyomását keltve férkőzik a számára „hasznos” vállalati személyek bizalmába, akik hosszú időn át hajlamosak ideális üzlettársnak, együttműködő partnernek és megbízható személynek látni őt, majd kiállni mellette a róla keringő pletykák és esetleges panaszok ellenére is.   Mindeközben a vállalati pszichopata óvatosan és tudatosan halad céljai felé, nem kímélve sem a szervezeti célokat, sem a számára „feláldozhatónak” tekintett munkatársakat. Módszerei elég kifinomultak ahhoz, hogy pusztító működésmódja sokáig észrevétlen tudjon maradni. Önös céljai elérése érdekében ugyanis a nyílt agresszió helyett az instrumentális agresszió eszközével él. Az általa igénybe vett megoldásmódok repertoárja igencsak gazdag: rosszindulatú pletykákat terjeszt másokról, visszatart információkat, manipulálja, megfélemlíti, zsarolja – és ha úgy alakul, gondolkodás nélkül kizsákmányolja gyanútlan társait.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 3. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából. 

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.