Jelenlegi hely

Trónfosztott egykék - az elsőszülöttek

Az Elsőszülöttek az első testvér megérkezéséig maguk is Egykék. Az intenzív odafordulás és törődés a szülők és a nagycsalád részéről, annak minden pozitív és negatív velejárójával az Elsőszülöttek „adománya” is. Optimális esetben mindkét elsőszülött típusú gyermek mindkét szülőtől megkapja a kellő figyelmet. 

Ami időről időre változhat: az elsőszülött gyermek alapvető mozgatórugója, e figyelem fenntartása. Ő azonban lankadatlanul harcol önmagával, szülővel, később testvérrel szülei szeretetének, figyelmének kivívásáért és megtartásáért – a kimondott vagy kimondatlan szülői elvárásoknak való megfelelés eléréséért. A testvérek közötti különbség legmeghatározóbb oka a szülői (valamint a párkapcsolati, egyéni) magabiztosság eltéréséből származó következmények, valamint a felé irányuló figyelem, törődés különbözősége.

„Trónfosztás” – a legősibb konfliktusok egyike

Az Elsőszülött gyermeket a testvérkapcsolatok szempontjából akkor éri az egyik legnehezebben feldolgozható, egész életére kiható trauma, amikor az első kistestvér megszületik. Az egyébként örömteli esemény számára traumatikus, hiszen szinte egyik pillanatról a másikra szertefoszlik az a sok pozitív dolog, amit „Egyke-korszakában” kapott. A nagyobb gyermek már akkor kezd veszíteni „egyeduralkodó” szerepéből, amikor az édesanyja várandós lesz, s az idő előrehaladtával az anya egyre többet figyel születendő gyermekére. Ő maga is változik, s az elsőszülöttjével meglévő kapcsolata is más lesz, hiszen egyre fáradékonyabbá válik, esetleg nem tudja olyan gyakran ölbe venni gyermekét, mint korábban. A várandósság miatt rendszeresen orvoshoz, terhesgondozásra jár, aminek következményként a kis Herceg vagy Hercegnő több időt tölt a nagyszülőkkel, más segítőkkel vagy az édesapával.  A második gyermek megérkezésekor az Elsőszülött fiú vagy lány valamilyen mértékben „kiszorul” az anya öleléséből, és az újszülött foglalja el az ő addigi helyét. Ennek a traumának a feldolgozását segítheti az édesapa, aki (jó esetben) valószínűleg aktívabban van jelen ilyenkor gyermeke életében. Ennek pozitív velejárója lehet, hogy kompetensebbnek, hasznosabbnak és szerethetőbbnek érezheti magát apai szerepében, ami pozitív változásokat eredményezhet a gyermek-apa kapcsolatban.

Összességében a kistestvér megérkezése maga a „trónfosztás”, ami egyértelműen kifejezi a kis Uralkodó egyeduralmának kettétörését. Akármilyen ügyesen is kezelik a szülők az egyensúlyt a gyermekeik iránti szeretet kifejezésében, a jelenség természeténél fogva a nagyobbacska gyermek, óhatatlanul átéli ezt a számára kellemetlen érzést. Sokan felnőttkorukban is fel tudják idézni a testvérük hazahozatala utáni érzéseiket: „Bárcsak vinnék vissza a kórházba”, „Bárcsak visszabújna Anya pocakjába!” Ezek az érzések később általában szelídülnek. Előfordul azonban, hogy az ember nem emlékszik erre az élményre, ami azzal magyarázható, hogy vagy nagyon fiatalon élte át, vagy annyira nehezen egyeztethető össze a testvér iránt érzett szeretet érzésével, hogy a tudat elnyomja a trónfosztás traumáját. Ám ettől még ott van, és más kapcsolatokban éreztetheti hatását: a „zöld szemű” személyében a féltékenység, a rivalizáció, a Másik leküzdésének szinte ösztönös vágya a legtöbb trónját vesztett személy életében hosszabb vagy rövidebb ideig, de felbukkan. A 8 éves Marci például némi "birtokvita" után így fakadt ki 3 éves kishúga ellen: "Julcsi úgy jött, mint a törökök: senki nem hívta"...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

Az új vizuális megjelenés igazodik a hagyományos márkaértékekhez, ugyanakkor kifejezően ábrázolja a mai kor gyermekei

Mindenki hisz az általa alkalmazott nevelési módszerekben, és annak előnyeit hangoztatva próbál a szülők segítségére lenni.

Csak játszanak, majd úgyis kinövik? A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.