Jelenlegi hely

Trónfosztott egykék - az elsőszülöttek

Az Elsőszülöttek az első testvér megérkezéséig maguk is Egykék. Az intenzív odafordulás és törődés a szülők és a nagycsalád részéről, annak minden pozitív és negatív velejárójával az Elsőszülöttek „adománya” is. Optimális esetben mindkét elsőszülött típusú gyermek mindkét szülőtől megkapja a kellő figyelmet. 

Ami időről időre változhat: az elsőszülött gyermek alapvető mozgatórugója, e figyelem fenntartása. Ő azonban lankadatlanul harcol önmagával, szülővel, később testvérrel szülei szeretetének, figyelmének kivívásáért és megtartásáért – a kimondott vagy kimondatlan szülői elvárásoknak való megfelelés eléréséért. A testvérek közötti különbség legmeghatározóbb oka a szülői (valamint a párkapcsolati, egyéni) magabiztosság eltéréséből származó következmények, valamint a felé irányuló figyelem, törődés különbözősége.

„Trónfosztás” – a legősibb konfliktusok egyike

Az Elsőszülött gyermeket a testvérkapcsolatok szempontjából akkor éri az egyik legnehezebben feldolgozható, egész életére kiható trauma, amikor az első kistestvér megszületik. Az egyébként örömteli esemény számára traumatikus, hiszen szinte egyik pillanatról a másikra szertefoszlik az a sok pozitív dolog, amit „Egyke-korszakában” kapott. A nagyobb gyermek már akkor kezd veszíteni „egyeduralkodó” szerepéből, amikor az édesanyja várandós lesz, s az idő előrehaladtával az anya egyre többet figyel születendő gyermekére. Ő maga is változik, s az elsőszülöttjével meglévő kapcsolata is más lesz, hiszen egyre fáradékonyabbá válik, esetleg nem tudja olyan gyakran ölbe venni gyermekét, mint korábban. A várandósság miatt rendszeresen orvoshoz, terhesgondozásra jár, aminek következményként a kis Herceg vagy Hercegnő több időt tölt a nagyszülőkkel, más segítőkkel vagy az édesapával.  A második gyermek megérkezésekor az Elsőszülött fiú vagy lány valamilyen mértékben „kiszorul” az anya öleléséből, és az újszülött foglalja el az ő addigi helyét. Ennek a traumának a feldolgozását segítheti az édesapa, aki (jó esetben) valószínűleg aktívabban van jelen ilyenkor gyermeke életében. Ennek pozitív velejárója lehet, hogy kompetensebbnek, hasznosabbnak és szerethetőbbnek érezheti magát apai szerepében, ami pozitív változásokat eredményezhet a gyermek-apa kapcsolatban.

Összességében a kistestvér megérkezése maga a „trónfosztás”, ami egyértelműen kifejezi a kis Uralkodó egyeduralmának kettétörését. Akármilyen ügyesen is kezelik a szülők az egyensúlyt a gyermekeik iránti szeretet kifejezésében, a jelenség természeténél fogva a nagyobbacska gyermek, óhatatlanul átéli ezt a számára kellemetlen érzést. Sokan felnőttkorukban is fel tudják idézni a testvérük hazahozatala utáni érzéseiket: „Bárcsak vinnék vissza a kórházba”, „Bárcsak visszabújna Anya pocakjába!” Ezek az érzések később általában szelídülnek. Előfordul azonban, hogy az ember nem emlékszik erre az élményre, ami azzal magyarázható, hogy vagy nagyon fiatalon élte át, vagy annyira nehezen egyeztethető össze a testvér iránt érzett szeretet érzésével, hogy a tudat elnyomja a trónfosztás traumáját. Ám ettől még ott van, és más kapcsolatokban éreztetheti hatását: a „zöld szemű” személyében a féltékenység, a rivalizáció, a Másik leküzdésének szinte ösztönös vágya a legtöbb trónját vesztett személy életében hosszabb vagy rövidebb ideig, de felbukkan. A 8 éves Marci például némi "birtokvita" után így fakadt ki 3 éves kishúga ellen: "Julcsi úgy jött, mint a törökök: senki nem hívta"...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. április

  • Rendhagyó riport a pszichiátriáról

    Ő az, aki csak annyival tud többet egy pszichológusnál, hogy nyugtatókat ír fel. Ő az, aki az elmeosztály sötétjében les a szegény páciensekre. Aki még mindig elektrosokkal kezel, és aki néha őrültebb a betegeinél is. Ő az, aki a legvadabb emberből is képes kihozni a jót, és segítségével mindenki képes a teljesítménye maximumát nyújtani. Ő az, akinek segítségével elkapják a sorozatgyilkosokat. Vagy mégsem? A pszichiátereket övező városi legendákról őszintén dr. Purebl Györggyel, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökével.

  • Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    A kapcsolat megromlásához számtalan út vezethet, sokféle jel mutathatja a bajt. A valódi problémát nem a konfliktusok, az esetleges veszekedések jelentik, hiszen ha a két fél a vitán keresztül eljut a közös megoldásig, ez a folyamat és annak sikere erősítheti a kapcsolatot… Ha a konfliktusok megbeszélése negatív eredménnyel zárul, a felek eltávolodhatnak egymástól… John Gottmann amerikai családterapeuta szerint a „negatív egyenleget” mutató párok kapcsolatában tartósan fennállnak olyan jellegzetes előjelek, amelyek nagy valószínűséggel a kapcsolat megromlásához, esetlegesen szakításhoz vezethetnek. Ezeket a jósló jeleket négy nagy csoportba osztotta, s a kapcsolat megromlását, majd a kapcsolat befejezését, a válást megidéző jeleket szimbolikusan az Apokalipszis négy lovasának nevezte el

  • Szexualitás a szülés után

    A szülés okozta testi változások miatt a nők gyakran testképzavarral küzdenek, úgy érzik, szexuális vonzerejük csökkent. Gyakran gátló tényező a gyermekkel kapcsolatos túlzott aggodalmaskodás, amiben az apa is osztozhat, sőt, esetleg ő “gerjeszti”. A szülő(k) fél(nek) attól, hogy “zajongásukkal” felébresztik a gyereket, vagy a szexbe “feledkezve” nem hallják meg, hogy felébredt, nem észlelik, ha valami baja van, stb. Egészen fiatal csecsemőkkel kapcsolatban is tartanak attól, hogy a gyerek olyat lát, hall, ami károsan befolyásolja a további fejlődését. Ez teljesen alaptalan, a szülők mégis csak „lábujjhegyen” mernek szeretkezni, nem tudnak kellőképpen egymásra figyelni, fél szemüket-fülüket a gyerekre irányítják.

  • Egyszer volt, hol nem volt...

    Bizonyára Önök is tapasztaltak magukban bizonyos félelmet, amikor azt látták, hogy a gyermek fegyverrel játszik, feketét rajzol, szereti a harcolós játékokat vagy meséket, a királylány helyett a banyával azonosul a mesében, vagy éppen a halálról kérdez. Mindenki átél aggodalmakat gyermekével kapcsolatban, töpreng azon, hogy vajon mi és miért foglalkoztatja cseperedő gyermekét, miért járnak időnként mindenféle furcsaságok a fejében.
    Önmagában jó jelenség, ha valamit a gyermekek – direkt vagy kevésbé direkt – módon megmutatnak. A fantázia, a játék az egyik legjobb eszköz az őket foglalkoztató érzések, konfliktusok önálló feldolgozásában és az élet dolgainak elrendezésében. Ha ez jól működik, már önmagában egyfajta érettségnek tartja a mai gyermekpszichológia.

ÉS MÉG: A cipőpertli – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa„Hol a boldogság mostanában?”Milyen a jól működő család?Anyalelkű apák és apalelkű anyákCsaládi „tartozások” – a kínai családmodell változásának dilemmái • Miért nehéz az iskolatáska?A „zugtanuló”Az értelmetlen egyetértésUtazás az alvás barlangjábaA kényszersírás és az emocionális sírásElső fecskének lenni nehéz • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Mindenki átél aggodalmakat gyermekével kapcsolatban, töpreng azon, hogy vajon mi és miért foglalkoztatja cseperedő g

A legtöbb ember – egy bizonyos idő után – megérzi, ha valami nincs rendben a párkapcsolatában, még akkor is, ha nem tudja, hogy pontosan mi is a baj.

A kamaszok több mint harmadának kell felhívnia szülője figyelmét arra, hogy tegye le a telefont étkezés közben

Lényegében bármilyen stresszes esemény kiválthatja ezt a döntést...

Anyu hogyan morcos, apu hogyan szigorú, a hugi hogyan nyafka, mi pedig jók vagyunk.

Az apák közül sokan „átálltak a másik oldalra”: gyerekeikkel való kapcsolatuk a szereteten alapul.