Jelenlegi hely

Érzelmek iskolája?

Az öröm, a boldogság és a pozitív érzések jelzik, hogy biztonságos helyzetben vagyunk – a szorongás, a félelem, a düh, a szomorúság és az undor pedig azt, hogy valamin sürgősen változtatnunk kell.

Egyesek szerint az „érzelmeskedés” fölösleges dolog, csak eltereli figyelmünket a fontos tennivalóktól. A valóság ezzel szemben az, hogy érzelmeink nem véletlenül alakultak ki és maradtak fent az evolúció során: segítenek minket a túlélésben. Az öröm, a boldogság és a pozitív érzések jelzik, hogy biztonságos helyzetben vagyunk – a szorongás, a félelem, a düh, a szomorúság és az undor pedig azt, hogy valamin sürgősen változtatnunk kell. 

Bár az alapérzelmek velünk születettek, az érzelmi „címkézést” – azt, hogy az adott állapot milyen érzéseket vált ki belőlünk – csecsemő- és kisgyermekkorunkban, a szüleinkkel való kommunikáció során tanuljuk meg. Úgy tűnik azonban, az emberek tized-ötödrészének nehézséget okoz megnevezni, hogy milyen érzelmeket él át. Egyre több bizonyíték van rá, hogy az emocionális feldolgozás zavara, az alexitímia áll számos mentális és pszichoszomatikus betegség hátterében...

Nem véletlen, hogy nagyon jók vagyunk mind mások érzelmeinek felismerésében, mind saját emocionális állapotunk azonosításában: az érzelmek jelzőingerek, amelyek szervezik, irányítják (de legalábbis befolyásolják) viselkedésünket. Az érzelmi válasz jellegzetes testi működésekkel, mintázatokkal függ össze. Minden emocionális élményhez kogníció is tartozik: annak tudata, hogy éppen mit élek át, és ezt mi okozta. A pszichológusok között a mai napig nincs egyetértés abban, hogy pontosan hogyan kapcsolódik össze e három összetevő... Az emberek 10-20 százalékának nehézséget okoz „nevet adni” az érzelmi élménynek. Ők is átélik például a félelemhez tartozó jellegzetes testi változásokat – csak éppen arra nem képesek, hogy felismerjék: ez az érzés a félelem. További nehézség, hogy sok érzelemhez hasonló vegetatív változások tartoznak – így például a félelem mellett a düh is növeli a szívfrekvenciát és a vérnyomást, valamint az izomtónust. Ezek az emberek – az érzelmi „címkézés” nehézsége miatt – nem tudják megoldani azt a feladatot, hogy az egymáshoz hasonló testi változásokat az érzelmi élménynek megfelelően elkülönítsék. Ezért az intenzív élményekkel járó helyzetekben (gondoljunk csak egy kiadós veszekedésre!) zavarodottságot élhetnek át, nem tudják megnevezni, éppen mi zajlik le bennük. Ráadásul az ilyen stresszteljes szituációkban különböző érzelmek keveredhetnek egymással. Lehet, hogy egyszerre vagyunk dühösek a másik félre – szinte viszket a tenyerünk, hogy lekenjünk neki egy pofont ‒, de menekülnénk is a helyzetből. Akinek nehéz az érzelmek megélése és feldolgozása, ezekben a helyzetekben teljesen leblokkolhat, vagy nem megfelelően reagál.

Először az 1940-es években írta le egy San Franciscó-i pszichiáter, Jurgen Ruesch, hogy pszichoszomatikus betegségekben szenvedő páciensei közül egyesek „éretlen személyiségűek”. Ezt arra értette, hogy ezek a betegek nem tanulták meg a szimbolikus gondolkodást (ami szegényes és ritka fantáziaképeikben jelent meg), és nem tudtak „felnőttes” elhárítási formákat alkalmazni. A veszekedés példájánál maradva: a helyzet megoldását segítheti, ha megpróbáljuk beleképzelni magunkat a másik fél helyébe, ha neki adunk igazat – még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy inkább a mi álláspontunk a helyes, vagy ha kompromisszumot keresünk...

Emócióink gyorsan és automatikusan működnek. Az alapérzelmeket – öröm, meglepődés, harag, félelem, szomorúság, undor – nagy biztonsággal felismerjük másokon. Ha embertársaink többségéhez hasonlóan lexitímiások vagyunk, képesek vagyunk ezeket magunkban is azonosítani. Az érzelmek címkézése azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Honnan tudom, hogy éppen most szomorú vagyok? Miért hívják szomorúságnak ezt az érzést? Mit tehetnék, hogy elmúljon? Ezekre a kérdésekre – jó esetben – kisgyermekkorunkban tanuljuk meg a választ... 

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2016 decemberi–2017 januári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2016. december–2017. január

  • A rablógyilkosságtól a szociális munkáig – Egy chicagói gengszter története a félelemről, az erőszakról és a megbocsátásról

    Vajon ki lehet-e végleg irtani egy emberből a félelmet, az empátiát, vagy a lelkiismeretet? Vagy bizonyos körülmények hatására az ember elméje csak eltemetni próbálja ezeket az érzéseket? De vajon mindig, mindenhonnan van visszaút? Chicago egykor rettegett, többszörös életfogytiglanra ítélt gengszterfőnöke, Sammy Rangel gyermekkori rémálmainak színhelyén, egykori házuk lépcsőjén ülve mesélte el, hogyan válhat az ember szörnyeteggé, ha meg akar szabadulni a félelemtől és a fájdalomtól, és hogyan tudja most kordában tartani a benne tomboló indulatokat.

  • Visszaadni az életet – és a nőiességet
    Beszélgetés dr. Mátrai Zoltán onkológus-sebész főorvossal

    Mivel sokfélék vagyunk, nagy különbség lehet aszerint, hogy a beteg a fővárosból, kisvárosból vagy faluról érkezik. Az emlőrák diagnózisa máshogy, másfajta szorongásokkal jelentkezik egy ifjú nőnél, mint egy középkorú vagy idősebb páciensnél. Előbbieknél különösen hangsúlyos lehet a mell – és ezzel a nőiességük – elvesztése miatti aggodalom, így a rekonstrukciós műtét lehetősége új reménnyel tölti el őket. Kezdeti félelmüket legyőzve nyitottak arra, hogy orvosuk tanácsát megfogadva alávessék magukat a számukra optimális műtéti megoldásnak.

  • Az emlékezet hajnalán
    Hogyan emlékeznek a kisgyermekek – és hogyan emlékszünk felnőttként a gyermekkorunkra?

    Ha azt kérik tőlünk, hogy idézzük fel életünk első emlékét, valószínűleg olyan esemény jut eszünkbe, ami három-négy, ritkább esetben kétéves korunk körül történt velünk. Előfordul, hogy valaki ennél korábbról is emlékszik valamire, ezek az emlékek azonban gyakran töredékesek, homályosak: csak egy-egy villanás, hang vagy valamilyen szavakkal nehezen leírható érzet marad meg. Tovább kutakodva kisgyermekkori emlékeink között (kb. 7-8 éves korig), azt is észrevehetjük, hogy bár van néhány nagyon részletes és élénk emlékünk ebből az időszakból, de ezek száma elenyésző a későbbi, iskolás- és kamaszkoriak mennyiségéhez képest. A jelenség a normális emlékezeti működés jellemzője, tudományos nevén ez a gyermekkori amnézia…

  • Mikor hozza a gólya a második gyermeket?

    A második gyermek érkezésével a családban egy csapásra minden megváltozik. A nagyobbacska gyermek az apának lesz „kiutalva”, a kisbabával pedig az anya törődik többet. Az elsőszülött gyermek és az apa kapcsolata általában teljesebb, színesebb és erősebb lesz, mint a „második” megszületése előtt volt. Együtt mennek vásárolni, játszótérre, „nagyos” feladatokat végeznek. Az apával töltött idő jó a Nagyobbacskának, de amikor azt látja, hogy a „Kicsi” foglalja le az Ő anyukáját, amikor sír, őt kapja rögtön az ölébe az Ő Anyukája, akkor az öröm mellé üröm vegyül.

  • Fertőző egészség

    Gondoljon az öt legközelebbi barátjára! Mit gondol, fontos számukra az egészség? Mennyi testmozgást végeznek? Aerobikoznak, úsznak, kocognak, bicikliznek, fociznak, táncolnak, jógáznak-e? Hogyan étkeznek? Hurkát kolbásszal, sajtburgert pizzával, nyers sárgarépát salátalevelekkel? Mit isznak hozzá? Ásványvizet vagy sört? Whiskyt vagy málnaszörpöt? Dohányoznak-e? Milyen a testsúlyuk? Úgy tűnik, barátaink nagy befolyást gyakorolnak egészségünkre. Persze nagy különbségek vannak abban, hogy az emberek hogyan és mennyire veszik át barátaik viselkedését.

ÉS MÉG: Önismereti játszma – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • A lélek gyengesége és erejeMegküzdési stratégiák Sosem késő azzá válni, aki lehettél volnaReményeinkA szavaiddal sosem tudsz ártani?„Mindennapi használatra?”„Ép testben ép lélek” – vagy fordítva?Néma gyereknek anyja se…„Pénzügyi Személyiség” – avagy ki is az, aki aranyat lel? • Ausztráliából jöttem – Pszichiátria más szemmel • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nők többsége már régóta úgy véli, kevésbé megbízhatóak azok a férfiak, akiken tetoválás van.

A demenciák, időskori szellemi hanyatlással járó betegségek nemcsak az ezekben szenvedők, hanem a családjuk, közvetl

Az elektromos készülékeken lerakódnak személyes molekuláink, így például az okostelefonokon lerakódó vegyületek, molekulák és csírák elemzésével következtetni lehet...

Az ünnepek elmúltával várhatóan rengeteg ajándékot visznek vissza a héten a boltokba a vásárlók, különféle okok következtében...

Nem mondunk újat azzal, hogy a pozitív gondolkodásnak komoly ereje van.

Mindegyik hárítás – vagy hárítási repertoár – viszonylag stabilan jellemző egy-egy emberre. Van, aki erősebben hárít, van, aki finomabban.