Jelenlegi hely

Versengő férfiak, együttműködő nők

Ilyen egyszerű lenne?
A férfiak együttműködőbbé váltak akkor, ha az ötfős csoportban legfeljebb két nő is jelen volt.

Öt egyetemista ül egy kis szemináriumi teremben a Pécsi Tudományegyetemen. Önként jelentkeztek egy kísérletre, érdeklődésük hozta ide őket – és annak reménye, hogy némi pénzt kereshetnek egy pszichológiai vizsgálatban. Nem ismerik egymást, a kísérlet vezetői pedig szigorúan a lelkükre kötötték, hogy nem beszélhetnek egymással a kísérlet ideje alatt. 

Annyit tudnak csak, hogy döntéseket kell majd hozniuk, és attól függően, mennyire döntenek jól, különböző összegekhez juthatnak, amelyet a játék végén, a helyszínen ki is fizetnek számukra. Feszült a csend a teremben, az öt önkéntes kissé aggódva várja, mi is lesz a feladat. Hamarosan kiderül, hogy egy olyan csoportos játékhelyzetben vesznek majd részt, ahol arról kell dönteniük, milyen mértékben hajlandóak együttműködni egymással. Az együttműködés ebben a helyzetben azt jelenti, mennyire hajlandók a kísérletvezetőtől kapott pénzt megosztani társaikkal. A helyzetet úgy formálták a kutatók, hogy gyorsan kiderül a résztvevők számára: az a csoporttag kapja meg a játék végén a pénzjutalmat, aki saját érdekeit tartja szem előtt, és nem, vagy csak igen csekély mértékben kooperál társaival... (A kísérlet leírását részletesen lásd Czibor Andrea: Együttműködés a laboratóriumban, Mindennapi Pszichológia 2016. 1.sz.)

Döntések és személyiségjellemzők

A fenti kísérleti helyzet egy azok közül, amelyekkel a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport tagjai modellezni próbálják, mely tényezők befolyásolhatják az emberek közötti együttműködést egy olyan szituációban, ahol a versengő, önérdekvezérelt viselkedés nagyobb haszonnal jár az egyén számára, mint a kooperáció. Kutatásaink során számos tényező szerepét elemeztük. Megnéztük, hogy az egyes résztvevők személyiségjellemzői hogyan hatnak döntéseikre, illetve a csoporton belüli együttműködés alakulására. Emellett jó néhány olyan helyzeti tényezőt is azonosítottunk, ami szerepet játszhat abban, hogy a játékok résztevői hajlandóak-e társaikkal kooperálni. Ez utóbbiak közül a kísérletek folyamán kezdett körvonalazódni egy olyan jellemző, amelyre a vizsgálati elrendezés során nem gondoltunk, azonban mégis úgy tűnt, hatással lehet a résztvevők döntéseire. Ez a tényező pedig a teremben helyet foglaló nők és férfiak aránya volt.

Nők és férfiak aránya

Az első, még csupán intuitív megfigyelésünk az volt, hogy ha az egy-egy alkalomra véletlenszerűen kiválasztott ötfős csoport kizárólag férfiakból állt, a csoporton belül rendszerint alacsony volt az együttműködés mértéke, a tagok önérdeküket követték, és nem igazán voltak hajlandóak társaikkal osztozni.  Ekkor döntöttünk úgy, hogy a statisztika eszközeivel is megvizsgáljuk, vajon a csoportban mutatkozó nemi arány hatást gyakorolhat-e arra, hogy a résztvevők milyen mértékben hajlandók saját érdekeiket félretéve a csoport közös hasznára koncentrálni.

Az elemzésekből érdekes mintázat rajzolódott ki. Kiderült, hogy valóban a csupán férfiakból álló csoportokban a legalacsonyabb az együttműködés mértéke. Az egyszerű spekuláció ezek után azt diktálhatta volna, hogy a csak nőkből álló csoportok lesznek a legkooperatívabbak. Eredményeink azonban nem ezt mutatták. Az látszott, hogy azokban a csoportokban találjuk a legmagasabb arányú „összefogást”, amelyekben férfiak és nők egyaránt jelen vannak. Az együttműködésnek leginkább kedvező nemi eloszlás az volt, amikor a férfiak számához képest kevesebb nő foglalt helyet a csoportban. Egy másik meglepő eredmény pedig arra mutatott rá, hogy a csoport nemi összetétele főként a férfiak döntéseit befolyásolta: ők voltak azok, akik együttműködőbbé váltak akkor, ha az ötfős csoportban legfeljebb két nő is jelen volt...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

„Anya! Fáj a hasam, nem szeretnék ma iskolába menni!” – ez a kérés talán gyakrabban hangzik el iskolai konfliktus, mint fizikai betegség következtében.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.