Jelenlegi hely

A felnőtt, ha egyke

Az Egyke a szüleivel való együttélés során nem tanulta megg, hol vannak a saját határai. „Neki mindent lehet” gondolatkörben élte életét.

Az egyke gyermekből egyke felnőtt lesz, aki remekül teljesít a saját szakterületén, kitartóan végzi a feladatát, sokszor nagyon sikeres karriert fut be. Sokat dolgozik azért, hogy elérje (a szülei) célját, hogy felnézzenek rá és teljesítményével kivívja mások figyelmét – ezzel csökkentve a társas kapcsolatok terén megélt ügyetlenségeiből származó kisebbrendűségi érzését. Társas kapcsolataiban ugyanis a felnőtt egyke továbbra is bizonytalan.

A kortárs kapcsolatok szempontjából fontos, hogy azoknak, akik testvérük születése miatt átesnek a testvérféltékenységen illetve -rivalizáción, később több eszközük lesz az alkalmazkodáshoz, empátiához, s jobban együtt tudnak működni, mint azok, akiknek nem volt ebben részük...

Egyke a párkapcsolatokban

A párkapcsolat és a származási családban betöltött testvérpozíció összefüggéseire pár- és családterápiás munkája során Walter Toman bukkant rá. Tapasztalatai szerint a testvérpozíció nemcsak az egyén személyiségére, megküzdési stílusára, személyiségére van hatással, hanem jelentős mértékben kiszámíthatóvá és bejósolhatóvá teszi a felnőttkori párkapcsolatok mintázatát. Ez annyit jelent, hogy összefüggések figyelhetők meg a testvérpozíciók és a párkapcsolatok között.

  • A családjában egyedüli gyermekként nevelkedő személy tudja jól, hogy fiatal felnőtt korba lépvén családot kell produkálnia a szülei örömére (és elvárása szerint). Mivel perfekcionista, ebben is hajtja a vágy a tökéletességre – ám, mint korábban kiderült, a társas kapcsolatok terén nem eléggé járatos, bizonytalan, ez pedig akadályozza a magabiztos partnerkeresésben. Ha végre sikerül elindulnia a párkeresés útvesztőjében, választásában a biztonság lesz az elsődleges szempont. Olyan partnert keres, aki hasonlít a szüleihez, azaz aki mellett (továbbra is) megélheti az odaadó szeretetet, figyelmet, kényelmet, az esetleges határtalanságot. A párkapcsolatokban a biztonság érzése mellett a szenvedély, az intimitás is alapvető – kérdés sokszor az, hogy kapcsolataiban mennyire egyeztethető össze ez a két szükséglet.
  • Az Egyke a szüleivel való együttélés során nem ismerte meg saját kompetenciáit, képességeit, nem tanulta meg, hol vannak a saját határai. „Neki mindent lehet” gondolatkörben élte életét. A „hatalomból” származó omnipotens érzése miatt azt gondolja, az a természetes, ha ő irányít, ha a vitás helyzetekben mindig neki van igaza. Számára azért is kizárt a konfliktusok egyenrangú megbeszélése, mert ebben a felállásban nem érzi magát biztonságban, hiszen számára az ismeretlen helyzetet. Az ismeretlenség pedig bizonytalansággal jár, amely az „Üljünk le és beszéljük meg” helyzetekben időnként feltörne belőle, amitől óvja magát. Tart attól, hogy ismét kiszolgáltatott, tehetetlen kisgyermeknek kell lennie, s ez ijesztő számára. Ha konfliktus esetén a beszélgetőpartner nem neki ad igazat, megsértődik, kirohan, lecsapja a telefont, büntet, „hisztizik”. Ezzel a magatartással, hozzáállással irányítja partnerét. Az a társ, aki el tudja fogadni Egyke partnere eme „útjelző tábláját”, megtanul ezzel együtt élni, benne marad a kapcsolatban – aki viszont nehezen viseli a szerepek ilyen leosztását, előbb vagy utóbb kilép belőle.
  • Ha két egyke ember köteleződik el egymás felé, kapcsolatukban jellemző lehet az állandó dominanciaharc, az irányításért vívott küzdelem. Mivel gyermekként mind a ketten azt tanulták meg, hogy a család működése köréjük szerveződik, hozzájuk alkalmazkodnak a szülők, számukra ez vált természetessé. Nehezen mondanak le – nem is mondanak le igazán – központi és irányító szerepükről, ami állandó feszültséggel járhat.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...

Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról.

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

„Anya! Fáj a hasam, nem szeretnék ma iskolába menni!” – ez a kérés talán gyakrabban hangzik el iskolai konfliktus, mint fizikai betegség következtében.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.