Jelenlegi hely

Éndoktor

Éndoktor a diagnosztizálásban is fejlődött...

Tavaly november vége volt. Folyamatosan úgy éreztem, falakba ütközöm a munkahelyemen. Bármennyire is igyekeztem, a siker messze elkerült. Egy ideje az éjszaka közepén megébredtem, majd az ágy túlvégére helyezve a párnám visszaaludtam. 

Szerző: 

Nem foglalkoztam ezzel. Aztán az egyik éjszaka nem tudtam elaludni. A következő éjjel, teljes megrökönyödésemre, megismétlődött az órákig tartó forgolódás. A harmadik nap már elég fáradt voltam – általában kilenc órát alszom –, és a kiesett pár óra bizony nagyon érezhető volt. Este kilenctől aludtam, mint a bunda, másnap a vekker ébresztett. Akkor ennyi volt, gondoltam magamban elégedetten. Aztán a következő este ismét csak forgolódtam, de még mindig nem estem kétségbe, volt otthon gyenge nyugtató, erősebb nyugtató, gyógytea... Ahogy teltek-múltak a napok, ezeken mind végigmentem, de legnagyobb megdöbbenésemre még az a gyógyszer sem hozott változást, amivel – ha szükség volt rá – mindig tudtam aludni. Most viszont éberebb lettem tőle. Te jó ég, mi ez?

Irány a Google!

Elmentem a háziorvoshoz, aki felírt egy altatót. Igen ám, de addigra én már egy picit kutakodtam a neten. Pontosan tudtam, hogy az altató egy csapda, pár hét után abba kell hagyni – és rá is lehet szokni. Fizikai és pszichés függőséget okozhat, állt a használati utasításon.  A háziorvos rám ripakodott, hogy márpedig aludni kell, szedjem az altatót, a hozzászokás miatti aggodalmaimra pedig vállat vont: „Legfeljebb szedi élete végéig!”  Na, ezt nem kellett volna! Ezzel ugyanis úgy rám ijesztett, hogy este már szorongva gondoltam arra, vajon mi lesz?

És megint az internetet hívtam segítségül… Hamarosan tisztában voltam az újabb generációs altatók neveivel, a Z-szerekkel, és persze ismertem a régebbi, benzodiazepin-tartalmúakat is, sőt még a felezési időkből is vizsgára bocsátható lennék.  Legtöbbet azonban a netes fórumok segítettek, ahol valódi tapasztalataikat osztották meg az emberek egymással. Böngésztem magyarul is, de elsősorban angolul, a klinikai kutatásoktól a bulvárig mindent. Fórumok tömkelegén olvastam olyanokról, akik tizenéve élnek altatókon, mert egyszer elkezdték szedni, és azóta se tudnak anélkül aludni, az sem ritka, hogy a kívánt hatás eléréséhez már nem egy, hanem több szem kell a szerből… Arra az elhatározásra jutottam, hogy nem akarok ezen a lejtőn elindulni…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

 

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 február–márciusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. február

  • Ki vagy az álarc mögött? A hamis szelf

    A hamis szelf nem valódi arcunk, sokkal inkább egy álarc vagy pajzs, mely az egyén valós énjét védi. Eközben az álarc mögött lévő személy érzi, hogy érzéseiben, életvezetésében, annak eldöntésében, ki is ő valójában, nem tud valódi lenni… A hamis szelf, mint „védőálarc” elengedése sokszor nagyon nehéz feladat. Hosszú folyamat, melyben az első és alapvető lépés annak kialakítása, hogy az egyén legalább egy fontos kapcsolatában szeretve és érzelmi biztonságban érezhesse magát. Szükséges az is, hogy nyitott legyen saját belső élményei, érzései megfigyelésére, beazonosítására, azaz egyfajta befelé figyelésre, ami sokak számára nem könnyű feladat

  • Önbizalmunk (ál)arcai

    Akinek van önbizalma, annak nincsenek álarcai, csak arcai. Ezekből persze lehet több, elvégre nem vagyunk ugyanolyanok minden egyes helyzetben, amivel az élet megkínál. Akinek azonban nincs önbizalma, tele van és lesz álarcokkal. Nem vállalja az arcát, különféle maszkok, jelmezek, álcák mögé rejtőzik, elkendőzve az igazságot: senki sem tudja, ki ő valójában – önmagát is beleértve. Szerepeket játszik, jobb esetben persze megkap az élettől egy főszerepet, rosszabb esetben azonban csak statiszta a saját mindennapjaiban.

  • A lázadás kora(i)

    „Amikor megéreztem az irodaház-szagot, és megpillantottam az öntudatosan járkáló, ambiciózus 30-as fiúkat és lányokat, konkrétan elkapott egy pánikroham. Úgy éreztem, belehalnék, ha nekem még egyszer egy ilyen helyen kellene dolgoznom. Elég volt.” Kisgyörgy Éva ül velem szemben. Ezen a néven talán nem sokan ismerik, de ha azt mondom: Travellina, máris ismerősebben cseng a név. Travellina az ország egyik legismertebb utazós bloggere, aki főállása szerint utazik, majd beszámol a tapasztalatairól. Éva, azaz Travellina 51 éves, és mindössze öt éve hivatásos blogger. Igen, jól számolják. 46 évesen kezdett új életet.

  • Lejtőn

    Nyilvánvalónak látom, hogy bennem van az, ami ennyire hullámzik, ami mindig visszatér, és szinte egész életemben lebénított, legalábbis, akadályozott gyakorlatilag mindenben – ha nem nyomtam el időlegesen valamivel. Ez a valami lehetett az életerő, az alkohol, a bulik, a lányok/nők – akikkel hiába volt annyi sikerem, valódi kielégülést, öt percnél hosszabb, félelem nélküli örömet, magabiztosságot, szeretetet soha nem éltem át velük. (Őrült szerelmet, önfeladó rajongást, igen.) És, lehetett még ez a valami a kudarc utáni újrakezdés lendülete is, egy-egy sikeres munka, lehetett a pénz, a ház építése, a gyerekeim születése, a velük töltött reményteli idők – de aztán mindig minden kipukkadt, és én zuhantam a mélybe, a sötétbe, a rémületbe.

  • Tömeglélektani folyamatok a virtuális közösségekben

    Az internetes közösségekhez hasonlatos egyéniségvesztést hagyományos, „offline” környezetben – vagyis a való életben – leggyakrabban ún. „nagycsoport-helyzetben”, egy tömeg tagjaként élhetünk meg. Ilyenkor a fentiekhez hasonlóan drámaian csökken az egyén észlelt egyéni felelőssége, mint ahogyan az az érzése is, hogy hatással tud lenni a körülötte zajló dolgokra. A kommunikáció általában szaggatottá válik, elenyészik az egymás szavaira adott visszacsatolás. Általában azok a csoporttagok vannak a leginkább kitéve a csoport irányából feléjük érkező támadásoknak, akik megpróbálják valamelyest fenntartani individualitásuknak legalább egy részét – vagyis valamelyest képviselni saját különbözőségüket, meggyőződéseiket.

ÉS MÉG: Bluggyk – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaKüzdelem a hamis én ellenA felfújt önértékelés – Hamis és törékeny, de legalább pozitív • Elégedett vagy a párkapcsolatoddal? Az attól függ… • Közösségi média és valóság: filterek mögött •A dizájner drogok új világa„Akkor legalább a fájdalmat érzem…” – Önsértés kamaszkorban • A derékfájás mítoszrombolásaFelnőtt színezők tündöklése…A változatosság gyönyörködtet (?) – Tucatnyi költözés és munkahely vár ránk • Mi a közös Garfieldban, a „bogárhátúban” és a kisbabákban? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az ajakméretet 50 százalékkal szükséges növelni ahhoz, hogy – legalábbis saját szemünkben – az ideális méretet elérjük.

A legtöbb ember képtelen arra, hogy helyesen felmérje, kik az igazi vetélytársak, kik azok, akik kitúrhatják őket a helyükről.

Az emberek szeretik a saját szelfijüket, de már kevésbé lelkesek, ha mások önarcképeit kell nézegetniük...

Többnyire azt hisszük, hogy el kell gondolnunk az elérendő célt, majd végre kell hajtanunk a döntést egyszer s minde

Hogyan lehet boldogságban fenntartani egy kapcsolatot, mi segíti a problémákkal való megküzdést?

A kutatások szerint nemcsak hogy ilyen képet szeretnénk felépíteni magunkról, de ha egyszer sikerült, sok mindenre k