Jelenlegi hely

Éndoktor

Éndoktor a diagnosztizálásban is fejlődött...

Tavaly november vége volt. Folyamatosan úgy éreztem, falakba ütközöm a munkahelyemen. Bármennyire is igyekeztem, a siker messze elkerült. Egy ideje az éjszaka közepén megébredtem, majd az ágy túlvégére helyezve a párnám visszaaludtam. 

Szerző: 

Nem foglalkoztam ezzel. Aztán az egyik éjszaka nem tudtam elaludni. A következő éjjel, teljes megrökönyödésemre, megismétlődött az órákig tartó forgolódás. A harmadik nap már elég fáradt voltam – általában kilenc órát alszom –, és a kiesett pár óra bizony nagyon érezhető volt. Este kilenctől aludtam, mint a bunda, másnap a vekker ébresztett. Akkor ennyi volt, gondoltam magamban elégedetten. Aztán a következő este ismét csak forgolódtam, de még mindig nem estem kétségbe, volt otthon gyenge nyugtató, erősebb nyugtató, gyógytea... Ahogy teltek-múltak a napok, ezeken mind végigmentem, de legnagyobb megdöbbenésemre még az a gyógyszer sem hozott változást, amivel – ha szükség volt rá – mindig tudtam aludni. Most viszont éberebb lettem tőle. Te jó ég, mi ez?

Irány a Google!

Elmentem a háziorvoshoz, aki felírt egy altatót. Igen ám, de addigra én már egy picit kutakodtam a neten. Pontosan tudtam, hogy az altató egy csapda, pár hét után abba kell hagyni – és rá is lehet szokni. Fizikai és pszichés függőséget okozhat, állt a használati utasításon.  A háziorvos rám ripakodott, hogy márpedig aludni kell, szedjem az altatót, a hozzászokás miatti aggodalmaimra pedig vállat vont: „Legfeljebb szedi élete végéig!”  Na, ezt nem kellett volna! Ezzel ugyanis úgy rám ijesztett, hogy este már szorongva gondoltam arra, vajon mi lesz?

És megint az internetet hívtam segítségül… Hamarosan tisztában voltam az újabb generációs altatók neveivel, a Z-szerekkel, és persze ismertem a régebbi, benzodiazepin-tartalmúakat is, sőt még a felezési időkből is vizsgára bocsátható lennék.  Legtöbbet azonban a netes fórumok segítettek, ahol valódi tapasztalataikat osztották meg az emberek egymással. Böngésztem magyarul is, de elsősorban angolul, a klinikai kutatásoktól a bulvárig mindent. Fórumok tömkelegén olvastam olyanokról, akik tizenéve élnek altatókon, mert egyszer elkezdték szedni, és azóta se tudnak anélkül aludni, az sem ritka, hogy a kívánt hatás eléréséhez már nem egy, hanem több szem kell a szerből… Arra az elhatározásra jutottam, hogy nem akarok ezen a lejtőn elindulni…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

 

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. augusztus–szeptember

  • Külön lakó élettársak

    Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat?

  • „Ez is miattad van!” – Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    „Nem én voltam, hanem Te voltál!”„Te vagy a hibás, Te csináltad!” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Valamilyen szinten biztosan. A párokkal folytatott beszélgetésekben sokszor találkozom azzal, hogy egyikük folyamatosan mentegetőzik, tisztára akarja mosni magát a párja előtt – de akár előttem is –, míg a másik hibáztat és „mossa kezeit”. A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára.

  • Könnyes szemmel – mosolyogva – A leválás szülői szemmel

    Azt mondják, ne csináljunk drámát az elengedésből, mert az az élet része. Vegyük könnyedén ezt az élethelyzetet, és ahogy gyermekünk teszi, lépjünk mi is előre egyet saját életünkben. Ez a mindenki számára jó megoldás – és hovatovább ez az elvárt szülői hozzáállás. Pedig próbatétel ez a javából! Szülőnek, gyereknek egyaránt. A kérdés csak az, hogy tudunk megbirkózni a kísérő fájdalom és öröm vegyes érzéseivel? Egyáltalán, merjük-e őszintén vállalni érzéseinket?

  • A maximalista vezető

    A maximalista vezető mindig elégedetlen. Saját és kollégái munkájával és viselkedésével szemben is folyamatosan teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. S mivel minden téren tökéleteset akar alkotni – tehát nem jelöli meg az egyetlen legfontosabbat – voltaképpen soha nem tud száz százalékot teljesíteni.

  • A drogprevenció modern útjai

    „Ne drogozz, fiam, mert junkie-ként végzed a híd alatt!”. „Ha kipróbálod a füvet, az egyenes út a kokainhoz és heroinhoz!”. „Ha már választanod kell, igyál inkább!”. Gyakran elhangzó intelmek ezek, melyek – túl azon, hogy társadalmunk pszichoaktív szerekkel kapcsolatos ambivalens viszonyulását tükrözik – lényegében széles körben elterjedt tévhiteken alapulnak. A hatékony megelőzés azonban nem építhet efféle féligazságokra és moralizáló tévhitekre.

ÉS MÉG: Szagelszívó és lételmélet – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Se házasság, se szenvedély„Legyünk együtt, de külön!” A mingli avagy 'lat' kapcsolatok... • Ösztönös vagy túlszabályozott? Freudi kapcsolatok • „Pozitív mementó”A szolgálat becsületeMit tud a baba? A mozgás szerepe az értelmi fejlődésben • „Mindig a nő dönt!”A betegség előnyös oldala. –  Freud betegségelőny-fogalma a hétköznapokban • Az ember, aki elkerülte a boldogságotA bűntudat ingében • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy

A Momentán Társulat áprilisi Fröccs előadása F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kommentárjaival az érzelmi zsarolást járta körbe, a szeretetéhség kapcsán kialakuló manipulatív...

Az online randioldalakon mozgó felhasználók közül azok, akiknek sokan írnak, gyakran elégedetlenek a felhozatallal és gyakrabban váltanak partnert az ismerkedési folyamat során...

A kép azonban bonyolult, ugyanis képesek vagyunk akár legjobb meggyőződéseink ellenére cselekedni és beszélni.

Melyik a hasznosabb: ha egy kollega mindenhez ért egy kicsit, vagy van egy szűk terület, amihez nagyon, de a munkafolyamat többi részéhez hozzászólni sem tud?