Jelenlegi hely

Éndoktor

Éndoktor a diagnosztizálásban is fejlődött...

Tavaly november vége volt. Folyamatosan úgy éreztem, falakba ütközöm a munkahelyemen. Bármennyire is igyekeztem, a siker messze elkerült. Egy ideje az éjszaka közepén megébredtem, majd az ágy túlvégére helyezve a párnám visszaaludtam. 

Szerző: 

Nem foglalkoztam ezzel. Aztán az egyik éjszaka nem tudtam elaludni. A következő éjjel, teljes megrökönyödésemre, megismétlődött az órákig tartó forgolódás. A harmadik nap már elég fáradt voltam – általában kilenc órát alszom –, és a kiesett pár óra bizony nagyon érezhető volt. Este kilenctől aludtam, mint a bunda, másnap a vekker ébresztett. Akkor ennyi volt, gondoltam magamban elégedetten. Aztán a következő este ismét csak forgolódtam, de még mindig nem estem kétségbe, volt otthon gyenge nyugtató, erősebb nyugtató, gyógytea... Ahogy teltek-múltak a napok, ezeken mind végigmentem, de legnagyobb megdöbbenésemre még az a gyógyszer sem hozott változást, amivel – ha szükség volt rá – mindig tudtam aludni. Most viszont éberebb lettem tőle. Te jó ég, mi ez?

Irány a Google!

Elmentem a háziorvoshoz, aki felírt egy altatót. Igen ám, de addigra én már egy picit kutakodtam a neten. Pontosan tudtam, hogy az altató egy csapda, pár hét után abba kell hagyni – és rá is lehet szokni. Fizikai és pszichés függőséget okozhat, állt a használati utasításon.  A háziorvos rám ripakodott, hogy márpedig aludni kell, szedjem az altatót, a hozzászokás miatti aggodalmaimra pedig vállat vont: „Legfeljebb szedi élete végéig!”  Na, ezt nem kellett volna! Ezzel ugyanis úgy rám ijesztett, hogy este már szorongva gondoltam arra, vajon mi lesz?

És megint az internetet hívtam segítségül… Hamarosan tisztában voltam az újabb generációs altatók neveivel, a Z-szerekkel, és persze ismertem a régebbi, benzodiazepin-tartalmúakat is, sőt még a felezési időkből is vizsgára bocsátható lennék.  Legtöbbet azonban a netes fórumok segítettek, ahol valódi tapasztalataikat osztották meg az emberek egymással. Böngésztem magyarul is, de elsősorban angolul, a klinikai kutatásoktól a bulvárig mindent. Fórumok tömkelegén olvastam olyanokról, akik tizenéve élnek altatókon, mert egyszer elkezdték szedni, és azóta se tudnak anélkül aludni, az sem ritka, hogy a kívánt hatás eléréséhez már nem egy, hanem több szem kell a szerből… Arra az elhatározásra jutottam, hogy nem akarok ezen a lejtőn elindulni…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

 

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.