Jelenlegi hely

Dr. Google és a cyberchondria

Az „ideális szakértő”, aki mindig a rendelkezésünkre áll…

Ha nincs épp elérhető orvosunk, esetleg kérdéseink lennének a leleteinkkel kapcsolatban vagy nem vagyunk biztosak a kapott diagnózisunkban, netán épp most akarnánk saját diagnózist felállítani, bármikor felkereshetjük Dr. Google rendelését. Huszonnégy órában dolgozik, és sosem fárad el. Az „ideális szakértő”, aki mindig a rendelkezésünkre áll… 

Szerző: 

A cyberchondria

Az Információs Korban virágzásnak indult cyberchondria a korábban megszokott hipochondria online verziója – fogalmazta meg Dr. Aboujaoude stanfordi pszichiáter. A statisztikák azt mutatják, hogy elképesztő mennyiségű egészségügyi témájú keresést indítunk a világhálón. A szakember szerint minden kereséssel egy olyan útra léphetünk, ahol az eredeti állapotunkhoz képest jóval erősebb új szorongással számolhatunk. Az így szerzett információk sokszor kifejezetten ijesztőek, mert általában a valóságosnál sokkal súlyosabb tünetcsoportra hívják fel a figyelmet. Az internet előtti hipochondriát a betegségektől való fokozott szorongások jellemezték. A páciens folyamatosan orvoshoz járt, nem csillapodott a kivizsgálás iránti igénye, s a negatív leletek sem győzték meg, sőt, egyre újabb és újabb testi panaszokkal jelentkezett. A kezelőorvosok szerint ez az állapot nehezen oldható, mert mintha nem akarna megnyugodni: elégedetlen a leleteivel, és hiába csillapítják azzal, hogy nincs semmi baja, nem sikerül meggyőzni.

A mai, XXI. századi cyberchondria ennek az állapotnak az online megfelelője, mert a Google-keresések sorozatos ismétlése ugyanezt a szorongás-láncolatot indítja el. Valójában egy ördögi kör jöhet létre: a hipochondriás szorongások generálják a Google használatát, ami aztán felerősíti a további hipochondriás érzelmi működést, ami újabb keresőszavak bevetését eredményezi. Egy kényszeres cselekvéssorral állunk szemben: a szorongásvezérelt ösztönzésnek nehéz ellenállni – ez pedig az újabb adatok miatt még erősebb félelmekhez vezet. Dr. Aboujaoude szerint leginkább a perfekcionista karakterek esnek áldozatul a cyberchondriának, mert ők azok, akik mindig a tökéletes és részletes választ keresik – az internet pedig olyan felületnek tűnhet, mely rendelkezik ezzel a tökéletes válaszlehetőséggel, hiszen „mindent tud, amit lehet”. Így kezdődnek a vég nélküli keresések a határozott válaszok után... 

Az amatőr egészség-tanácsadó és a „betegek”

Számtalan olyan oldallal találkozhatunk, melyeket valójában nem orvosok, hanem olyan civilek készítenek, akik valamilyen érzelmi indíttatásból szükségét érzik, hogy „tudásukat” közreadják. Természetesen ezeket az információkat ők is csak beszerzik valahonnan – általában szövegmásolás segítségével. Amikor pedig készen van egy ilyen „összetákolt” adathalmaz, már csak várni kell, és kisvártatva összetalálkozik az amatőr tanácsadó tudattalan agressziója és a keresést indító „páciens” tudattalan szorongása. A tudattalan agresszió persze látszatra másról sem szól, mint az önzetlen segítségnyújtásról.

A ránk ömlő információk halmazában, a „kezdettől a végig” típusú tünetgyűjtés során könnyen eljuthatunk a torokfájástól a gégerák diagnózisáig. Ám ami a képernyőn megtörténhet, a valóságban nem fordulhat elő. Amikor orvoshoz megyünk, egy szakember rendezi sorba a tüneteket, s miközben ezt teszi, már megalkotja a differenciáldiagnózisokat is – vagyis végiggondolja, milyen kórképek jöhetnek még szóba, mit lehet elvetni, mi az, ami indokolttá tehet további kivizsgálásokat. Amikor viszont internetes keresés találatait olvassuk, nincs ilyen „sorompó”, senki szaktudása nem állítja le a cikk/oldal olvasását a negyedik sornál, hogy tovább ne folytassuk, mert az már nem ránk vonatkozik, mert már rég nem az eredeti kérdéshez illő válaszokat tartalmazza, hanem annál jóval többet.

A kritikai szűrés hiánya pontosan látszik a „segítségnyújtónál”, aki láthatóan inkább saját „tökéletes tudásának” nárcisztikus élményét akarja átélni, mintsem arra gondolna, hogy mit okozhat ezzel a másik oldalon lévő, már eleve szorongásokkal küzdő olvasónak. Az információ birtoklása nem azonos a szaktudással – ám a laikus „segítő” oldalak úgy bánnak a halmazba szedett tünetsorokkal, mintha szaktudás birtokában lennének, holott ez távolról sincs így. Az olvasó pedig mit tehet? Hisz az első kör találatainak, mert úgy gondolja: ha ezek a legnépszerűbbek, akkor nyilván igazak is.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható 

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A jó hír, hogy gondolkodásunk mintázatai is módosíthatók, és meg lehet állítani a negatív belső beszédet.

Dönteni nem kínos feladat, hanem a szabadság és az önazonosság élménye.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...

Hogyan ismerhetjük fel egészségtelen - vagy angol szövegekben gyakran mérgezőként (toxic) emlegetett - kapcsolatainkat?

Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül.