Jelenlegi hely

Dr. Google és a cyberchondria

Az „ideális szakértő”, aki mindig a rendelkezésünkre áll…

Ha nincs épp elérhető orvosunk, esetleg kérdéseink lennének a leleteinkkel kapcsolatban vagy nem vagyunk biztosak a kapott diagnózisunkban, netán épp most akarnánk saját diagnózist felállítani, bármikor felkereshetjük Dr. Google rendelését. Huszonnégy órában dolgozik, és sosem fárad el. Az „ideális szakértő”, aki mindig a rendelkezésünkre áll… 

Szerző: 

A cyberchondria

Az Információs Korban virágzásnak indult cyberchondria a korábban megszokott hipochondria online verziója – fogalmazta meg Dr. Aboujaoude stanfordi pszichiáter. A statisztikák azt mutatják, hogy elképesztő mennyiségű egészségügyi témájú keresést indítunk a világhálón. A szakember szerint minden kereséssel egy olyan útra léphetünk, ahol az eredeti állapotunkhoz képest jóval erősebb új szorongással számolhatunk. Az így szerzett információk sokszor kifejezetten ijesztőek, mert általában a valóságosnál sokkal súlyosabb tünetcsoportra hívják fel a figyelmet. Az internet előtti hipochondriát a betegségektől való fokozott szorongások jellemezték. A páciens folyamatosan orvoshoz járt, nem csillapodott a kivizsgálás iránti igénye, s a negatív leletek sem győzték meg, sőt, egyre újabb és újabb testi panaszokkal jelentkezett. A kezelőorvosok szerint ez az állapot nehezen oldható, mert mintha nem akarna megnyugodni: elégedetlen a leleteivel, és hiába csillapítják azzal, hogy nincs semmi baja, nem sikerül meggyőzni.

A mai, XXI. századi cyberchondria ennek az állapotnak az online megfelelője, mert a Google-keresések sorozatos ismétlése ugyanezt a szorongás-láncolatot indítja el. Valójában egy ördögi kör jöhet létre: a hipochondriás szorongások generálják a Google használatát, ami aztán felerősíti a további hipochondriás érzelmi működést, ami újabb keresőszavak bevetését eredményezi. Egy kényszeres cselekvéssorral állunk szemben: a szorongásvezérelt ösztönzésnek nehéz ellenállni – ez pedig az újabb adatok miatt még erősebb félelmekhez vezet. Dr. Aboujaoude szerint leginkább a perfekcionista karakterek esnek áldozatul a cyberchondriának, mert ők azok, akik mindig a tökéletes és részletes választ keresik – az internet pedig olyan felületnek tűnhet, mely rendelkezik ezzel a tökéletes válaszlehetőséggel, hiszen „mindent tud, amit lehet”. Így kezdődnek a vég nélküli keresések a határozott válaszok után... 

Az amatőr egészség-tanácsadó és a „betegek”

Számtalan olyan oldallal találkozhatunk, melyeket valójában nem orvosok, hanem olyan civilek készítenek, akik valamilyen érzelmi indíttatásból szükségét érzik, hogy „tudásukat” közreadják. Természetesen ezeket az információkat ők is csak beszerzik valahonnan – általában szövegmásolás segítségével. Amikor pedig készen van egy ilyen „összetákolt” adathalmaz, már csak várni kell, és kisvártatva összetalálkozik az amatőr tanácsadó tudattalan agressziója és a keresést indító „páciens” tudattalan szorongása. A tudattalan agresszió persze látszatra másról sem szól, mint az önzetlen segítségnyújtásról.

A ránk ömlő információk halmazában, a „kezdettől a végig” típusú tünetgyűjtés során könnyen eljuthatunk a torokfájástól a gégerák diagnózisáig. Ám ami a képernyőn megtörténhet, a valóságban nem fordulhat elő. Amikor orvoshoz megyünk, egy szakember rendezi sorba a tüneteket, s miközben ezt teszi, már megalkotja a differenciáldiagnózisokat is – vagyis végiggondolja, milyen kórképek jöhetnek még szóba, mit lehet elvetni, mi az, ami indokolttá tehet további kivizsgálásokat. Amikor viszont internetes keresés találatait olvassuk, nincs ilyen „sorompó”, senki szaktudása nem állítja le a cikk/oldal olvasását a negyedik sornál, hogy tovább ne folytassuk, mert az már nem ránk vonatkozik, mert már rég nem az eredeti kérdéshez illő válaszokat tartalmazza, hanem annál jóval többet.

A kritikai szűrés hiánya pontosan látszik a „segítségnyújtónál”, aki láthatóan inkább saját „tökéletes tudásának” nárcisztikus élményét akarja átélni, mintsem arra gondolna, hogy mit okozhat ezzel a másik oldalon lévő, már eleve szorongásokkal küzdő olvasónak. Az információ birtoklása nem azonos a szaktudással – ám a laikus „segítő” oldalak úgy bánnak a halmazba szedett tünetsorokkal, mintha szaktudás birtokában lennének, holott ez távolról sincs így. Az olvasó pedig mit tehet? Hisz az első kör találatainak, mert úgy gondolja: ha ezek a legnépszerűbbek, akkor nyilván igazak is.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható 

A Mindennapi Pszichológia
2016 decemberi–2017 januári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2016. december–2017. január

  • A rablógyilkosságtól a szociális munkáig – Egy chicagói gengszter története a félelemről, az erőszakról és a megbocsátásról

    Vajon ki lehet-e végleg irtani egy emberből a félelmet, az empátiát, vagy a lelkiismeretet? Vagy bizonyos körülmények hatására az ember elméje csak eltemetni próbálja ezeket az érzéseket? De vajon mindig, mindenhonnan van visszaút? Chicago egykor rettegett, többszörös életfogytiglanra ítélt gengszterfőnöke, Sammy Rangel gyermekkori rémálmainak színhelyén, egykori házuk lépcsőjén ülve mesélte el, hogyan válhat az ember szörnyeteggé, ha meg akar szabadulni a félelemtől és a fájdalomtól, és hogyan tudja most kordában tartani a benne tomboló indulatokat.

  • Visszaadni az életet – és a nőiességet
    Beszélgetés dr. Mátrai Zoltán onkológus-sebész főorvossal

    Mivel sokfélék vagyunk, nagy különbség lehet aszerint, hogy a beteg a fővárosból, kisvárosból vagy faluról érkezik. Az emlőrák diagnózisa máshogy, másfajta szorongásokkal jelentkezik egy ifjú nőnél, mint egy középkorú vagy idősebb páciensnél. Előbbieknél különösen hangsúlyos lehet a mell – és ezzel a nőiességük – elvesztése miatti aggodalom, így a rekonstrukciós műtét lehetősége új reménnyel tölti el őket. Kezdeti félelmüket legyőzve nyitottak arra, hogy orvosuk tanácsát megfogadva alávessék magukat a számukra optimális műtéti megoldásnak.

  • Az emlékezet hajnalán
    Hogyan emlékeznek a kisgyermekek – és hogyan emlékszünk felnőttként a gyermekkorunkra?

    Ha azt kérik tőlünk, hogy idézzük fel életünk első emlékét, valószínűleg olyan esemény jut eszünkbe, ami három-négy, ritkább esetben kétéves korunk körül történt velünk. Előfordul, hogy valaki ennél korábbról is emlékszik valamire, ezek az emlékek azonban gyakran töredékesek, homályosak: csak egy-egy villanás, hang vagy valamilyen szavakkal nehezen leírható érzet marad meg. Tovább kutakodva kisgyermekkori emlékeink között (kb. 7-8 éves korig), azt is észrevehetjük, hogy bár van néhány nagyon részletes és élénk emlékünk ebből az időszakból, de ezek száma elenyésző a későbbi, iskolás- és kamaszkoriak mennyiségéhez képest. A jelenség a normális emlékezeti működés jellemzője, tudományos nevén ez a gyermekkori amnézia…

  • Mikor hozza a gólya a második gyermeket?

    A második gyermek érkezésével a családban egy csapásra minden megváltozik. A nagyobbacska gyermek az apának lesz „kiutalva”, a kisbabával pedig az anya törődik többet. Az elsőszülött gyermek és az apa kapcsolata általában teljesebb, színesebb és erősebb lesz, mint a „második” megszületése előtt volt. Együtt mennek vásárolni, játszótérre, „nagyos” feladatokat végeznek. Az apával töltött idő jó a Nagyobbacskának, de amikor azt látja, hogy a „Kicsi” foglalja le az Ő anyukáját, amikor sír, őt kapja rögtön az ölébe az Ő Anyukája, akkor az öröm mellé üröm vegyül.

  • Fertőző egészség

    Gondoljon az öt legközelebbi barátjára! Mit gondol, fontos számukra az egészség? Mennyi testmozgást végeznek? Aerobikoznak, úsznak, kocognak, bicikliznek, fociznak, táncolnak, jógáznak-e? Hogyan étkeznek? Hurkát kolbásszal, sajtburgert pizzával, nyers sárgarépát salátalevelekkel? Mit isznak hozzá? Ásványvizet vagy sört? Whiskyt vagy málnaszörpöt? Dohányoznak-e? Milyen a testsúlyuk? Úgy tűnik, barátaink nagy befolyást gyakorolnak egészségünkre. Persze nagy különbségek vannak abban, hogy az emberek hogyan és mennyire veszik át barátaik viselkedését.

ÉS MÉG: Önismereti játszma – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • A lélek gyengesége és erejeMegküzdési stratégiák Sosem késő azzá válni, aki lehettél volnaReményeinkA szavaiddal sosem tudsz ártani?„Mindennapi használatra?”„Ép testben ép lélek” – vagy fordítva?Néma gyereknek anyja se…„Pénzügyi Személyiség” – avagy ki is az, aki aranyat lel? • Ausztráliából jöttem – Pszichiátria más szemmel • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az indulat kitörésével hagyjuk, hogy az élet dolgai felett amúgy is csak részlegesen gyakorolt kontroll utolsó morzsái is kihulljanak a kezünkből.

Az egészségügyi szakemberek kiégése az ellátás minőségére és a betegbiztonságra is hatással van.

Nem mondunk újat azzal, hogy a pozitív gondolkodásnak komoly ereje van.

Mindegyik hárítás – vagy hárítási repertoár – viszonylag stabilan jellemző egy-egy emberre. Van, aki erősebben hárít, van, aki finomabban.

A legtöbb kultúrában helyet kapnak a halálközeli élmények.

Merőben új megközelítésben mutatták be az optimizmus természetét a Kalifornia Egyetem kutatói.