Jelenlegi hely

Elbeszélünk egymás mellett?

Hatékony párkapcsolati kommunikáció 2.
Vajon mi lenne, ha a külső problémák mellett ezeket a belső konfliktusokat is oldani próbálnánk?

Mivel a veszekedések kirobbanása és lefolyása is szinte mindig azonos módon, ún. „viselkedéses láncokban” zajlik, közösen feltérképezhetjük, pontosan hogyan, mely ponton, milyen témában válik egy ártatlanul induló beszélgetésünk „vérre menő” ütközetté. 

A sértődések zöme abból adódik, hogy kőkemény és gyakran irreáliselvárásaink vannak a másikkal szemben, például: „mindig támogass, mindig tedd meg, amit kérek”. Általában párunk elvárásainknak való meg nem feleléséből születnek azok a frusztrációk, „helyzeti érzelmek”, amelyeket kiválóan tükröz a játszmás konfliktusviselkedés. Az elvárások rétege alatt azonban minden helyzet mélyén személyes vágyak élnek: voltaképpen ezek teljesülése vagy sérülése határozza meg a kapcsolati boldogságot. Fontosabb tehát a perlekedő elvárások helyett mélyebb vágyainkat keresni belül, és azokat kommunikálni őszintén. A konfliktushelyzetekben óriásit lépünk előre, ha a játszmák és elvárások kényszeres procedúrái helyett elő merjük hozni és megbeszélésre bocsátjuk mélyre temetett vágyainkat. Érdemes az ún. „kölcsönös kérések” módszerével konkrét, mérhető és teljesíthető formába önteni vágyainkat. Ne azt mondjuk, hogy „szeress!” vagy „törődj velem”, hanem kérjük azt, amiből ezt érezzük. Az ilyen elemi vágyak teljesülése gyakran egészen apró dolgokhoz kötődik...

A problémákból általában úgy születik elhúzódó konfliktus, hogy egy egyszeri gondot rosszul próbálunk megoldani, a rossz megoldási minta pedig rögzül, s mi a jövőben is ezt a mintát erőltetjük.

Szerepeink sajnos egymást generálják: így jönnek létre ún. „szimmetrikusan eszkalálódó” konfliktusszerepeink. Mivel senki sem szeret kiszolgáltatott lenni, gyakori a kapcsolat irányításáért, a dominánsabb státuszért folytatott harc.

Tegyük fel, hogy a feleség szeretetigénye, kapcsolati vágyai sorozatosan nem teljesülnek, ezért a munkájából próbál önbecsülést meríteni. Ez erőt ad neki, megdicsérik, megerősítik, így büszkén, magabiztosan megy haza. Mintha minden rezdülése azt kommunikálná: „Ne gondold, hogy többé fontos vagy”. Mivel az egész úgy indult, hogy párja részéről visszautasítást élt meg, viselkedésében a csöndes megtorlást sejthetünk, legmélyebben pedig talán a vágyat kiszolgáltatottságának megszüntetésére. Lehet, hogy a férj kevésbé tudja kifejezni érzelmeit, viszont ő sem szereti a gyengébb fél szerepét kapcsolatukban. Ezért pillanatnyi megrökönyödését tévénézéssel palástolja. Másnapra baráti programot szervez magának, s ő is belemerül a munkába. Minél nagyobb erőt és függetlenséget akar mutatni az egyik fél a kapcsolatban, annál inkább ezt teszi – és ezt tükrözi – a másik. A végeredmény: két, munkájában rendkívül sikeres, párkapcsolatában viszont idegen és irritált, vagy ami még rosszabb, közömbös fél érkezik haza. Ha hazaérkezik.

Ez az egymást tükröző, folyamatosan növekvő konfliktus csak úgy csökkenthető, ha egyikük – még idejében – önvizsgálatot gyakorol: felismeri, hogy viselkedése provokálja párja válaszreakcióit. Így ráébred, hogy az egyedüli kiút, ha visszavesz törekvéseiből, és „megfordítja saját viselkedését”...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 1. számában olvasható

 

 

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...