Jelenlegi hely

Testvérek és egykék

Családi szocializáció

A családban egyedül nevelkedő gyermekeknek számos területen más tapasztalataik vannak, mint azoknak, akiknek van (vagy vannak) testvérei. Se nem jobb, se nem rosszabb: egyszerűen csak MÁS. 

Ha a családba nem érkezik több gyermek, és az első egyedül marad, születési egykéről beszélünk. Egykeként nevelkednek bizonyos szempontból azok a gyerekek is, akiknél a testvérek közötti korkülönbség hét évnél nagyobb: a korosztályát egyedül képviselő gyermek gyakorlatilag egykeként nő fel, ő a funkcionális egyke. Akár születési, akár funkcionális egykéről gondolkodunk, elmondhatjuk, hogy a szülők nagy figyelmet szentelnek a gyermeküknek, aki családon belüli kortársak nélkül nevelkedik, elsősorban a szüleivel kötve „szövetséget” – tudja, érzi, hogy neki az a dolga, hogy a szüleit boldoggá, elégedetté tegye. Ez a „minden szem Rá szegeződik” érzés nemcsak előnnyel, hanem hátránnyal is járhat.

Az egykék, ha gyerekek

A családba elsőként érkező gyermek már a születése előtt nagy odafigyelést kap... Ez az odafigyelés – ha nem jár együtt a szülők felfokozott szorongásával – a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat és a későbbi egészséges önbizalom biztos alapjául szolgálhat. (Optimális esetben persze ezt az odafigyelést a később érkező gyermek is megkapja.)

A törődés, odafigyelés mellett azonban gyakori a szülők túlzott aggodalma, szorongása. Az első gyermekét váró szülő bizonytalan magában – legtöbbjük olyan kérdéseket tesz fel magának, párjának, barátainak, ami tanácstalanságát jelzi: „Jó szülő tudok lenni? Mit csináljak, ha kevesebbet szopott, mint kellett volna? Felvegyem vagy hagyjam az ágyában sírni? Megnéztem tíz iskolát, melyikbe írassam? Kiválasztottam neki az egyetem közelében három albérletet, de nem tudom eldönteni, melyik lenne a tökéletes!” Ezek a kérdések fontosak, a válaszok lényegesek, de ami biztos: a szülő szorong, fél, hogy valamit nem jól csinál, gondol vagy mond – majd később szorong, fél attól, hogy idővel nem lesz már központi szerepe a gyermeke életében.  „Akkor mi lesz vele? Mihez kezd majd?”

A gyermek életkorának előrehaladtával ez a szorongó figyelem a szülő bizonytalanságán keresztül növeli a gyermek bizonytalanságát és bizalmatlanságát saját magával kapcsolatban – ez pedig ellehetetleníti vagy lassítja az önállósodás folyamatát. Mivel a szülők nem tudnak bízni a gyermekükben, a gyermek sem tanul meg bízni saját magában...

Ezek a gyakran nem tudatosan megfogalmazott érvek hosszan abban a működésben tartják a szülőt s az egész családot, hogy a szülők a gyermekért vannak, őt segítik, őt szolgálják. Egy idő után persze ez a szereposztás már elvárásokat, sőt időnként követeléseket rejt magában a gyermek részéről: „a szülő dolga, hogy gyermekét segítse, támogassa, kiszolgálja”.

A szülők magukra és egymásra nem fordítanak sem időt, sem energiát, amit azzal magyaráznak: a gyerek annyira „gyerek” még, hogy mindent nekik kell megcsinálniuk helyette. Ezen a ponton a „rókafogta csuka” helyzetben van a család: a szülő már áldozatnak érzi magát gyermeke oltárán, a gyermekből lett felnőtt pedig (jó esetben) bűntudattól szenved, mert a szüleinek annyi gondot okoz. Arról azonban nincsenek emlékei, hogy ez a bemerevedett állapot hogyan alakult ki. Az Egyke felnőtt nem költözik el otthonról, vagy ha el is költözik, hagyja, hogy a szülei hangsúlyosan benne maradjanak az életében. Akár naponta többször beszélnek telefonon – elsősorban azért, mert így akarja meghálálni mindazt, amit érte tettek – egyébként a szüleivel való kapcsolatában mindig is a határtalanság volt jellemző...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Mindez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek fokozott mértékben ki vannak téve a szívbetegség, a rák vagy a cukorbetegség

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.