Jelenlegi hely

Testvérek és egykék

Családi szocializáció

A családban egyedül nevelkedő gyermekeknek számos területen más tapasztalataik vannak, mint azoknak, akiknek van (vagy vannak) testvérei. Se nem jobb, se nem rosszabb: egyszerűen csak MÁS. 

Ha a családba nem érkezik több gyermek, és az első egyedül marad, születési egykéről beszélünk. Egykeként nevelkednek bizonyos szempontból azok a gyerekek is, akiknél a testvérek közötti korkülönbség hét évnél nagyobb: a korosztályát egyedül képviselő gyermek gyakorlatilag egykeként nő fel, ő a funkcionális egyke. Akár születési, akár funkcionális egykéről gondolkodunk, elmondhatjuk, hogy a szülők nagy figyelmet szentelnek a gyermeküknek, aki családon belüli kortársak nélkül nevelkedik, elsősorban a szüleivel kötve „szövetséget” – tudja, érzi, hogy neki az a dolga, hogy a szüleit boldoggá, elégedetté tegye. Ez a „minden szem Rá szegeződik” érzés nemcsak előnnyel, hanem hátránnyal is járhat.

Az egykék, ha gyerekek

A családba elsőként érkező gyermek már a születése előtt nagy odafigyelést kap... Ez az odafigyelés – ha nem jár együtt a szülők felfokozott szorongásával – a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat és a későbbi egészséges önbizalom biztos alapjául szolgálhat. (Optimális esetben persze ezt az odafigyelést a később érkező gyermek is megkapja.)

A törődés, odafigyelés mellett azonban gyakori a szülők túlzott aggodalma, szorongása. Az első gyermekét váró szülő bizonytalan magában – legtöbbjük olyan kérdéseket tesz fel magának, párjának, barátainak, ami tanácstalanságát jelzi: „Jó szülő tudok lenni? Mit csináljak, ha kevesebbet szopott, mint kellett volna? Felvegyem vagy hagyjam az ágyában sírni? Megnéztem tíz iskolát, melyikbe írassam? Kiválasztottam neki az egyetem közelében három albérletet, de nem tudom eldönteni, melyik lenne a tökéletes!” Ezek a kérdések fontosak, a válaszok lényegesek, de ami biztos: a szülő szorong, fél, hogy valamit nem jól csinál, gondol vagy mond – majd később szorong, fél attól, hogy idővel nem lesz már központi szerepe a gyermeke életében.  „Akkor mi lesz vele? Mihez kezd majd?”

A gyermek életkorának előrehaladtával ez a szorongó figyelem a szülő bizonytalanságán keresztül növeli a gyermek bizonytalanságát és bizalmatlanságát saját magával kapcsolatban – ez pedig ellehetetleníti vagy lassítja az önállósodás folyamatát. Mivel a szülők nem tudnak bízni a gyermekükben, a gyermek sem tanul meg bízni saját magában...

Ezek a gyakran nem tudatosan megfogalmazott érvek hosszan abban a működésben tartják a szülőt s az egész családot, hogy a szülők a gyermekért vannak, őt segítik, őt szolgálják. Egy idő után persze ez a szereposztás már elvárásokat, sőt időnként követeléseket rejt magában a gyermek részéről: „a szülő dolga, hogy gyermekét segítse, támogassa, kiszolgálja”.

A szülők magukra és egymásra nem fordítanak sem időt, sem energiát, amit azzal magyaráznak: a gyerek annyira „gyerek” még, hogy mindent nekik kell megcsinálniuk helyette. Ezen a ponton a „rókafogta csuka” helyzetben van a család: a szülő már áldozatnak érzi magát gyermeke oltárán, a gyermekből lett felnőtt pedig (jó esetben) bűntudattól szenved, mert a szüleinek annyi gondot okoz. Arról azonban nincsenek emlékei, hogy ez a bemerevedett állapot hogyan alakult ki. Az Egyke felnőtt nem költözik el otthonról, vagy ha el is költözik, hagyja, hogy a szülei hangsúlyosan benne maradjanak az életében. Akár naponta többször beszélnek telefonon – elsősorban azért, mert így akarja meghálálni mindazt, amit érte tettek – egyébként a szüleivel való kapcsolatában mindig is a határtalanság volt jellemző...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

Az új vizuális megjelenés igazodik a hagyományos márkaértékekhez, ugyanakkor kifejezően ábrázolja a mai kor gyermekei