Jelenlegi hely

Testvérek és egykék

Családi szocializáció

A családban egyedül nevelkedő gyermekeknek számos területen más tapasztalataik vannak, mint azoknak, akiknek van (vagy vannak) testvérei. Se nem jobb, se nem rosszabb: egyszerűen csak MÁS. 

Ha a családba nem érkezik több gyermek, és az első egyedül marad, születési egykéről beszélünk. Egykeként nevelkednek bizonyos szempontból azok a gyerekek is, akiknél a testvérek közötti korkülönbség hét évnél nagyobb: a korosztályát egyedül képviselő gyermek gyakorlatilag egykeként nő fel, ő a funkcionális egyke. Akár születési, akár funkcionális egykéről gondolkodunk, elmondhatjuk, hogy a szülők nagy figyelmet szentelnek a gyermeküknek, aki családon belüli kortársak nélkül nevelkedik, elsősorban a szüleivel kötve „szövetséget” – tudja, érzi, hogy neki az a dolga, hogy a szüleit boldoggá, elégedetté tegye. Ez a „minden szem Rá szegeződik” érzés nemcsak előnnyel, hanem hátránnyal is járhat.

Az egykék, ha gyerekek

A családba elsőként érkező gyermek már a születése előtt nagy odafigyelést kap... Ez az odafigyelés – ha nem jár együtt a szülők felfokozott szorongásával – a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat és a későbbi egészséges önbizalom biztos alapjául szolgálhat. (Optimális esetben persze ezt az odafigyelést a később érkező gyermek is megkapja.)

A törődés, odafigyelés mellett azonban gyakori a szülők túlzott aggodalma, szorongása. Az első gyermekét váró szülő bizonytalan magában – legtöbbjük olyan kérdéseket tesz fel magának, párjának, barátainak, ami tanácstalanságát jelzi: „Jó szülő tudok lenni? Mit csináljak, ha kevesebbet szopott, mint kellett volna? Felvegyem vagy hagyjam az ágyában sírni? Megnéztem tíz iskolát, melyikbe írassam? Kiválasztottam neki az egyetem közelében három albérletet, de nem tudom eldönteni, melyik lenne a tökéletes!” Ezek a kérdések fontosak, a válaszok lényegesek, de ami biztos: a szülő szorong, fél, hogy valamit nem jól csinál, gondol vagy mond – majd később szorong, fél attól, hogy idővel nem lesz már központi szerepe a gyermeke életében.  „Akkor mi lesz vele? Mihez kezd majd?”

A gyermek életkorának előrehaladtával ez a szorongó figyelem a szülő bizonytalanságán keresztül növeli a gyermek bizonytalanságát és bizalmatlanságát saját magával kapcsolatban – ez pedig ellehetetleníti vagy lassítja az önállósodás folyamatát. Mivel a szülők nem tudnak bízni a gyermekükben, a gyermek sem tanul meg bízni saját magában...

Ezek a gyakran nem tudatosan megfogalmazott érvek hosszan abban a működésben tartják a szülőt s az egész családot, hogy a szülők a gyermekért vannak, őt segítik, őt szolgálják. Egy idő után persze ez a szereposztás már elvárásokat, sőt időnként követeléseket rejt magában a gyermek részéről: „a szülő dolga, hogy gyermekét segítse, támogassa, kiszolgálja”.

A szülők magukra és egymásra nem fordítanak sem időt, sem energiát, amit azzal magyaráznak: a gyerek annyira „gyerek” még, hogy mindent nekik kell megcsinálniuk helyette. Ezen a ponton a „rókafogta csuka” helyzetben van a család: a szülő már áldozatnak érzi magát gyermeke oltárán, a gyermekből lett felnőtt pedig (jó esetben) bűntudattól szenved, mert a szüleinek annyi gondot okoz. Arról azonban nincsenek emlékei, hogy ez a bemerevedett állapot hogyan alakult ki. Az Egyke felnőtt nem költözik el otthonról, vagy ha el is költözik, hagyja, hogy a szülei hangsúlyosan benne maradjanak az életében. Akár naponta többször beszélnek telefonon – elsősorban azért, mert így akarja meghálálni mindazt, amit érte tettek – egyébként a szüleivel való kapcsolatában mindig is a határtalanság volt jellemző...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2019 október–november

  • Mi kell ahhoz, hogy szépen írjon egy fiú?

    Ötezer ismétlést is igényelhet egy helytelenül elsajátított mozdulatsor kijavítása a kutatások szerint. Ennek ellenére alap-mozgásformákat egyáltalán nem, vagy nem szakértőktől tanulnak a gyerekek, illetve gyakran nincs elég idejük a tökéletesítésre. Serdülőkről szóló cikksorozatunkban most a finommozgások fejlődésével kapcsolatos praktikus tudnivalókat mutatjuk be: kiderül például, hogy miért írnak szebben a lányok, miként érdemes felkészülni egy zeneórára és mit ér egy edzés, ha fejben végezzük.

  • Éljünk az élet napos oldalán! Az életközépi válság újragondolása – 1.

    „Mi az életem értelme?”, „Mitől vagyok én hasznos ebben a világban?”, „Mit tettem le eddig az asztalra?” A választól függően akár 180 fokos fordulatot is vehet az életünk... A magunknak adott válaszok alapján vagy azt a következtetést vonjuk le, hogy úgy alakult az életünk, ahogy elvártuk, megálmodtuk vagy szerettük volna, vagy éppen nem. Ha a végső következtetés nem kedvező, akkor elégedetlenséget, elkeseredettséget, céltalanságot érezhetünk, melyek mentális, de akár fizikai problémákat is okozhatnak.

  • Elektromágneses túlérzékenység

    Az utóbbi időben növekszik az aggodalom a különféle technológiai újításokkal és az újabbnál újabb mesterséges anyagokkal kapcsolatban. Valószínűleg mindannyian jó pár ilyen aggályt fel tudnánk sorolni: az élelmiszeradalékok, a növényvédőszerek túlzott használata, vagy az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok megjelenése. Ezek közé tartoznak az elektromágneses terekkel (vagy konkrétabban a mobiltelefonokkal, bázisállomásaikkal, a magasfeszültségű távvezetékekkel vagy a közeljövőben bevezetésre kerülő 5G hálózatokkal stb.) kapcsolatos félelmek.

  • A meggyőzés kiskapui

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • Ha eljön Damoklész...

    A gyógyult kifejezést csak azoknál a pácienseknél használják, akik elérkeztek az ötéves remisszió, azaz a betegség tünetmentességének mérföldkövéhez. Ha arról kérdeznénk őket, mi volt a legnehezebb számukra az elmúlt 5 év alatt, akkor szinte kivétel nélkül a kontrollvizsgálatokat kísérő szorongást említenék, vagy a daganat esetleges kiújulásával kapcsolatos rettegést.

ÉS MÉG: Polihisztor születik – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Komoly kapcsolatra férfi kerestetik...Isten rabságbanMiért nehéz megváltozni?Megbocsássunk-e az ellenünk vétkezőknek? • A tik, a jéghegy csúcsa – Tik-zavarok és társuló problémák gyermekkorban • „Együtt dolgozunk a családtagokkal” – A családterápia • A gyengék ereje – A kisebbségi befolyásolás pszichológiája • A magzat létrejötte és megmaradása: a természet csodájaMit mutat a pupilla? – avagy hogyan segíthet megérteni az emberi döntéshozatal sajátosságait? • „A fizetésemelésnek szaga van” – Beszélgetés Zólyomi Zsolttal • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.