Jelenlegi hely

Az igazi szőkenő - Barbie világa

„Barbie akarok lenni. Ennek a kis dögnek mindene megvan!”

A plasztik istennő: karcsú derék, makulátlan bőr, hosszú láb, mosolygós arc. Rengetegen írtak már a „forever partycica” világáról, de úgy tűnik, a lelkesedés és az érdeklődés változatlan… 

Barbie sikere évtizedek óta töretlen, a mai napig előkelő helyen áll a kedvenc játékok toplistáján. Népszerűségén azonban mégis csorbát ejtenek az ellene felhozott vádak, melyek szerint irreális elképzeléseket fogalmaz meg a női testről, s ezzel gúzsba köti gyermekeink egészséges fejlődését. A szexualitás előtérbe helyezéséért és az anorexiáért éppúgy felelősségre vonják, mint a plasztikai sebészet térhódításáért – bár ha a Barbie által képviselt karcsúságot szeretnénk elérni, az csak egyetlen módon lehetséges: anorexiás önéheztetés és plasztikai műtétek kombinációjával. Tulajdonképpen még így sem, hiszen az álomnő nyaka olyan hosszú, hogy a valóságban képtelen lenne tartani a fejét, a csuklója annyira vékony, hogy nem tudja a kezét használni, a lába pedig olyan pici, hogy menni sem bírna… Valljuk be, sokkal jobban hasonlít egy rajzfilmfigurára, mint egy valódi nőre.

Hatalmas és egyre növekvő irodalom áll rendelkezésünkre, mely rámutat, hogy ezek a játékok negatív hatással vannak a fejlődő gyerekekre, rombolhatják a kislányok testképét, ez pedig hozzájárul az evészavar kockázatának növekedéséhez. Könnyen bűnbakká tettük a „plasztik cicát”… Eric Cooley és munkacsoportja azonban igazolta, hogy a fiatal lányok testképét minden másnál jobban befolyásolja az anya attitűdje, viselkedése és a lánya alakjával, étkezési szokásaival kapcsolatos negatív visszajelzése. Természetesen nem egyedül az anya felelős mindenért, hiszen a szülő és gyermeke nem egy vákuumban él – ugyanígy a passzív Barbie baba sem veheti át az irányítást gyermekünk lelki fejlődése felett.  A szomorú tény viszont az, hogy az evészavarral küzdő lányok sok esetben már 4 és 6 éves koruk körül elkezdenek aggódni a súlyuk miatt...

A következő vádpont a baba ellen: azt közvetíti a fiatal lányoknak, hogy minden jó az életben csak a hibátlan külső ellenében jár. Más, nem múlandó emberi értékek (így a barátság, a szeretet) a vonzó megjelenés mögött kullognak. A fő, hogy tökéletes legyél, akkor megszerzed a szuper pasit, a tökéletes házat és a boldogságot. Ne feledjük azonban, hogy a szépség nem csupán a műanyag világban, hanem a klasszikus meseirodalomban is megjelenik. A történetek fiatal és gyönyörű főszereplői megtalálják az igaz szerelmet, míg a gonosz és csúnya boszorka elnyeri méltó büntetését. 

Számos kutatás kimutatta, hogy az előnyös külső szociális előny lehet, de nem biztosítéka a szakmai és emberi sikereknek. Gyermekkorban a szép tanulókat intelligensebbnek gondolják, így teljesíteniük is többet kell. Később azonban egy szép nőt számos munkahelyen inkább mutogatni való vagyontárgyként, mint jó munkaerőként kezelnek – sőt, ha hibát követ el, azt nemritkán az erőfeszítés hiányának tulajdonítják...

Egyes szerzők szerint Barbie azt jelképezi, hogy a nőknek igenis van választásuk. Sokféle szerepet megtestesít: üzletasszony, orvos, űrhajós, jógaoktató, építész, pilóta, balerina, rocksztár, tűzoltó, Nascar-versenyző vagy éppen katona... Jill P. Weber klinikai szakpszichológus szerint a Barbie babával való játék közben a gyermek belehelyezkedhet az általa konstruált női szerepek bármelyikébe, ami azt jelenti, hogy azzá válhat, ami csak lenni szeretne...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...