Jelenlegi hely

Az igazi szőkenő - Barbie világa

„Barbie akarok lenni. Ennek a kis dögnek mindene megvan!”

A plasztik istennő: karcsú derék, makulátlan bőr, hosszú láb, mosolygós arc. Rengetegen írtak már a „forever partycica” világáról, de úgy tűnik, a lelkesedés és az érdeklődés változatlan… 

Barbie sikere évtizedek óta töretlen, a mai napig előkelő helyen áll a kedvenc játékok toplistáján. Népszerűségén azonban mégis csorbát ejtenek az ellene felhozott vádak, melyek szerint irreális elképzeléseket fogalmaz meg a női testről, s ezzel gúzsba köti gyermekeink egészséges fejlődését. A szexualitás előtérbe helyezéséért és az anorexiáért éppúgy felelősségre vonják, mint a plasztikai sebészet térhódításáért – bár ha a Barbie által képviselt karcsúságot szeretnénk elérni, az csak egyetlen módon lehetséges: anorexiás önéheztetés és plasztikai műtétek kombinációjával. Tulajdonképpen még így sem, hiszen az álomnő nyaka olyan hosszú, hogy a valóságban képtelen lenne tartani a fejét, a csuklója annyira vékony, hogy nem tudja a kezét használni, a lába pedig olyan pici, hogy menni sem bírna… Valljuk be, sokkal jobban hasonlít egy rajzfilmfigurára, mint egy valódi nőre.

Hatalmas és egyre növekvő irodalom áll rendelkezésünkre, mely rámutat, hogy ezek a játékok negatív hatással vannak a fejlődő gyerekekre, rombolhatják a kislányok testképét, ez pedig hozzájárul az evészavar kockázatának növekedéséhez. Könnyen bűnbakká tettük a „plasztik cicát”… Eric Cooley és munkacsoportja azonban igazolta, hogy a fiatal lányok testképét minden másnál jobban befolyásolja az anya attitűdje, viselkedése és a lánya alakjával, étkezési szokásaival kapcsolatos negatív visszajelzése. Természetesen nem egyedül az anya felelős mindenért, hiszen a szülő és gyermeke nem egy vákuumban él – ugyanígy a passzív Barbie baba sem veheti át az irányítást gyermekünk lelki fejlődése felett.  A szomorú tény viszont az, hogy az evészavarral küzdő lányok sok esetben már 4 és 6 éves koruk körül elkezdenek aggódni a súlyuk miatt...

A következő vádpont a baba ellen: azt közvetíti a fiatal lányoknak, hogy minden jó az életben csak a hibátlan külső ellenében jár. Más, nem múlandó emberi értékek (így a barátság, a szeretet) a vonzó megjelenés mögött kullognak. A fő, hogy tökéletes legyél, akkor megszerzed a szuper pasit, a tökéletes házat és a boldogságot. Ne feledjük azonban, hogy a szépség nem csupán a műanyag világban, hanem a klasszikus meseirodalomban is megjelenik. A történetek fiatal és gyönyörű főszereplői megtalálják az igaz szerelmet, míg a gonosz és csúnya boszorka elnyeri méltó büntetését. 

Számos kutatás kimutatta, hogy az előnyös külső szociális előny lehet, de nem biztosítéka a szakmai és emberi sikereknek. Gyermekkorban a szép tanulókat intelligensebbnek gondolják, így teljesíteniük is többet kell. Később azonban egy szép nőt számos munkahelyen inkább mutogatni való vagyontárgyként, mint jó munkaerőként kezelnek – sőt, ha hibát követ el, azt nemritkán az erőfeszítés hiányának tulajdonítják...

Egyes szerzők szerint Barbie azt jelképezi, hogy a nőknek igenis van választásuk. Sokféle szerepet megtestesít: üzletasszony, orvos, űrhajós, jógaoktató, építész, pilóta, balerina, rocksztár, tűzoltó, Nascar-versenyző vagy éppen katona... Jill P. Weber klinikai szakpszichológus szerint a Barbie babával való játék közben a gyermek belehelyezkedhet az általa konstruált női szerepek bármelyikébe, ami azt jelenti, hogy azzá válhat, ami csak lenni szeretne...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...