Jelenlegi hely

Az igazi szőkenő - Barbie világa

„Barbie akarok lenni. Ennek a kis dögnek mindene megvan!”

A plasztik istennő: karcsú derék, makulátlan bőr, hosszú láb, mosolygós arc. Rengetegen írtak már a „forever partycica” világáról, de úgy tűnik, a lelkesedés és az érdeklődés változatlan… 

Barbie sikere évtizedek óta töretlen, a mai napig előkelő helyen áll a kedvenc játékok toplistáján. Népszerűségén azonban mégis csorbát ejtenek az ellene felhozott vádak, melyek szerint irreális elképzeléseket fogalmaz meg a női testről, s ezzel gúzsba köti gyermekeink egészséges fejlődését. A szexualitás előtérbe helyezéséért és az anorexiáért éppúgy felelősségre vonják, mint a plasztikai sebészet térhódításáért – bár ha a Barbie által képviselt karcsúságot szeretnénk elérni, az csak egyetlen módon lehetséges: anorexiás önéheztetés és plasztikai műtétek kombinációjával. Tulajdonképpen még így sem, hiszen az álomnő nyaka olyan hosszú, hogy a valóságban képtelen lenne tartani a fejét, a csuklója annyira vékony, hogy nem tudja a kezét használni, a lába pedig olyan pici, hogy menni sem bírna… Valljuk be, sokkal jobban hasonlít egy rajzfilmfigurára, mint egy valódi nőre.

Hatalmas és egyre növekvő irodalom áll rendelkezésünkre, mely rámutat, hogy ezek a játékok negatív hatással vannak a fejlődő gyerekekre, rombolhatják a kislányok testképét, ez pedig hozzájárul az evészavar kockázatának növekedéséhez. Könnyen bűnbakká tettük a „plasztik cicát”… Eric Cooley és munkacsoportja azonban igazolta, hogy a fiatal lányok testképét minden másnál jobban befolyásolja az anya attitűdje, viselkedése és a lánya alakjával, étkezési szokásaival kapcsolatos negatív visszajelzése. Természetesen nem egyedül az anya felelős mindenért, hiszen a szülő és gyermeke nem egy vákuumban él – ugyanígy a passzív Barbie baba sem veheti át az irányítást gyermekünk lelki fejlődése felett.  A szomorú tény viszont az, hogy az evészavarral küzdő lányok sok esetben már 4 és 6 éves koruk körül elkezdenek aggódni a súlyuk miatt...

A következő vádpont a baba ellen: azt közvetíti a fiatal lányoknak, hogy minden jó az életben csak a hibátlan külső ellenében jár. Más, nem múlandó emberi értékek (így a barátság, a szeretet) a vonzó megjelenés mögött kullognak. A fő, hogy tökéletes legyél, akkor megszerzed a szuper pasit, a tökéletes házat és a boldogságot. Ne feledjük azonban, hogy a szépség nem csupán a műanyag világban, hanem a klasszikus meseirodalomban is megjelenik. A történetek fiatal és gyönyörű főszereplői megtalálják az igaz szerelmet, míg a gonosz és csúnya boszorka elnyeri méltó büntetését. 

Számos kutatás kimutatta, hogy az előnyös külső szociális előny lehet, de nem biztosítéka a szakmai és emberi sikereknek. Gyermekkorban a szép tanulókat intelligensebbnek gondolják, így teljesíteniük is többet kell. Később azonban egy szép nőt számos munkahelyen inkább mutogatni való vagyontárgyként, mint jó munkaerőként kezelnek – sőt, ha hibát követ el, azt nemritkán az erőfeszítés hiányának tulajdonítják...

Egyes szerzők szerint Barbie azt jelképezi, hogy a nőknek igenis van választásuk. Sokféle szerepet megtestesít: üzletasszony, orvos, űrhajós, jógaoktató, építész, pilóta, balerina, rocksztár, tűzoltó, Nascar-versenyző vagy éppen katona... Jill P. Weber klinikai szakpszichológus szerint a Barbie babával való játék közben a gyermek belehelyezkedhet az általa konstruált női szerepek bármelyikébe, ami azt jelenti, hogy azzá válhat, ami csak lenni szeretne...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egyesek elégedettek a meghozott járványügyi intézkedésekkel, de van, aki úgy gondolja, hogy a meghozott szabályok túl szigorúak, mások pedig azt, hogy nem eléggé azok. Ön...

A csendtől való menekülés végül azt eredményezi, hogy elidegenedünk önmagunktól. Frázisokkal, népszerű szlogenekkel, idézetekkel töltjük meg azt az űrt, amit saját lelkünk nem-...

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.