Jelenlegi hely

Felnőtt-e a felnőtt?

Nagyon okos emberek érzelmileg nagyon éretlenek és sérülékenyek lehetnek.

Érett személyiség... Mit jelent ez a kifejezés az Ön számára? Milyen embert képzel maga elé? Valakit, aki kiegyensúlyozott és bölcs? Egy korosabb, sokat tapasztalt személyt, aki tisztában van önmagával, aki tudja, mit akar, és tekintélyt, biztonságot, nyugalmat sugároz?

Érett személyiség... Mit jelent ez a kifejezés az Ön számára? Milyen embert képzel maga elé? Valakit, aki kiegyensúlyozott és bölcs? Egy korosabb, sokat tapasztalt személyt, aki tisztában van önmagával, aki tudja, mit akar, és tekintélyt, biztonságot, nyugalmat sugároz?

Mit gondol: tényleg az idősebbek privilégiuma az érettség? És vajon az életkor előrehaladtával valóban garantáltan érettebbek leszünk?

Abban lényegében minden pszichológiai irányzat egyetért, hogy a lelki fejlődés szakaszosan történik – az idegrendszeri fejlődés és a környezeti befolyások kölcsönhatásának függvényében...A készségeknek, képességeknek azt az arzenálját, amit az egyes szakaszokon megszereztünk, továbbvihetjük magunkkal, és használhatjuk, ha az élet hasonló feladatok elé állít. Aki viszont úgy próbál továbblépni valamely szakaszból, hogy ott nem küzdött meg sikeresen, annál egyfajta hiátus marad. Ha a meg nem munkált életfeladat évek múlva újra előlép, nem lesz a kezeléséhez a szükséges eszközök birtokában – később pedig már sokkal nehezebb megszerezni azokat!

A biológiai fejlődés okán persze mindenkinek tovább kell lépni az egymást követő állomásokra, de a „hiányok” újra és újra visszaköszönnek...Tökéletes érettségről akkor beszélhetünk, ha valaki minden életszakaszon úgy halad végig, hogy – még ha utólag is – kimunkálja mindazokat a készségeket, képességeket, amelyek az egyes szakaszok feladatának teljesítésével válnak igazán használhatóan a sajátjaivá. Így juthat el sok tapasztalatot szerezve, sokfajta megküzdő képesség, készség birtokában a valódi érett felnőttségig, illetve az öregkorig. 

Ha a személyiség több fejlődési szinten is kidolgozatlan maradt, akkor lelassulhat – vagy megállhat – a pszichés fejlődése. Ráadásul a fejlődési hiátusok néha meglepő viselkedést eredményezhetnek. Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy elcsodálkozott azon, amikor egy többnyire teljesen felnőttesen viselkedő kolléga vagy családtag valamely helyzetben váratlanul megdöbbentően „éretlenül” reagál (vagy akár önmagunkat is rajtakaphatjuk ilyen reakción…) Ilyenkor vélhetően az történik, hogy az adott helyzet olyan problémamegoldó készséget követelne meg, amit az érintett személy korábban nem fejlesztett ki magában...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...