Jelenlegi hely

Felnőtt-e a felnőtt?

Nagyon okos emberek érzelmileg nagyon éretlenek és sérülékenyek lehetnek.

Érett személyiség... Mit jelent ez a kifejezés az Ön számára? Milyen embert képzel maga elé? Valakit, aki kiegyensúlyozott és bölcs? Egy korosabb, sokat tapasztalt személyt, aki tisztában van önmagával, aki tudja, mit akar, és tekintélyt, biztonságot, nyugalmat sugároz?

Érett személyiség... Mit jelent ez a kifejezés az Ön számára? Milyen embert képzel maga elé? Valakit, aki kiegyensúlyozott és bölcs? Egy korosabb, sokat tapasztalt személyt, aki tisztában van önmagával, aki tudja, mit akar, és tekintélyt, biztonságot, nyugalmat sugároz?

Mit gondol: tényleg az idősebbek privilégiuma az érettség? És vajon az életkor előrehaladtával valóban garantáltan érettebbek leszünk?

Abban lényegében minden pszichológiai irányzat egyetért, hogy a lelki fejlődés szakaszosan történik – az idegrendszeri fejlődés és a környezeti befolyások kölcsönhatásának függvényében...A készségeknek, képességeknek azt az arzenálját, amit az egyes szakaszokon megszereztünk, továbbvihetjük magunkkal, és használhatjuk, ha az élet hasonló feladatok elé állít. Aki viszont úgy próbál továbblépni valamely szakaszból, hogy ott nem küzdött meg sikeresen, annál egyfajta hiátus marad. Ha a meg nem munkált életfeladat évek múlva újra előlép, nem lesz a kezeléséhez a szükséges eszközök birtokában – később pedig már sokkal nehezebb megszerezni azokat!

A biológiai fejlődés okán persze mindenkinek tovább kell lépni az egymást követő állomásokra, de a „hiányok” újra és újra visszaköszönnek...Tökéletes érettségről akkor beszélhetünk, ha valaki minden életszakaszon úgy halad végig, hogy – még ha utólag is – kimunkálja mindazokat a készségeket, képességeket, amelyek az egyes szakaszok feladatának teljesítésével válnak igazán használhatóan a sajátjaivá. Így juthat el sok tapasztalatot szerezve, sokfajta megküzdő képesség, készség birtokában a valódi érett felnőttségig, illetve az öregkorig. 

Ha a személyiség több fejlődési szinten is kidolgozatlan maradt, akkor lelassulhat – vagy megállhat – a pszichés fejlődése. Ráadásul a fejlődési hiátusok néha meglepő viselkedést eredményezhetnek. Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy elcsodálkozott azon, amikor egy többnyire teljesen felnőttesen viselkedő kolléga vagy családtag valamely helyzetben váratlanul megdöbbentően „éretlenül” reagál (vagy akár önmagunkat is rajtakaphatjuk ilyen reakción…) Ilyenkor vélhetően az történik, hogy az adott helyzet olyan problémamegoldó készséget követelne meg, amit az érintett személy korábban nem fejlesztett ki magában...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. augusztus–szeptember

  • Külön lakó élettársak

    Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat?

  • „Ez is miattad van!” – Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    „Nem én voltam, hanem Te voltál!”„Te vagy a hibás, Te csináltad!” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Valamilyen szinten biztosan. A párokkal folytatott beszélgetésekben sokszor találkozom azzal, hogy egyikük folyamatosan mentegetőzik, tisztára akarja mosni magát a párja előtt – de akár előttem is –, míg a másik hibáztat és „mossa kezeit”. A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára.

  • Könnyes szemmel – mosolyogva – A leválás szülői szemmel

    Azt mondják, ne csináljunk drámát az elengedésből, mert az az élet része. Vegyük könnyedén ezt az élethelyzetet, és ahogy gyermekünk teszi, lépjünk mi is előre egyet saját életünkben. Ez a mindenki számára jó megoldás – és hovatovább ez az elvárt szülői hozzáállás. Pedig próbatétel ez a javából! Szülőnek, gyereknek egyaránt. A kérdés csak az, hogy tudunk megbirkózni a kísérő fájdalom és öröm vegyes érzéseivel? Egyáltalán, merjük-e őszintén vállalni érzéseinket?

  • A maximalista vezető

    A maximalista vezető mindig elégedetlen. Saját és kollégái munkájával és viselkedésével szemben is folyamatosan teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. S mivel minden téren tökéleteset akar alkotni – tehát nem jelöli meg az egyetlen legfontosabbat – voltaképpen soha nem tud száz százalékot teljesíteni.

  • A drogprevenció modern útjai

    „Ne drogozz, fiam, mert junkie-ként végzed a híd alatt!”. „Ha kipróbálod a füvet, az egyenes út a kokainhoz és heroinhoz!”. „Ha már választanod kell, igyál inkább!”. Gyakran elhangzó intelmek ezek, melyek – túl azon, hogy társadalmunk pszichoaktív szerekkel kapcsolatos ambivalens viszonyulását tükrözik – lényegében széles körben elterjedt tévhiteken alapulnak. A hatékony megelőzés azonban nem építhet efféle féligazságokra és moralizáló tévhitekre.

ÉS MÉG: Szagelszívó és lételmélet – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Se házasság, se szenvedély„Legyünk együtt, de külön!” A mingli avagy 'lat' kapcsolatok... • Ösztönös vagy túlszabályozott? Freudi kapcsolatok • „Pozitív mementó”A szolgálat becsületeMit tud a baba? A mozgás szerepe az értelmi fejlődésben • „Mindig a nő dönt!”A betegség előnyös oldala. –  Freud betegségelőny-fogalma a hétköznapokban • Az ember, aki elkerülte a boldogságotA bűntudat ingében • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Képes-e – vagy akar-e – lemondani az ember arról, ami adott pillanatban jólesne?

A kritikák és elutasítás minden lehetséges forrását igyekeznek elkerülni, megmenekülve ezzel a lehetséges megszégyenüléstől.

Fel se tűnik, ahogy az ember egyszer csak magára veszegy kritikus megjegyzést, ráförmedő hangsúlyt. Pedig, ahogy a mondás tartja: akinek nem inge, ne vegye magára.

Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy

Azok a nők, akiknek a férje feltűnően vonzó és jóképű, igen nagy eséllyel negatív énképpel és súlyos önbizalomproblémákkal küzdenek.

Nagyon meglepődünk, ha azt látjuk, hogy egy olyan sportágban, mint például az úszás, egy átlagos genetikával rendelkező személy kiváló teljesítményt képes elérni.