Jelenlegi hely

„Ahol untatnak, onnan menekülj!”

ha az ember jelen van a saját életében, akkor biztosan halad a cél felé

 Hogy is mondta Mérei Ferenc tanár úr? „Ahol untatnak, onnan menekülj! Mert vagy te nem vagy még érett arra, amiről szó van, vagy nem jól mondják el neked. Mert a világ nem unalmas! Mert az ember nem unalmas!"

Mert az ember úgyis csak azt építi bele tudatvilágába, ami megragadja, amire épp akkor és épp ott szüksége van. Amivel pedig nem tud mit kezdeni, azt egyszerűen az emlékezet homályában tartja. A „megsejtető tanulás” bízik abban, hogy az „átugrott űr idővel magától kitöltődik". Mert ha az ember jelen van a saját életében, akkor biztosan halad a cél felé, ami igazából nem egy külső elismerés, nem csupán a bizonyítvány, a diploma megszerzése – sokkal inkább az, hogy megértse, mi történik körülötte, hogy ráébredjen, milyen személyes jelentősége és értelme van az élményeinek. Hogy a részismeretet beépítse valami nagyobb egységbe. Mert a boldogság, a harmónia félig hódítás, félig ajándék – mondja Paul Claudel. S hogy ezt átélhessük, elfogadjuk, az akaraterő nem elég, ahhoz élmény kell. És öröm. És szeretet. És kíváncsiság.  Mert mi az élmény? Érzelmileg is átélt esemény, történés. Személyessé vált tapasztalat, amikor is a történéseket a saját maradandó lelki tartalmunkká alakítjuk.

Vajon megvan mindez a mai iskolákban, a mai egyetemeken? Megvan ez a mai diákokban? S ha nincs, felébreszthető-e bennük? Az előbbiek alapján bizton állíthatjuk és kimondhatjuk, hogy ma is vannak olyan oktatók, akik személyiségükkel, lelkesültségükkel, tudásukkal és humorérzékükkel kiemelkednek kollégáik közül. Lehet, hogy náluk sem tanul minden diák, de az biztos, hogy jobban odafigyelnek rájuk.

Ahhoz, hogy (a diákhoz) egyáltalán hozzá lehessen férni, jelen kellene lennie. A szó szoros és transzcendentális értelmében is fel kell emelnie a tekintetét ahhoz, hogy lásson, hogy találkozzon valamivel, valakivel. De ő az informatika, az elektronika világában él, és a figyelme is ehhez igazodik. Megszokta az osztott képernyőt, ahol egyszerre több információ jelenik meg. Megszokta, hogy telefonjának érintőképernyőjén egy kis mozdulattal már új hírrel, új „szenzációval" szembesülhet. Ha valamit nem ért, vagy ha valami nem érdekes, már „lapoz” is tovább. Nem mélyül el, nincs rá ideje, nincs hozzá türelme. Rengeteg a teljesítendő feladat – bár éppen történelemórán van, a pad alatt már a fizikára készül. A megkövetelt magas teljesítményszint miatt állandó stressznek van kitéve. Próbál megfelelni az elvárásoknak, szeretne egyszerre versenysportoló és kitűnő tanuló lenni. Ez persze szinte teljesíthetetlen – marad tehát a szorongás és az állandósult frusztráció. Sok esetben csak a túlélésre játszik...

Hogyan lehet mégis hozzájuk férni?

Meggyőződésünk szerint csakis élménnyel. Érzelmi hatással. Humorral. Személyes példával. A személyiség erejével. Az önismeret fejlesztésével. Az autonómia vonzó lehetőségének „felragyogtatásával". A bizalom kiépítésével. Hogy bármit mondhat és bármit kérdezhet. Hogy akár „olthat" is – de meg nem alázhat. A közös gondolkodás megteremtésével. És főleg: hogy ne készüljön az életre, hanem éljen. Most. Hogy az élet legyen a tananyag. Nem aktualizálni, hanem közel hozni. Úgy, hogy még akár egy Kazinczy és Berzsenyi közti feszültség is előhozhasson személyes élményeket. Az igényességre szoktatással. Hogy ne válassza mindig a könnyebbik utat, és ne hátráljon meg, ha nehézségekbe ütközik. És ehhez legyen állóképessége. Mert csak így fogja megtudni, mi az ő saját útja. Csak így fogja megtalálni, mi ad neki örömet. Csak így fogja megtalálni, mi az, ami számára életre szóló lehet. Ez az igazi motiváció...

„...a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják, hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni, vagy inkább repülni." (J.W. Goethe)

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Lehetséges, hogy az elégedett kolbásztöltő boldogabb, mint az állandóan nyughatatlan önmegvalósító-alkotó ember?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.

Nem idegen tőlünk, hogy elhiggyünk megmagyarázhatatlan – sokszor képtelennek tűnő – dolgokat, és az, hogy ezt a világ tiszteletre méltó hagyománynak vagy sületlenségnek...

Talán vannak, akik számára úgy tűnik, hogy a futás sokkal egyszerűbb dolog, mint egy művészeti alkotást létrehozni,