Jelenlegi hely

Elbeszélünk egymás mellett?

Hatékony párkapcsolati kommunikáció
A konfliktust sokszor nem maga a probléma, hanem a problémamegoldás módja hozza létre

Képesek-e vagyunk-e az élményeink megosztására, az empátiára, vagy párbeszédeink párhuzamos monológokká, szúrófegyverekké válnak? A legnagyobb szeretet mellett is hatalmas hibákat követhetünk el, ha összecsapássá élesítünk egy ártatlannak induló hétköznapi beszélgetést. 

Cikkek: 

Képesek vagyunk-e túljutni párkapcsolati gondjainkon? A kutatások szerint problémáink 60 százaléka nem megoldható, így kezelésük azon múlik, miként tudunk velük magunkban, illetve kapcsolatunkban „egyezségre jutni”. Talán csak egy területen nem bírunk dűlőre jutni, s ez képes egy egész életen átívelő frontvonallá válni: a  két ember közötti kommunikáció zavara. A párterápiára érkezők nagy része kommunikációs hiányosságok miatt jelentkezik. Még azoknál is többnyire ez húzódik meg a háttérben, akik mást jelölnek meg a legfőbb problémaként, például a bizalmatlanságot, az eltávolodást. A kérdés az, hogy képesek-e vagyunk-e az élményeink megosztására, az empátiára, vagy párbeszédeink párhuzamos monológokká, szúrófegyverekké válnak? A legnagyobb szeretet mellett is hatalmas hibákat követhetünk el, ha összecsapássá élesítünk egy ártatlannak induló hétköznapi beszélgetést. A konfliktust sokszor nem maga a probléma, hanem a problémamegoldás módja hozza létre – állítja a rendszerszemlélet. Milyen alapelveket érdemes tehát betartanunk, hogy élményeinket, nehézségeinket valóban meg tudjuk osztani partnerünkkel?

Közhelynek számít már, hogy nem kommunikálni lehetetlen – gesztusaink, mimikánk, hangunk folyamatosan „közvetít”... A legtöbben hajlamosak párjuk viselkedését automatikusan kapcsolatukra és magukra vonatkoztatni, annál inkább, minél nagyobb a kapcsolat érzelmi jelentősége, minél erősebb a szorongás, esetleg az indulat. Míg ugyanis a kommunikáció tartalmi szintjét főleg a kimondott szavak közvetítik, a kapcsolati szintet valójában a metakommunikáció – a hangszín, a mimika, a gesztusok – tükrözi hitelesen. A legfőbb probléma az, hogy mi magunk alig vagyunk tudatában metakommunikációnk társunkra vonatkozó jelentésének, arról viszont meg vagyunk győződve, hogy párunk viselkedését helyesen észleljük. Ezért a párkapcsolatokban nagyon gyakori gondolati torzítás a gondolatolvasás: „Tudom, mit gondolsz rólam, láttam rajtad!”.

Tehát következtetünk, fantáziálunk párunk viselkedése, rezdülései, hangszínei alapján, de voltaképpen biztosat sosem tudhatunk – legfeljebb, ha kérdezünk. Párkapcsolati kommunikációs alapszabály tehát: Kérdezz, ne csak következtess!

Tudatosítsuk tehát mindig a kapcsolatra vonatkozó értelmezéseinket, mielőtt félrevezetett érzelmeinktől vakon ellentámadásba kezdünk. Sokszor oda küldünk katonákat, ahol nincs is frontvonal. A másik oldalról pedig nagyon fontos, hogy szavaink, és azoknál is ordítóbb gesztusaink, hangszínünk, mimikánk kapcsolati jelentésének tudatában kommunikáljunk partnerünkkel...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

Kétségbeesésében kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...