Jelenlegi hely

Tanulási sikerek az iskoláskor kezdetén

Egyéni jellemzők és osztálytermi klíma
Hiába kap piros pontokat és ötösöket a gyermek, ha a feladat túl könnyű volta miatt nem érzi a sikert, az énhatékonyságot

Hogyan lehet már az első iskolai években valódi sikerélménnyé tenni a tanulást? Az iskola első évei jelentősen meghatározzák a tanuláshoz való viszonyunkat s ezzel kapcsolatos énképünket, ezért fontos, hogy a gyermekeknek már az iskoláskor küszöbén legyen tanulással kapcsolatos sikerélményük.

A tanulás egész életünkön át elkísér, sikeressége tehát az életben való boldogulásunk, eredményességünk fontos meghatározója. De hogyan lehet 6-7 éves korban kialakítani a tanuláshoz való megfelelő viszonyt?

A motiváltság a népszerű elvárás-érték elmélet szerint alapvetően abból fakad, hogy az elérendő cél mennyire fontos és értékes számunkra, illetve mennyire nehéz a megoldandó feladat. Ha a cél fontos és lényeges, akkor az elért jó eredmény fokozza a motivációt, míg egy általunk értéktelennek tartott tevékenységben hiába érünk el jó eredményt, annak nincs ilyen következménye. Míg a túl könnyű „lecke” unalmat, a túl nehéz pedig szorongást kelt bennünk, az optimális – a saját képességeinket némileg meghaladó, ám kellő erőfeszítés által elvégezhető – feladat kihívást jelentő célt jelent, megoldása pedig jó érzésekkel tölt el, motiváltságot eredményez.

A legnagyobb probléma annak megállapítása, hogy melyik tanuló számára mi jelenti az optimális nehézségű feladatot, hiszen ebben lényeges egyéni eltérések vannak. Míg az egyik elsős számára valódi sikerélmény egy szám vagy betű leírása, egy másiknak ugyanazon feladat hibátlan megoldása – a szubjektív nehézség különbségei miatt – semmiféle sikerélményt nem nyújt. Hiába kap piros pontokat és ötösöket a gyermek, ha a feladat túl könnyű volta miatt nem érzi a sikert, az énhatékonyságot, a teljesítményt, így az órákon unatkozni fog, esetleg más elfoglaltságot keres magának, vagyis az iskolai motivációja hosszú távon csökkenhet. Mit tehetünk tehát a valódi értéket jelentő, szubjektív tanulási sikerélmény eléréséért? Egyrészt a tanítás során az egyéni jellemzőkre, a már meglévő tudásra, az érdeklődésre és tanulási preferenciákra kell támaszkodni, így a tanuló egyéni erősségeit figyelembe véve nagy valószínűséggel meg tudjuk találni azt a területet, amiben sikereket érhet el. Másrészt lényeges a sokféleséget elfogadó és bátorító osztálytermi klíma kialakítása, amiben megteremtjük a nagy egyéni változatosságot elfogadó légkört, és azt üzenjük a gyermek számára, hogy sokféle út vezet a sikerhez.

A 2015. szeptemberében induló másfél éves Magyar Templeton Program egy olyan egyedülálló kísérleti projekt, amelynek fő célja a magyar kivételes kognitív tehetségek fejlesztése és támogatása a 10-30 éves korosztályban. A program 300 kivételes magyar kognitív tehetséget (Magyar Junior Templeton Fellow) és 150 5-8 éves hátrányos helyzetű kivételes kognitív tehetséget von be a programba. A 300 Magyar Junior TempletonFellow számára egyéves, személyre szabott tehetséggondozó programot szerveznek, de segítséget nyújtanak a beválogatás során kitűnt, de a 300 közé nem került kivételes tehetségeknek is. Sikeres munka esetén lehetőség van a folytatásra.

A program olyan kivételes tehetségekből álló kreatív közösséget, hálózatot kíván létrehozni, akik itthon (és Európában) a következő évtizedek meghatározó vezetői, kutatói, vállalkozói lesznek. Ez az új magyar modell a kivételes kognitív tehetségek azonosítását, személyre szabott tehetséggondozásuk fejlesztését és a tehetségbarát társadalmi környezet erősítését célozza itthon és Európában. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 5. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Gyakran az igazgatók tussolják el az ügyet: az iskolából ugyan kirúgják a tanárt, de eljárás nem indul ellene.

Az amerikai gyermekorvosok nem tanácsolják a kisgyerekek digitális médiahasználatát.

A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül.

Az előhíváson alapuló teszt jelentősen lelassítja, sőt bizonyos körülmények között meg is állítja a felejtést.

A Közép-európai Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a csecsemők valóban képesek-e kikövetkeztetni, miről kommunikálnak mások, ha a beszélgetőpartnerek és az általuk...