Jelenlegi hely

Asszertivitás: a békés önérvényesítés művészete

Hiába van – jogi értelemben – igazam, ha az igazságomat arra használom, hogy sarokba szorítsam, megalázzam, emberi méltóságában megbántsam a másik felet.

Az asszertivitás annak művészete, hogy elérjük, amit szeretnénk, és ezzel ne bántsunk meg másokat, ne provokáljunk vitát vagy veszekedést. Lehet a békés önérvényesítés művészetének is nevezni. Aki egy kicsit ízlelgeti a fogalmat, elméjében, szívében forgatja, azonnal fel fogja ismerni: ez az egyik legnehezebb dolog a világon. Ezért is lehet joggal művészetnek hívni. Elsajátításához gyakorlás, türelem szükséges, valamint az, hogy tanuljunk saját hibáinkból, kudarcainkból, és a tanultakat alkalmazzuk, mikor legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk. 

Nem az dönt, kinek volt igaza, hanem az, mit szeretnék elérni a kapcsolatomban. „És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt” – Presser Gábor és Sztevanovity Dusán mesterien megfogalmazott félmondatában rengeteg igazság rejlik. Hiába van – jogi értelemben – igazam, ha az igazságomat arra használom, hogy sarokba szorítsam, megalázzam, emberi méltóságában megbántsam a másik felet. Amennyiben így teszek, máris mindketten vesztettünk.

Egymás lábnyomában

Mi történik, ha két ausztrál bennszülött összevitatkozik, és nem tudják megnyugtatóan rendezni a problémájukat? – teszi fel a kérdést Marlo Morgan Vidd hírét az Igazaknak című könyvében. Ilyenkor beállnak egymás lábnyomába, és a másik érveit használva, a másik fél „bőrébe bújva” folytatják a vitát. Szerepet cserélnek, ezzel is igazolva azt, hogy odafigyelnek egymásra, s nem csupán saját magukra, érveikre, érzelmeikre koncentrálnak. Ha még így sem sikerül dűlőre jutniuk, hívnak egy harmadik személyt, aki segít eldönteni a vitát. A nyugati világban őt mediátornak, közvetítőnek hívnánk...

Annak felismerése, hogy ha egy vita végén valamelyik fél vesztesnek érzi magát, akkor a másik fél is veszít – azaz hogy az úgynevezett „nyerő-vesztő” játszmák nem vezetnek hosszú távon pozitív megoldáshoz egyik fél számára sem –, elindíthat bennünket az asszertivitás felé vezető úton... Az olyan viták, veszekedések, amelyek arra irányulnak, hogy az egyik fél győztesként kerüljön ki a másik rovására (és sajnos ezek többsége ilyen), sohasem vezetnek békéhez, mindig újabb problémaforrást jelentenek.

Egy vita – két nyertes

Hogy lehet elérni, hogy mindkét fél nyertesnek érezze magát a vita végén? (Szándékosan alkalmazom a „vita” szót, hiszen a veszekedés általában nem közös megoldásra, hanem a másik megbántására irányul.) Természetesen asszertív megoldások alkalmazásával. Mit is jelent ez? Nem többet, de nem is kevesebbet, mint azt, hogy fel kell nőnünk az ausztrál bennszülöttek gondolkodásmódjához, és képessé kell válnunk arra, hogy a másik szemszögéből is meg tudjuk vizsgálni a vitatott témát. Röviden: empátiát kell éreznünk a vitapartnerünk iránt. A legegyszerűbben megfogalmazva: meg kell őt értenünk, és ennek a megértésnek tanújelét is kell adnunk...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

Ahhoz, hogy egy gép átmenjen a Turing-teszten, arra van szükség, hogy az emberek által feltett kérdésekre „emberien” tudjon válaszolni.