Jelenlegi hely

Asszertivitás: a békés önérvényesítés művészete

Hiába van – jogi értelemben – igazam, ha az igazságomat arra használom, hogy sarokba szorítsam, megalázzam, emberi méltóságában megbántsam a másik felet.

Az asszertivitás annak művészete, hogy elérjük, amit szeretnénk, és ezzel ne bántsunk meg másokat, ne provokáljunk vitát vagy veszekedést. Lehet a békés önérvényesítés művészetének is nevezni. Aki egy kicsit ízlelgeti a fogalmat, elméjében, szívében forgatja, azonnal fel fogja ismerni: ez az egyik legnehezebb dolog a világon. Ezért is lehet joggal művészetnek hívni. Elsajátításához gyakorlás, türelem szükséges, valamint az, hogy tanuljunk saját hibáinkból, kudarcainkból, és a tanultakat alkalmazzuk, mikor legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk. 

Nem az dönt, kinek volt igaza, hanem az, mit szeretnék elérni a kapcsolatomban. „És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt” – Presser Gábor és Sztevanovity Dusán mesterien megfogalmazott félmondatában rengeteg igazság rejlik. Hiába van – jogi értelemben – igazam, ha az igazságomat arra használom, hogy sarokba szorítsam, megalázzam, emberi méltóságában megbántsam a másik felet. Amennyiben így teszek, máris mindketten vesztettünk.

Egymás lábnyomában

Mi történik, ha két ausztrál bennszülött összevitatkozik, és nem tudják megnyugtatóan rendezni a problémájukat? – teszi fel a kérdést Marlo Morgan Vidd hírét az Igazaknak című könyvében. Ilyenkor beállnak egymás lábnyomába, és a másik érveit használva, a másik fél „bőrébe bújva” folytatják a vitát. Szerepet cserélnek, ezzel is igazolva azt, hogy odafigyelnek egymásra, s nem csupán saját magukra, érveikre, érzelmeikre koncentrálnak. Ha még így sem sikerül dűlőre jutniuk, hívnak egy harmadik személyt, aki segít eldönteni a vitát. A nyugati világban őt mediátornak, közvetítőnek hívnánk...

Annak felismerése, hogy ha egy vita végén valamelyik fél vesztesnek érzi magát, akkor a másik fél is veszít – azaz hogy az úgynevezett „nyerő-vesztő” játszmák nem vezetnek hosszú távon pozitív megoldáshoz egyik fél számára sem –, elindíthat bennünket az asszertivitás felé vezető úton... Az olyan viták, veszekedések, amelyek arra irányulnak, hogy az egyik fél győztesként kerüljön ki a másik rovására (és sajnos ezek többsége ilyen), sohasem vezetnek békéhez, mindig újabb problémaforrást jelentenek.

Egy vita – két nyertes

Hogy lehet elérni, hogy mindkét fél nyertesnek érezze magát a vita végén? (Szándékosan alkalmazom a „vita” szót, hiszen a veszekedés általában nem közös megoldásra, hanem a másik megbántására irányul.) Természetesen asszertív megoldások alkalmazásával. Mit is jelent ez? Nem többet, de nem is kevesebbet, mint azt, hogy fel kell nőnünk az ausztrál bennszülöttek gondolkodásmódjához, és képessé kell válnunk arra, hogy a másik szemszögéből is meg tudjuk vizsgálni a vitatott témát. Röviden: empátiát kell éreznünk a vitapartnerünk iránt. A legegyszerűbben megfogalmazva: meg kell őt értenünk, és ennek a megértésnek tanújelét is kell adnunk...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Velük, körülöttük pedig olyan erőn felül teljesítő családtagok, akik információk nélkül, magukra utalva próbálnak dűl

Nem szemlélhetjük tőlünk független balszerencseként azt, ha a politikai közösség, amelyben élünk, nem biztosított megfelelő feltételeket más embereknek arra, hogy biztonságos,...

Egy dolog feltűnő a torzító, csaló kutatók munkásságában: volt valamiféle mondanivalójuk a társas világról, amely erőteljesen kapcsolódott a saját életükhöz.

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Lépten-nyomon hajtogatjuk gyerekeinknek, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. A valóságban azonban mintha nem egészen ez lenne a helyzet...