Jelenlegi hely

„Térbalett” - Kapcsolati rituálék az otthon terében

Az otthonban kialakuló személyes útvonalak és pályák valószínűvé tesznek egyes találkozásokat, míg gondosan elkerülnek másokat

Képzeljük el, milyen lenne, ha egyszer módunk nyílna – mint egy üvegtetőn keresztül – néhány héten át felülről megfigyelni az otthon terében zajló mozgásokat! Azt láthatnánk, hogy a lakók mozgása sajátosan ismétlődő koreográfia szerint zajlik. 

Szerző: 

Képzeljük el, milyen lenne, ha egyszer módunk nyílna – mint egy üvegtetőn keresztül – néhány héten át felülről megfigyelni az otthon terében zajló mozgásokat! Azt láthatnánk, hogy a lakók mozgása sajátosan ismétlődő koreográfia szerint zajlik. Ez a sajátos belső logika szerint áramló, rendezett mozgásfolyam olyan, mint egy hosszú tánc. A környezetpszichológusok találóan ezért adták ennek a jelenségnek a „térbalett” elnevezést. A térbalettet a tér használói közösen alakítják ki, közösen őrködnek állandóságán vagy éppen módosítanak rajta. A napszakok, az évszakok és a hétköznapok-ünnepnapok váltakozásában minden családtag tudja, melyik helyiségben mikor kinek a megjelenésére számíthat – gyakran anélkül, hogy különösebben egyeztetni vagy tájékozódni kellene...

Az otthoni „térbalett” állandósága, rituális jellege sokféle módon hozzájárul a családtagok biztonságérzetéhez és jóllétéhez. A mozgások koreográfiájának nagy szerepe van abban, ahogy érzelmi állapotainkat szabályozzuk a családi kapcsolatok hálójában. Ennek egyik szembeötlő módja, ahogy az otthonban kialakuló személyes útvonalak és pályák valószínűvé tesznek egyes találkozásokat, míg gondosan elkerülnek másokat – akár ugyanazok között...

Az otthon érzelmi viszonyainak feltárására (is) alapozó terápia azonban nem „érzelmi lakberendezés”. A kapcsolatok alapvető erői megmutatkoznak az otthon terében, de néhány egyszerű gesztussal nem alakíthatók át. Az otthon érzelmi feltárása azonban mégis fontos tapasztalatokhoz juttathatja a családtagokat. Kimondatlan érzések és történetek válnak egymás számára kimondhatóvá, nehezen megfogalmazható kapcsolati mintázatok válnak átláthatóbbá, ennek nyomán új felvetések és egyezségek születhetnek. Ez pedig maga az a változás, ami egy terápiás folyamat elsődleges hozadéka lehet. És ami után már nem lehet pont ugyanúgy járni a „térbalettet”, mint mielőtt a koreográfia rejtett mozgatórugói egy kicsit nyilvánvalóbbá lettek.

 

A teljes cikk a MindennapiPszichológia 2015. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.