Jelenlegi hely

A selfie pszichológiai kérdései

Kinek készítjük a képeket: önmagunknak vagy másoknak?

A Föld lakosságának fele készített már selfiet – legtöbben Ausztráliában, őket követik a kanadaiak és az amerikaiak. És bár a műfaj a 18-24 év közöttiek körében a legnépszerűbb, a híres „szelfizők” között találhatunk idősebbeket is: például az amerikai elnököt vagy a pápát. 

Szerző: 

Az Oxford Dictionary a 2013-ban az év szavává választott selfiet úgy definiálta, mint „olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával vagy okostelefonnal, és feltölti egy közösségi médiaplatformra." 

Pszichológiai szempontból az a legérdekesebb, hogy a selfie milyen erőteljes reakciókat vált ki. A média például kifejezetten erős kritikával szemléli a jelenséget, gúnyt űzve mondjuk a – valóban – viccesebbnél viccesebb selfie-készítő segédeszközökből, karikírozza a selfie „tinilányos” jellegét, vagy a túl sok selfiet posztoló celebeket.

A selfiet gyakran mentális betegségként mutatják be, összekapcsolva a depresszióval, a nárcizmussal vagy akár a pszichopátiával. Egy időben felröppent egy rendkívül népszerű – ám később hoaxnak bizonyult – hír is, miszerint az Amerikai Pszichiátriai Társaság a túl sok selfiezést olyan mértékű problémának látja, hogy egy önálló elnevezéssel is illette: ez a selfitis.  Hiába cáfolták ezt szinte azonnal, a média és a közvélemény egyöntetű lelkesedéssel látta megerősítve elképzeléseit. Egy másik apropó, melynek kapcsán a selfiek rendszeresen bekerülnek a hírekbe, ha valamilyen negatív következménnyel– mondjuk balesettel vagy akár öngyilkossággal – kapcsolódnak össze.

De vajon mivel magyarázható a média leegyszerűsítő, patologizáló, sőt olykor akár démonizáló tálalási módja? Egyrészt saját működésmódjából fakadóan nyilván a figyelemfelkeltő, sőt drámai eseményeket emeli ki. De talán van egy másik, fontosabb oka is: az eladhatóság jegyében egyszerűen rezonál a közvélemény hasonló elképzeléseire...

A kutatások szerint a selfiek egyik fontos funkciója azok dokumentarista jellege. Sokan élettörténetüket írják meg e képek segítségével, ami így akár memóriánk kiterjesztésének is felfogható  – tulajdonképpen azt rögzíti, hogyan szeretnénk visszatekinteni az életünkre. Mindezzel valójában önmagunkra reflektálunk, önmagunkat szeretnénk jobban megismerni... Interjús kutatásoknál a résztvevők elsődleges szempontként említik, hogy egy képet akkor posztolnak, ha autentikusnak tartják, ha jól megjelenít valamit abból, amilyennek önmagukat látják.

Mások szerint a selfie épp az ellenkező oldalról közelíthető és értelmezhető – a hangsúly nem önmagunkon van, hanem a többieken, vagyis a selfie leginkább másoknak szól. Funkciója lehet például elfogadottságunk vagy népszerűségünk tesztelése...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy hosszú távú vizsgálat alapján egyáltalán nem olyan vészes a helyzet, mint ahogyan azt a korábbi kutatások alapján

Elmével – vagy más kifejezéssel élve: lélekkel – felruházni egy robotot nemcsak annyit jelent, hogy másik ontológiai kategóriába helyezzük, hanem azt is, hogy olyan lénynek...

Manapság a trollok közöttünk élnek. Velünk utaznak a villamoson, este bevásárolnak, ebédet főznek, és ha van kutyájuk, leviszik sétálni.

Ha nem a VR uralkodik az alkalmazó felett, hanem fordított a helyzet, számos pozitív cél elérse érdekében használhatjuk a technikát...