Jelenlegi hely

Az elismerés vágya és a másik vágya

Nem a másikra, hanem a másik vágyára vágyunk.

Problémáink legtöbbje személyközi kapcsolatainkból ered. Ha tudjuk is, hogy mi magunk mire vágyunk, azt nagyon gyakran nem is sejtjük, hogy a másik mire vágyik és mit akar tőlünk. Vagy ha tudjuk, mit akar tőlünk, akkor nagyon gyakran azzal nem vagyunk tisztában, hogy mi mit várunk el tőle. 

Szerző: 

Pszichés bizonytalanságaink legtöbbje abból ered, hogy önmagunkhoz való viszonyunk is függ a másokhoz való viszonyainktól...

Nem a hatalomért harcolunk, nem is értékes birtoktárgyakért, hanem alapvetően és mindenekelőtt a többi ember elismeréséért. Csak akkor lehetünk önmagunkban biztosak és nyugodtak, ha mérvadó – és életünk szempontjából jelentős – emberek elismerését megkapjuk. Eleinte a szüleink és nevelőink, majd a barátaink, ismerőseink, szakmai közegünk, szerelmeink, később a beosztottaink, tanítványaink, gyermekeink elismerését. Nem egyszerűen arról van szó, hogy énünknek szüksége van a mások általi elismerés „táplálékára”, hanem arról az alapvetőbb tényről, hogy énünk nem is más, mint a mások általi elismerés lenyomata. Aki a személyiségfejlődés bizonyos fázisaiban nem kapja meg a megfelelő érzelmi, közösségi, jogi vagy kulturális elismerést, súlyosan torzult személlyé válhat.

Az elismerési viszonyok nem semlegesek. Nem egyszerűen egy bizonyos mennyiségű elismerésre van szükségünk, amit akárkitől megkaphatunk – olyanok elismerésére vágyunk, akiket az okosságuk, szépségük, társasági sikereik, szeretetre méltóságuk alapján mi is elismerünk. Csakis egy általunk elismert személy elismerése méltó arra, hogy harcoljunk érte. Egy megvetett vagy lenézett személy elismerése inkább kínos, mint kellemes. (Egy kissé lenézett barát vagy barátnő túlzott ragaszkodása azért kellemetlen sokszor, mert rossz fényt vethet ránk azok szemében, akikhez igazodnánk, és akik esetleg őt nem értékelik nagyra.)

A párkapcsolati viszonyok jól tükrözik ezt a bonyolult helyzetet. Nem egyszerűen a szeretett személy birtoklására vágyom, hanem a szeretett személy szabad elismerésére. Egy párkapcsolat a kölcsönösségre épül, de a legritkább esetben beszélhetünk valóban kölcsönös és egyenlő mértékű szeretetről. Ha az egyik jobban szeret, mint a másik, vagy nem úgy szeret, ahogy arra a másik vágyik, akkor máris hasadás áll be az egyensúlyban. És ez nemcsak a szerelmi, hanem a családi, baráti, munkatársi viszonyokra is érvényes.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2016 decemberi–2017 januári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2016. december–2017. január

  • A rablógyilkosságtól a szociális munkáig – Egy chicagói gengszter története a félelemről, az erőszakról és a megbocsátásról

    Vajon ki lehet-e végleg irtani egy emberből a félelmet, az empátiát, vagy a lelkiismeretet? Vagy bizonyos körülmények hatására az ember elméje csak eltemetni próbálja ezeket az érzéseket? De vajon mindig, mindenhonnan van visszaút? Chicago egykor rettegett, többszörös életfogytiglanra ítélt gengszterfőnöke, Sammy Rangel gyermekkori rémálmainak színhelyén, egykori házuk lépcsőjén ülve mesélte el, hogyan válhat az ember szörnyeteggé, ha meg akar szabadulni a félelemtől és a fájdalomtól, és hogyan tudja most kordában tartani a benne tomboló indulatokat.

  • Visszaadni az életet – és a nőiességet
    Beszélgetés dr. Mátrai Zoltán onkológus-sebész főorvossal

    Mivel sokfélék vagyunk, nagy különbség lehet aszerint, hogy a beteg a fővárosból, kisvárosból vagy faluról érkezik. Az emlőrák diagnózisa máshogy, másfajta szorongásokkal jelentkezik egy ifjú nőnél, mint egy középkorú vagy idősebb páciensnél. Előbbieknél különösen hangsúlyos lehet a mell – és ezzel a nőiességük – elvesztése miatti aggodalom, így a rekonstrukciós műtét lehetősége új reménnyel tölti el őket. Kezdeti félelmüket legyőzve nyitottak arra, hogy orvosuk tanácsát megfogadva alávessék magukat a számukra optimális műtéti megoldásnak.

  • Az emlékezet hajnalán
    Hogyan emlékeznek a kisgyermekek – és hogyan emlékszünk felnőttként a gyermekkorunkra?

    Ha azt kérik tőlünk, hogy idézzük fel életünk első emlékét, valószínűleg olyan esemény jut eszünkbe, ami három-négy, ritkább esetben kétéves korunk körül történt velünk. Előfordul, hogy valaki ennél korábbról is emlékszik valamire, ezek az emlékek azonban gyakran töredékesek, homályosak: csak egy-egy villanás, hang vagy valamilyen szavakkal nehezen leírható érzet marad meg. Tovább kutakodva kisgyermekkori emlékeink között (kb. 7-8 éves korig), azt is észrevehetjük, hogy bár van néhány nagyon részletes és élénk emlékünk ebből az időszakból, de ezek száma elenyésző a későbbi, iskolás- és kamaszkoriak mennyiségéhez képest. A jelenség a normális emlékezeti működés jellemzője, tudományos nevén ez a gyermekkori amnézia…

  • Mikor hozza a gólya a második gyermeket?

    A második gyermek érkezésével a családban egy csapásra minden megváltozik. A nagyobbacska gyermek az apának lesz „kiutalva”, a kisbabával pedig az anya törődik többet. Az elsőszülött gyermek és az apa kapcsolata általában teljesebb, színesebb és erősebb lesz, mint a „második” megszületése előtt volt. Együtt mennek vásárolni, játszótérre, „nagyos” feladatokat végeznek. Az apával töltött idő jó a Nagyobbacskának, de amikor azt látja, hogy a „Kicsi” foglalja le az Ő anyukáját, amikor sír, őt kapja rögtön az ölébe az Ő Anyukája, akkor az öröm mellé üröm vegyül.

  • Fertőző egészség

    Gondoljon az öt legközelebbi barátjára! Mit gondol, fontos számukra az egészség? Mennyi testmozgást végeznek? Aerobikoznak, úsznak, kocognak, bicikliznek, fociznak, táncolnak, jógáznak-e? Hogyan étkeznek? Hurkát kolbásszal, sajtburgert pizzával, nyers sárgarépát salátalevelekkel? Mit isznak hozzá? Ásványvizet vagy sört? Whiskyt vagy málnaszörpöt? Dohányoznak-e? Milyen a testsúlyuk? Úgy tűnik, barátaink nagy befolyást gyakorolnak egészségünkre. Persze nagy különbségek vannak abban, hogy az emberek hogyan és mennyire veszik át barátaik viselkedését.

ÉS MÉG: Önismereti játszma – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • A lélek gyengesége és erejeMegküzdési stratégiák Sosem késő azzá válni, aki lehettél volnaReményeinkA szavaiddal sosem tudsz ártani?„Mindennapi használatra?”„Ép testben ép lélek” – vagy fordítva?Néma gyereknek anyja se…„Pénzügyi Személyiség” – avagy ki is az, aki aranyat lel? • Ausztráliából jöttem – Pszichiátria más szemmel • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Amikor változtatni kellene, halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk, vagy kitalálunk valamilyen fedősztorit, hogy miért is lehetetlen most belevágnunk valamilyen változtatásba...

Az emberek, bármennyire sokfélék legyenek is, besorolhatók néhány nagy típus valamelyikébe.

Miért is lennénk nagylelkűek, segítőkészek, önfeláldozók és törvénytisztelők egy olyan társadalomban, ahol mindenki más önző?

A lelkiismeret egy énünk legmélyéből kiinduló hang, amelyről egyszerre mondhatjuk, hogy azonos velünk és azt is, hogy idegen hang bennünk. Ahonnét a lelkiismeret szól, ott...

A sok keresgélés, a Google-ban való szakadatlan kutakodás mélyén a bizonyosság keresése rejlik. Otthonosságra, értelmes életre és bizonyosságra vágyunk.

Erőmből csak tagadásra, kompenzációra jutott. A nagy lehetőségekről általában lemaradtam, mivel életem fontos fordulópontjain sorozatosan rossz döntéseket hoztam.