Jelenlegi hely

A hipszterszakáll kvantummodellje

avagy miért lesz az individualista törekvések legnagyobb részéből óhatatlanul normakövetés?
Már tegnap olyan voltam, mint amilyen te akarsz lenni holnap...

Kockás ing, tetoválások, hosszú szakáll és kipödrött bajusz, zokni nélkül viselt mokaszin, felhajtott nadrágszár – az egyediségre törekvő városi fiatalok, a hipszterek egyenviselete… Miközben a hipszter-filozófia alaptétele, hogy „Légy egyedi, légy más, mint az átlag”, az ehhez az irányzathoz tartozó fiatalok kinézete (fogalmazzunk így) eléggé hasonló – hogy lehetséges ez?  

Erre a kínzó kérdésre egy új interdiszciplináris szakterület, a komputációs idegtudomány kínál választ. Egy különleges ötvözet, a spinüveg hő hatására bekövetkező változásainak matematikai modellezésével kimutatták, hogy sok részecske látszólag kaotikus mozgása idővel összeadódó és összehangolódó hullámokba rendeződik. Mindez az emberi viselkedésre visszafordítva azt jelenti, hogy minél nagyobb erővel törekszünk a többiektől való különbözőségre, annál inkább fogunk egymáshoz idomulni. Azon túl, hogy milyen színű kockák legyenek a téli flanelingünkön vagy milyen márkájú szakállviasszal igazítsuk be arcszőrzetünket, ezek az eredmények arra is rávilágítanak, hogyan zajlik a döntéshozatal az agy neuronhálózatában, a befektetési stratégiák kidolgozásában, általában az emberi közösségekben.

Ki a hipszter? – Mark Greif irodalomtudós, a New York-i New School Egyetem adjunktusa a New York Times-ban megjelent 2010-es cikkében arra a következtetésre jutott: hipszter az, „aki úgy tesz, mintha egy újdonság feltalálója vagy első alkalmazója lenne: büszkesége abból fakad, hogy ő előre tudja – netán ő dönti el –, mi lesz a világ többi lakója számára cool.” Vagyis: a hipszter az a személy, aki már tegnap olyan volt, amilyen holnap mindenki akar lenni. Legalábbis ezt hiszi magáról. Földközelibb meghatározás, a Wikipédia vonatkozó szócikke szerint a szó „azokat a középosztálybeli, urbánus fiatalokat jelöli, akik egységes szubkultúrát alkotnak összetett ízlésvilágukkal, különc viselkedésükkel, a mainstreamtől távol álló divatjukkal”. Ennek fényében szomorú, hogy ha bemész egy hipszterek által (tegnapig) előszeretettel látogatott szórakozóhelyre, (tegnapig) egy csomó ugyanolyan fiatalt láttál. A hipszterség ikonikus kelléke a hosszú, dús, de gondosan fazonírozott szakáll. Megfelelő hormonokkal és szőrhagymákkal megáldott hipszterlordok a szakáll mellett (vagy helyett) pödrött, waxolt bajuszcsodákat villantanak. A ladyket extravagáns frizuracsodákról és különleges, az utcán biztosan szembe nem jövő ruha-összeállításokról lehet felismerni.

Valami mégis hiányzik az igazi egyediséghez. Az interneten dögivel találni „A húsz ultimate hipszter-kellék” és „Hogyan legyünk hipszterek?” tanácsadókat, sőt még „hipszter-coach” is felajánlja segítségét. Miért lesz mégis óhatatlanul mindenki ugyanolyan, aki arra törekszik, hogy más legyen, mint a többiek?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 3. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

A csendtől való menekülés végül azt eredményezi, hogy elidegenedünk önmagunktól. Frázisokkal, népszerű szlogenekkel, idézetekkel töltjük meg azt az űrt, amit saját lelkünk nem-...

A tartós stressz olyan „diszharmónia”, amelyben felborulnak a biológiai rendszereink - hormon- és immunrendszerünk egyszerűen „kicsúszik” az egészséges idegrendszeri...

E tekintetben megosztott a közvélekedés, van, aki állítja, a vonzalom kölcsönös, míg mások úgy vélik, a macskák nagyo

Az angolul co-livingnek vagy co-housingnak nevezett megoldás lényege, hogy egy lakóközösség tagjai egy lakásban – vag

Próbálunk elaludni, és hirtelen nem tudunk másra gondolni, mint a legnagyobb baklövéseinkre.