Erre a kínzó kérdésre egy új interdiszciplináris szakterület, a komputációs idegtudomány kínál választ. Egy különleges ötvözet, a spinüveg hő hatására bekövetkező változásainak matematikai modellezésével kimutatták, hogy sok részecske látszólag kaotikus mozgása idővel összeadódó és összehangolódó hullámokba rendeződik. Mindez az emberi viselkedésre visszafordítva azt jelenti, hogy minél nagyobb erővel törekszünk a többiektől való különbözőségre, annál inkább fogunk egymáshoz idomulni. Azon túl, hogy milyen színű kockák legyenek a téli flanelingünkön vagy milyen márkájú szakállviasszal igazítsuk be arcszőrzetünket, ezek az eredmények arra is rávilágítanak, hogyan zajlik a döntéshozatal az agy neuronhálózatában, a befektetési stratégiák kidolgozásában, általában az emberi közösségekben.

Ki a hipszter? – Mark Greif irodalomtudós, a New York-i New School Egyetem adjunktusa a New York Times-ban megjelent 2010-es cikkében arra a következtetésre jutott: hipszter az, „aki úgy tesz, mintha egy újdonság feltalálója vagy első alkalmazója lenne: büszkesége abból fakad, hogy ő előre tudja – netán ő dönti el –, mi lesz a világ többi lakója számára cool.” Vagyis: a hipszter az a személy, aki már tegnap olyan volt, amilyen holnap mindenki akar lenni. Legalábbis ezt hiszi magáról. Földközelibb meghatározás, a Wikipédia vonatkozó szócikke szerint a szó „azokat a középosztálybeli, urbánus fiatalokat jelöli, akik egységes szubkultúrát alkotnak összetett ízlésvilágukkal, különc viselkedésükkel, a mainstreamtől távol álló divatjukkal”. Ennek fényében szomorú, hogy ha bemész egy hipszterek által (tegnapig) előszeretettel látogatott szórakozóhelyre, (tegnapig) egy csomó ugyanolyan fiatalt láttál. A hipszterség ikonikus kelléke a hosszú, dús, de gondosan fazonírozott szakáll. Megfelelő hormonokkal és szőrhagymákkal megáldott hipszterlordok a szakáll mellett (vagy helyett) pödrött, waxolt bajuszcsodákat villantanak. A ladyket extravagáns frizuracsodákról és különleges, az utcán biztosan szembe nem jövő ruha-összeállításokról lehet felismerni.

Valami mégis hiányzik az igazi egyediséghez. Az interneten dögivel találni „A húsz ultimate hipszter-kellék” és „Hogyan legyünk hipszterek?” tanácsadókat, sőt még „hipszter-coach” is felajánlja segítségét. Miért lesz mégis óhatatlanul mindenki ugyanolyan, aki arra törekszik, hogy más legyen, mint a többiek?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 3. számában olvasható