Jelenlegi hely

A hipszterszakáll kvantummodellje

avagy miért lesz az individualista törekvések legnagyobb részéből óhatatlanul normakövetés?
Már tegnap olyan voltam, mint amilyen te akarsz lenni holnap...

Kockás ing, tetoválások, hosszú szakáll és kipödrött bajusz, zokni nélkül viselt mokaszin, felhajtott nadrágszár – az egyediségre törekvő városi fiatalok, a hipszterek egyenviselete… Miközben a hipszter-filozófia alaptétele, hogy „Légy egyedi, légy más, mint az átlag”, az ehhez az irányzathoz tartozó fiatalok kinézete (fogalmazzunk így) eléggé hasonló – hogy lehetséges ez?  

Erre a kínzó kérdésre egy új interdiszciplináris szakterület, a komputációs idegtudomány kínál választ. Egy különleges ötvözet, a spinüveg hő hatására bekövetkező változásainak matematikai modellezésével kimutatták, hogy sok részecske látszólag kaotikus mozgása idővel összeadódó és összehangolódó hullámokba rendeződik. Mindez az emberi viselkedésre visszafordítva azt jelenti, hogy minél nagyobb erővel törekszünk a többiektől való különbözőségre, annál inkább fogunk egymáshoz idomulni. Azon túl, hogy milyen színű kockák legyenek a téli flanelingünkön vagy milyen márkájú szakállviasszal igazítsuk be arcszőrzetünket, ezek az eredmények arra is rávilágítanak, hogyan zajlik a döntéshozatal az agy neuronhálózatában, a befektetési stratégiák kidolgozásában, általában az emberi közösségekben.

Ki a hipszter? – Mark Greif irodalomtudós, a New York-i New School Egyetem adjunktusa a New York Times-ban megjelent 2010-es cikkében arra a következtetésre jutott: hipszter az, „aki úgy tesz, mintha egy újdonság feltalálója vagy első alkalmazója lenne: büszkesége abból fakad, hogy ő előre tudja – netán ő dönti el –, mi lesz a világ többi lakója számára cool.” Vagyis: a hipszter az a személy, aki már tegnap olyan volt, amilyen holnap mindenki akar lenni. Legalábbis ezt hiszi magáról. Földközelibb meghatározás, a Wikipédia vonatkozó szócikke szerint a szó „azokat a középosztálybeli, urbánus fiatalokat jelöli, akik egységes szubkultúrát alkotnak összetett ízlésvilágukkal, különc viselkedésükkel, a mainstreamtől távol álló divatjukkal”. Ennek fényében szomorú, hogy ha bemész egy hipszterek által (tegnapig) előszeretettel látogatott szórakozóhelyre, (tegnapig) egy csomó ugyanolyan fiatalt láttál. A hipszterség ikonikus kelléke a hosszú, dús, de gondosan fazonírozott szakáll. Megfelelő hormonokkal és szőrhagymákkal megáldott hipszterlordok a szakáll mellett (vagy helyett) pödrött, waxolt bajuszcsodákat villantanak. A ladyket extravagáns frizuracsodákról és különleges, az utcán biztosan szembe nem jövő ruha-összeállításokról lehet felismerni.

Valami mégis hiányzik az igazi egyediséghez. Az interneten dögivel találni „A húsz ultimate hipszter-kellék” és „Hogyan legyünk hipszterek?” tanácsadókat, sőt még „hipszter-coach” is felajánlja segítségét. Miért lesz mégis óhatatlanul mindenki ugyanolyan, aki arra törekszik, hogy más legyen, mint a többiek?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 3. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az angolul co-livingnek vagy co-housingnak nevezett megoldás lényege, hogy egy lakóközösség tagjai egy lakásban – vag

Próbálunk elaludni, és hirtelen nem tudunk másra gondolni, mint a legnagyobb baklövéseinkre.

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá...

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!