Jelenlegi hely

A passzív-agresszív személyiség

„Nem tudtam, hogy mostanra kérted.” „Jaj, csak vicceltem!” „Ennél te okosabb vagy azért…” „Nekem aztán édes mindegy.” „Persze, persze, habár…” 

Ismerős fordulatok? Gyakran úgy ismerjük az illetőt, akitől ezeket az idegesítő mondatokat halljuk, hogy nem vállalja a felelősséget saját tetteiért, és könnyedén hibáztat másokat – ráadásul mást mond, mint amit tesz. Látszólag együttműködik velünk, mégis szabotálja a közös munkát. „Rajtam nem múlik… – halljuk tőle, aztán persze mindig valamilyen akadálya akad annak, hogy teljesítse feladatait.

A passzív-agresszív típusú személyiséggel bizony nehéz az élet, csupa düh és gyötrelem kíséri vele való kapcsolatunkat. Mindig az a baj vele, hogy mást mond, mint amit tesz, és valahogy képtelenség vele őszintén beszélni. Hogy kivel is állunk szemben pontosan? Egy makacs szabotőrrel, aki ellenséges hozzáállását a legritkább esetben fejezi ki szemtől-szemben. Ferdít, púderez, és mindig ellenérvekkel rukkol elő, valahogy sehogy nem akaródzik neki egy közös cél érdekében munkálkodni, legyen az munkahelyi helyzet vagy párkapcsolati szituáció. Rosszindulatú pletykafészek, stílusa jellemzően szarkasztikus, mindig ugrat másokat és mindenféle módon kritikával illeti azokat az ötleteket, amik nem az ő fejéből pattantak ki. Kényelmetlen elvárásokat támaszt másokkal szemben, sokszor figyelemre sem méltatja környezetét, sőt pimaszul megtagadja saját felelősségét, ha számon kérjük rajta ígéretét. Elfelejt vagy visszatart fontos információkat, általában másokat hibáztat, ha valami balul sül el, és mindig talál rá módot, hogy kibúvót találjon vállalt feladatai alól. Mi több, előszeretettel tetszeleg az áldozat szerepében, szereti gyengének mutatni magát, csak hogy törődést és figyelmet kolduljon magának. Valójában pedig bizalmatlan, és bizonytalan saját alkalmassága és kezdeményezőképessége tekintetében – nehezen kezelhető, ambivalens személyiség. Mindennek  a gyermekkorba nyúlnak vissza a gyökerei…

Ha mindez ismerős teher az Ön számára, lássuk, mi a teendő, ha passzív-agresszív stratégával akad dolga. Íme, néhány kulcs, ami abban nyújt segítséget, hogy elszánja magát és felvegye a kesztyűt vele szemben.

  • Vegye észre, mivel áll szemben – minél hamarabb, annál jobb!

Könnyen figyelmen kívül hagyjuk a passzív-agresszív viselkedés figyelmeztető jeleit, amikor friss ismeretséggel állunk szemben, legyen szó akár randiról vagy más találkozásról. Hajlamosak vagyunk felmenteni a bűnöst, és abban reménykedünk, hogy a „kellemetlen baleset” csak egyszer fordult elő, többé nem kerül rá sor.

Egyes passzív-agresszív típusok inkább otthon, mások inkább a munka területén gerjesztik ezeket a konfliktusokat.

Van, aki mindenkivel szemben ezzel a viselkedésmintával lép fel, van, aki csak az ellenkező neműekkel viselkedik így, vagy azokkal, akik versengésre ösztönzik, így történik például tekintélyszemélyek esetében.

Gondolja végig! Megismétlődik a kellemetlen szituáció?  Kényelmetlenül feszeng az illető társaságában? Rögtön a kezdetektől alakítsa ki azokat a határokat, amik az Ön számára is megfelelőek és ne tartson attól, hogy visszautasításával megbántja a másikat!

  • Értse meg a passzív-agresszív stratéga motivációit!

Nem az Ön feladata, hogy megváltoztassa az ilyen egyént, sem az, hogy a tanácsadó képében n tűnjön fel, vagy akár a terapeuta szerepében érezze magát. Ám ha lehetséges, tudjon meg minél többet a partneréről, hogy megértse viselkedésének motívumait. A passzív-agresszív stratégia többek között akkor kerül előtérbe, amikor az illető erőtlennek érzi magát, és nincs szava ott, ahol fontos számára, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. A félelem, hogy valaki legyőzheti és megsemmisítheti, hogy  újabb kudarcot kell elszenvednie, amiben önértékelése ismét csorbát szenved, túlélési ösztönként kelti életre a passzív-agresszív viselkedést. Ez a tudattalan stratégia az egyetlen eszköz, ami segít megbirkózni azzal a szorongással, hogy újra áldozattá váljon.

  • Kerülje el, hogy kiváltó okot adjon a passzív-agresszív partner viselkedésére!

A passzív-agresszív típusok párkapcsolataikban tudattalanul olyan partnert választanak maguknak, akivel újraélhetik azokat a hatalmi harcokat, amelyek a múltjukban meghatározóak voltak a családjukban. Ha felfigyel arra, hogy konfliktuspartnere a múlt veszteségei felett kíván győzelmet aratni a jelenben, változtasson a korábbi kommunikáció módján és tudatosítsa, milyen viselkedés- és kommunikációs formák ingerlik a passzív-agresszív reakciókat. Lehetséges, hogy nem szándékosan erősíti, illetve ingerli a másik passzív-agresszív viselkedését? Gondolja végig, milyen szerepet tölt be az adott kapcsolatban! A passzív-agresszív partner valójában bizonytalan magában. Ha így tekint rá, talán könnyebben fordul felé empátiával és az általa keltett frusztrációt is könnyebben tudja kezelni.

Ön a passzív szenvedő fél, aki párja megmentője, és az egyetlen, aki igazán megérti őt? Jobb, ha tudja, hogy valósággal elkényezteti a másik passzív-agresszív hajlamait, ha nem fejezi ki saját igényeit, és nem teremt határokat a kapcsolatban. Ha teret enged annak, hogy a passzív-agresszív magatartás elérje célját, konfliktuspartnere a romboló magatartással megszerzi, amire szüksége van. Ne engedje! Miért változna meg, ha Ön mindig mentséget talál számára? Ha így tesz, a szülő-gyermek szerepeket teremti újra párkapcsolatában is.

  • Válassza az arany középutat!

Figyeljen fel arra is, ha ítélkező vagy bíráló szerepbe csúszik. Ha rendszeresen partnere orra alá dörgöli, hogy változzon, és becsmérlően a fejéhez vágja, amiért nem vállal felelősséget tetteiért, önkéntelenül újrateremti számára azt a múltbéli közeget, amely magas elvárásokkal és domináns véleményekkel vette körül korábban is – amiben megerősödött a passzív-agresszív viselkedése.

Könnyedebb helyzetekben például a kedves és nem bántó humor a legélesebben tud rávilágítani az igazságra, lefegyverzi a kellemetlen viselkedést, és segít higgadtnak és tudatosnak maradni a helyzetben, ugyanakkor elfogadást üzen a másiknak.

A passzív-agresszív típusok nem hisznek abban, hogy hangadók lehetnek és odafigyelnek rájuk. Kérdezzen vissza arra, partnere hogyan kezelné a problémát és milyen megoldást látna megfelelőnek hasonló helyzetben? Ha csak panaszt és kritikát kap cserébe, ne ellenkezzen és ne is értsen egyet az elhangzottakkal. Fejezze ki, hogy észben tartja, amit hallott, és törekedjen arra, hogy kooperációt alakítson ki a másikkal és ne akarjon felülkerekedni felette – ugyanakkor teremtse meg a szükséges határokat! Helyezzen kilátásba egy-két következményt, amivel számolnia kell a másiknak, ha nem működik együtt, és adjon pozitív visszajelzést, amikor csak lehetséges. A magabiztos fellépés, a határok kialakítása és az elfogadás konstruktív lehetőséget kínál az együttműködésre. Teremtsen rosszul működő kapcsolataiban új alapokat! Sosem késő elkezdeni! Minél hamarabb, annál jobb!

Ez is érdekelhet

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

Kétségbeesésében kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...