Jelenlegi hely

Hogyan értik meg a számokat az óvodások?

...a gyerekek ráébrednek: a tárgyak számolása nem egyfajta kiszámolósdi játék, hanem az a mennyiség megállapítását szolgálja

A gyerekek 3-4 éves koruk körül kezdik megérteni, hogy mi is a számolás, kialakítva ezzel a számmegértés felnőttkori alapját. Legtöbben azt gondolhatják, hogy az óvodások akkortól értik meg a számokat, amikor elkezdik a körülöttük lévő tárgyakat megszámolni rámutatással és a számnevek kimondásával, holott sok esetben a gyerekek ezt nem is számolásnak gondolják. 

Szerző: 

Hogy világosabban láthassuk, hová is kell a gyerekeknek eljutniuk, tekintsük át röviden, mit tudnak már csecsemőkoruk óta a számokról. Ahogyan arról egy korábbi lapszámban bővebben is írtunk (Mindennapi Pszichológia 2014/4. szám), a csecsemők már két mentális rendszerrel is rendelkeznek, amelyekkel a mennyiségeket megértik. Egyrészt használhatják az úgynevezett tárgyfájl rendszert, amellyel a tárgyak mozgását lehet követni, és amellyel egyszerre 3-4 tárgy követhető. Ez a rendszer közvetve a tárgyak számosságát is megállapíthatja, a rendszer korlátjából adódóan azonban a 3-4 fölötti mennyiséget már nem tudja érzékelni. Másrészt a babák rendelkezésére áll a közelítő mennyiségi rendszer, amely nagyobb mennyiségeket is követni tud. Azonban ez a rendszer pontatlan: 1 évesnél fiatalabb babáknál legalább 2-3-szoros különbségnek kell lennie két mennyiség (pl. ponthalmaz) között, hogy a mennyiségi eltérés látható legyen. Mindkét rendszer „megért” valamit a számokból, de csak korlátokkal. A korlátok ismeretében a probléma jól látható: valamilyen módon olyan rendszereket kell bevetni, amelyek képesek lehetnek nagyobb (3-4 feletti) értékek pontos megértésére is. Ezt a feladatot a gyerekek tipikusan 3-4 éves koruk környékén oldják meg. Hogyan történik mindez?

A számok pontos megértésének több fázisa is van. Az egyik első szakasz jól ismert lehet a gyakorló szülőknek és pedagógusoknak:  a gyerekek elmondják a számsorozatot („egykettőháromnégy”), mint egy mondókát, miközben ezeket a szavakat nem gondolják számoknak, hanem csak egy versikének, amilyet máskor is mondogatni szoktak. Jól mutatja a versike jelleget az a helyzet, amikor az egyik kutatásunkban a számsor ismeretét mérendő azt kérdeztük az egyik 3 évestől, hogy tudja-e folytatni azt a sort, hogy „egykettőhárom”. Az óvodásunk gondolkodás nélkül rávágta, hogy „Persze. Egy kettő három négy öt hat hét nyolc aki bújt aki nem megyek”. Vajon mit gondolnak a gyerekek, mit jelent ez a mondóka? Jó eséllyel semmit, hiszen éppen tanulják a nyelvet, és tudják azt is, hogy nem ismerhetnek minden szót. Ezen túl némelyik mondókának, versikének később sem lesz jelentése: meg tudná például valaki mondani, hogy mit jelent a „csiribiri” vagy az „ecc-pecc”? (A szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzője például nem.) A gyerekek tehát nem feltétlenül csodálkoznak azon, ha valamit nem értenek – attól még mondogathatják.

Egy második fázisban a gyerekek a mondóka közben már mutogatnak is tárgyakra, azonban könnyen látható: ez sem jelenti azt, hogy megértenék a számok lényegét. Ilyenkor ugyanis gyakran feltűnően rosszul végzik a dolgukat: egyes tárgyakat kihagynak, másokra többször mutatnak, időnként a számnevek helyes sorozatához sem ragaszkodnak. Ez számukra még mindig csak egy olyasmi játék, mint amikor egy versikére vagy dalra mozognak vagy táncolnak.

A következő fázis már helyes számolásnak tűnik. Ekkor a tárgyakon már megfelelően mennek sorba, nem hagynak ki egyet sem, nem számolnak kétszer egy tárgyat, és a számneveket is megfelelő sorrendben mondják. Ilyenkor, ha eléjük teszünk például 6 golyót, és megkérdezzük tőlük, hogy mennyi golyó van előttük, akkor sorra végigszámolják őket, és helyesen eljutnak a hatig. Úgy tűnhet, hogy a gyerekek végre megtanultak számolni. Pedig még nem…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ezt a legtöbb család katasztrófaként éli meg, és azonnal elindul a bűnbakkeresés.

Az iskolai bántalmazás nem új keletű probléma, bár vannak olyan formái, amelyek az utóbbi időben terjedtek el.

Az iskolán belüli erőszak vagy zaklatás nagyon sok esetben fellelhető az  intézményekben, gyakran azonban mind a szülők, mind a pedagógusok alábecsülik a helyzet súlyosságát....

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

A tinik agyát szokták egy olyan új autóhoz hasonlítani, amelyben alacsonyabb állást mutat a kilométeróra.