Jelenlegi hely

A gyermekkori otthon fényei és árnyai

Az otthon tere sajnos nem minden esetben képes kielégíteni a családtagok érzelmi szükségleteit – akik ilyenkor fájdalmasan küzdenek a biztonságérzés hiányával.

Mit is szeretnének az emberek megélni az „otthon” élményében? Milyen vágyak, fantáziák és konkrét események fűződnek bennük az otthon fogalmához? És mit tükröznek a valóságos tapasztalatok? 

Otthonunkban elsősorban biztonságos bázisra vágyunk, ahonnan elindulhatunk felfedezni a világot, és ahova visszatérhetünk megpihenni, legfontosabb kapcsolatainkat ápolni és önmagunkra lelni. Otthonunk – ideális esetben – annak a képnek is része, amit szívesen megmutatunk magunkról a világnak. Így öltözködésünkhöz vagy internetes oldalunkhoz hasonlóan az otthon egyben kommunikáció is, hiszen ahogyan használjuk, díszítjük, egyénivé tesszük, az minden látogató számára sok információt hordoz rólunk. Az otthon tehát személyes és személy(ek)re szabott tér, menedék és a bensőséges együttlétek helye. Ahogyan szólásainkban is visszaköszön: „a legjobb otthon”, sőt akár az anyatej ízét vagy a karácsonyi süteményeket megidéző „édes otthon”.

De vajon mindenki számára ennyi pozitívumot hordoz az otthon tapasztalata? Mi lehet annak hátterében, ha a negatív érzések, a frusztráció, a szenvedés, a fájdalom érzései kerülnek túlsúlyba? Mennyiben múlik ez az otthon fizikai tulajdonságain (például az elhelyezkedésén, a nagyságán vagy a berendezés minőségén) és mennyiben a benne lakók lelki állapotán és kapcsolatain?

Az otthonnal kapcsolatos környezetpszichológiai kutatások tanulságai szerint az otthon élményében szétválaszthatatlanul összefonódik a tárgyi környezet hatása a környezetet alakító családtagok és családi kapcsolatok kölcsönhatásaival...

Min múlik az, hogy mit jelent számunkra az otthonunk? Az egyik legfontosabb forrásunk ezen a téren is gyermekkorunk tapasztalata. Persze nem önmagában az, hogy milyen színű volt a fal, vagy hányadik emeleten volt a lakás. Amint láttuk, a fizikai környezet, a tárgyi világ és a téri viszonyok jelentése elválaszthatatlan azoktól a kapcsolatoktól, melyeket felnövekedve megtapasztaltunk... Mélyinterjúk elemzéséből tudjuk: felnőtt személyek otthonaiban felfedezhető, hogy időről-időre újrateremtik maguk körül gyermekkoruk meghatározó színtereit – és újrajátsszák akkori, megoldatlan konfliktusaikat. János és Renáta családi küzdelmei az otthon körül mélyen gyökereznek eredeti családjaik történetében, s térben és időben is messzire nyúlnak...

Renáta és János fiatal házasokként nem sejtették, hogy leendő otthonukkal kapcsolatos közös vízióik megvalósítása során mennyi gyermekkori kimondatlan vágy, elvárás találkozik és ütközik majd a falak között... 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.