Jelenlegi hely

Családok az indulatok örvényében

Mit tesz hát egy önérzetes kétéves e viharos korszakban? Nem vacakol, minden frusztrációt közvetlenül lereagál

Ahogy egy évtizede hiperaktív cunami árasztotta el a gyerekterápiás rendeléseket, mostanában Dunát lehet rekeszteni az indulatkezelési problémákkal. Kis gyereknél. Nagy gyereknél. Kamasznál. Szülőnél. 

Szerző: 

Vajon mi okozza, hogy nehezen megy a belső feszültségek kezelése? Hajlamosak vagyunk a felgyorsult világra, a fokozott iskolai követelményekre, a rengeteg stresszre fogni mindezt, de érdemes megküzdési oldalról is megvizsgálni, vajon megfelelő készségek állnak-e rendelkezésünkre indulati életünk kordában tartására.

A kezdetek: OÁÁÁ!

Legelső indulataink pusztán a létezés alapvető frusztációiból adódnak: éhesek vagyunk, fázunk, fáj valami. Korlátozott módon adjuk a környezet tudtára, hogy nem kerek a világ, s jó esetben ordításunkra máris érkezik a válasz – a jól időzített anyai (szülői) válasz nemcsak közvetlen igényeinket elégíti ki, de felborzolt kedélyeink megnyugtatásául is szolgál.

A csecsemők ugyanis nem feltétlenül képesek saját elszabadult indulataikat visszaszabályozni – az affektus-szabályozást az anya-gyerek kettős eleinte még közösen működteti, s csak később, a fejlődés során válik belső folyamattá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bömbölő, hadonászó gyerek megnyugtatásán dolgozó szülő ösztönösen ráhangolódik a handabandázás ritmusára, intenzitására, és annak megfeleltethető erejű ringatással, simogatással, gügyörészéssel száll be a helyzetbe, majd szépen lassan „letekerve” az intenzitás-szabályzót, a csecsemőt is az elcsendesülés irányába húzza.

Hogy lesz ebből aztán önmegnyugtatás? Idővel a szülő már nem olyan válaszkész, a gyerek kénytelen a már elsajátított készségeit használni, hüppögve visszaevickélni a nyugodtabb tartományba. Az ehhez használt eszközök – saját maguk himbálása, simogatása, az ujjszopás vagy egy párnacsücsök – még a külső megnyugtatás emlékeit őrzi...

Dühöngő totyogók: PUFF! BUMM!

A dackorszak a közvetlen indulatkiélés időszaka. Az önállóságért, autonómiáért folytatott harc során szükségszerűen folyton akadályokba ütközünk, ráadásul a saját hatóerő mámora mellett kénytelenek vagyunk megtapasztalni, hogy a ránk szakadó önállóság olykor ijesztő is lehet. Mit tesz hát egy önérzetes kétéves e viharos korszakban? Nem vacakol, minden frusztrációt közvetlenül lereagál: vérmérséklettől függő hevességgel nekimegy tárgyaknak, embereknek egyaránt. Mivel a helyzetek árnyalt értelmezése még csak korlátozottan áll rendelkezésére, sokszor mellélő, de szándéka szerint indulatait közvetlenül a feszültség forrására zúdítja – az a szerencsétlen egybeesés pedig, miszerint a feszültség forrása sokszor épp az a személy, akitől aztán a megnyugtatást várná, csak fokozza az érzelmi káoszt...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

Az új vizuális megjelenés igazodik a hagyományos márkaértékekhez, ugyanakkor kifejezően ábrázolja a mai kor gyermekei

Mindenki hisz az általa alkalmazott nevelési módszerekben, és annak előnyeit hangoztatva próbál a szülők segítségére lenni.

Csak játszanak, majd úgyis kinövik? A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.