Jelenlegi hely

Családok az indulatok örvényében

Mit tesz hát egy önérzetes kétéves e viharos korszakban? Nem vacakol, minden frusztrációt közvetlenül lereagál

Ahogy egy évtizede hiperaktív cunami árasztotta el a gyerekterápiás rendeléseket, mostanában Dunát lehet rekeszteni az indulatkezelési problémákkal. Kis gyereknél. Nagy gyereknél. Kamasznál. Szülőnél. 

Szerző: 

Vajon mi okozza, hogy nehezen megy a belső feszültségek kezelése? Hajlamosak vagyunk a felgyorsult világra, a fokozott iskolai követelményekre, a rengeteg stresszre fogni mindezt, de érdemes megküzdési oldalról is megvizsgálni, vajon megfelelő készségek állnak-e rendelkezésünkre indulati életünk kordában tartására.

A kezdetek: OÁÁÁ!

Legelső indulataink pusztán a létezés alapvető frusztációiból adódnak: éhesek vagyunk, fázunk, fáj valami. Korlátozott módon adjuk a környezet tudtára, hogy nem kerek a világ, s jó esetben ordításunkra máris érkezik a válasz – a jól időzített anyai (szülői) válasz nemcsak közvetlen igényeinket elégíti ki, de felborzolt kedélyeink megnyugtatásául is szolgál.

A csecsemők ugyanis nem feltétlenül képesek saját elszabadult indulataikat visszaszabályozni – az affektus-szabályozást az anya-gyerek kettős eleinte még közösen működteti, s csak később, a fejlődés során válik belső folyamattá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bömbölő, hadonászó gyerek megnyugtatásán dolgozó szülő ösztönösen ráhangolódik a handabandázás ritmusára, intenzitására, és annak megfeleltethető erejű ringatással, simogatással, gügyörészéssel száll be a helyzetbe, majd szépen lassan „letekerve” az intenzitás-szabályzót, a csecsemőt is az elcsendesülés irányába húzza.

Hogy lesz ebből aztán önmegnyugtatás? Idővel a szülő már nem olyan válaszkész, a gyerek kénytelen a már elsajátított készségeit használni, hüppögve visszaevickélni a nyugodtabb tartományba. Az ehhez használt eszközök – saját maguk himbálása, simogatása, az ujjszopás vagy egy párnacsücsök – még a külső megnyugtatás emlékeit őrzi...

Dühöngő totyogók: PUFF! BUMM!

A dackorszak a közvetlen indulatkiélés időszaka. Az önállóságért, autonómiáért folytatott harc során szükségszerűen folyton akadályokba ütközünk, ráadásul a saját hatóerő mámora mellett kénytelenek vagyunk megtapasztalni, hogy a ránk szakadó önállóság olykor ijesztő is lehet. Mit tesz hát egy önérzetes kétéves e viharos korszakban? Nem vacakol, minden frusztrációt közvetlenül lereagál: vérmérséklettől függő hevességgel nekimegy tárgyaknak, embereknek egyaránt. Mivel a helyzetek árnyalt értelmezése még csak korlátozottan áll rendelkezésére, sokszor mellélő, de szándéka szerint indulatait közvetlenül a feszültség forrására zúdítja – az a szerencsétlen egybeesés pedig, miszerint a feszültség forrása sokszor épp az a személy, akitől aztán a megnyugtatást várná, csak fokozza az érzelmi káoszt...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?