Jelenlegi hely

Az éjszaka démonai – rémálmok és lidércek a hálószobában

A rémálmok gyakorisága összefüggést mutat egyes személyiségjellemzőkkel.

Bizonyos esetekben a képzelet démonai helyett a valóság rémképei zavarják meg az ember álmát. A baleset, erőszak, háború vagy természeti katasztrófa áldozataivá válók esetében előfordul, hogy a trauma rendkívül mély, egyes esetekben kóros emléknyomot hagy bennük...

Szerző: 

Rémisztő álmok persze nemcsak a súlyos traumát elszenvedők alvását zavarhatják meg – a pszichésen egészséges emberek is átélhetnek változatos tartalmú, nyomasztó álomélményeket. A müncheni álomkutató, Michael Schredl vizsgálata szerint a német egyetemisták leggyakrabban tapasztalt „rémálom-témái” a zuhanás, a fizikai támadás vagy üldözöttség élménye, a hozzátartozó vagy barát halála és a nyomasztó vizsgaálmok. Az időnként megjelenő rémálmok, akárcsak az alvásparalízis, teljesen ártalmatlan jelenségnek, nappali gondolataink, aggodalmaink és szorongásaink teljesen természetes álombeli megnyilvánulásainak tekinthetők.

A finn elmefilozófus, Antti Revensuo elképzelése szerint a rémálmok nemcsak hogy nem károsak, hanem éppenséggel egy adaptív, a túlélés szempontjából előnyös mentális szimuláció megnyilvánulásai, amikor az élőlény az elme „játékterében” felelevenítheti a rá váró potenciális veszélyeket, fenyegetéseket, és mindenfajta kockázat nélkül begyakorolhatja a megfelelő viselkedéses válaszokat. Az elképzelés értelmében tehát, ha arról álmodunk, hogy partnerünk elhagy bennünket, akkor nemcsak ezzel kapcsolatos félelmeink aktiválódnak, hanem az álom szimulációs terében felkészülhetünk a nyomasztó élményt kísérő érzéseinkre, és kipróbálhatunk bizonyos viselkedésformákat is, amelyek hatékonyságát az ébredés után mérlegelhetjük.

Elképzelhető, hogy a rémálmok ilyen hasznos célokat is szolgálhatnak, ugyanakkor a heti rendszerességgel megjelenő, ébredés után is szenvedést okozó álmokat már kóros jelenségnek tekinti a klinikai alváskutatás. Meglepő, hogy habár a lakosság mintegy 4 százaléka szenved gyakori rémálmoktól, a rémálom-zavarnak nevezett jelenség az alváskutatás meglehetősen elhanyagolt területe. Mivel a szorongásos, depressziós vagy más mentális zavarokban szenvedők körében is viszonylag gyakran tapasztalhatók rémálmok, elterjedt az a később tévesnek bizonyuló elképzelés, miszerint azok a nappali pszichopatológiai tünetek éjszakai lenyomatai lennének. Az elmúlt évek kutatásai azonban egyértelműen arra utalnak, hogy a rémálom-zavar és a mentális (ébrenléti) zavarok, habár erősíthetik egymás hatását, valójában más-más tőről fakadnak.

A rémálmok gyakorisága ugyanakkor összefüggést mutat egyes személyiségjellemzőkkel. Az élénkebb képzelettel, fantáziálásra való hajlammal, és az érzelmi ingerekre való fokozott érzékenységet jelző neuroticizmussal jellemezhető személyek gyakrabban számolnak be intenzív, esetenként negatív érzelmi színezetű álomélményekről.  Ernest Hartmann a rémálmokat gyakran átélőket „vékony én-határú” személyeknek írta le. Elképzelése szerint ezek az emberek kevésbé választják szét a fantáziát a valóságtól, nincs szilárd identitásuk, így sokkal könnyebben azonosulnak egy másik ember élményvilágával, ugyanakkor jellemző rájuk a szokatlan élmények iránti nyitottság, a kreativitás és a művészi hajlam.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 1. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Sokáig nem tudunk elaludni, vagy megébredés után nehezen alszunk vissza – mi a teendő ilyenkor?

A legtöbben úgy gondolják, hogy a szőrös hálótárs zavarja az alvásminőséget. Ehhez képest kutatásunk azt mutatja, hogy sokan épp attól nyugszanak meg és lazulnak el, hogy...

Mindnyájan tudjuk, hogy aludni jó, sokan azonban csak akkor értik ezt meg, ha valamiért elveszítik képességüket a pihentető alvásra. 

A vicc szerint a kiegyensúlyozott diéta az, ha mindkét kezünkben van egy-egy tábla csokoládé.