Jelenlegi hely

Az éjszaka démonai – rémálmok és lidércek a hálószobában

A rémálmok gyakorisága összefüggést mutat egyes személyiségjellemzőkkel.

Bizonyos esetekben a képzelet démonai helyett a valóság rémképei zavarják meg az ember álmát. A baleset, erőszak, háború vagy természeti katasztrófa áldozataivá válók esetében előfordul, hogy a trauma rendkívül mély, egyes esetekben kóros emléknyomot hagy bennük...

Szerző: 

Rémisztő álmok persze nemcsak a súlyos traumát elszenvedők alvását zavarhatják meg – a pszichésen egészséges emberek is átélhetnek változatos tartalmú, nyomasztó álomélményeket. A müncheni álomkutató, Michael Schredl vizsgálata szerint a német egyetemisták leggyakrabban tapasztalt „rémálom-témái” a zuhanás, a fizikai támadás vagy üldözöttség élménye, a hozzátartozó vagy barát halála és a nyomasztó vizsgaálmok. Az időnként megjelenő rémálmok, akárcsak az alvásparalízis, teljesen ártalmatlan jelenségnek, nappali gondolataink, aggodalmaink és szorongásaink teljesen természetes álombeli megnyilvánulásainak tekinthetők.

A finn elmefilozófus, Antti Revensuo elképzelése szerint a rémálmok nemcsak hogy nem károsak, hanem éppenséggel egy adaptív, a túlélés szempontjából előnyös mentális szimuláció megnyilvánulásai, amikor az élőlény az elme „játékterében” felelevenítheti a rá váró potenciális veszélyeket, fenyegetéseket, és mindenfajta kockázat nélkül begyakorolhatja a megfelelő viselkedéses válaszokat. Az elképzelés értelmében tehát, ha arról álmodunk, hogy partnerünk elhagy bennünket, akkor nemcsak ezzel kapcsolatos félelmeink aktiválódnak, hanem az álom szimulációs terében felkészülhetünk a nyomasztó élményt kísérő érzéseinkre, és kipróbálhatunk bizonyos viselkedésformákat is, amelyek hatékonyságát az ébredés után mérlegelhetjük.

Elképzelhető, hogy a rémálmok ilyen hasznos célokat is szolgálhatnak, ugyanakkor a heti rendszerességgel megjelenő, ébredés után is szenvedést okozó álmokat már kóros jelenségnek tekinti a klinikai alváskutatás. Meglepő, hogy habár a lakosság mintegy 4 százaléka szenved gyakori rémálmoktól, a rémálom-zavarnak nevezett jelenség az alváskutatás meglehetősen elhanyagolt területe. Mivel a szorongásos, depressziós vagy más mentális zavarokban szenvedők körében is viszonylag gyakran tapasztalhatók rémálmok, elterjedt az a később tévesnek bizonyuló elképzelés, miszerint azok a nappali pszichopatológiai tünetek éjszakai lenyomatai lennének. Az elmúlt évek kutatásai azonban egyértelműen arra utalnak, hogy a rémálom-zavar és a mentális (ébrenléti) zavarok, habár erősíthetik egymás hatását, valójában más-más tőről fakadnak.

A rémálmok gyakorisága ugyanakkor összefüggést mutat egyes személyiségjellemzőkkel. Az élénkebb képzelettel, fantáziálásra való hajlammal, és az érzelmi ingerekre való fokozott érzékenységet jelző neuroticizmussal jellemezhető személyek gyakrabban számolnak be intenzív, esetenként negatív érzelmi színezetű álomélményekről.  Ernest Hartmann a rémálmokat gyakran átélőket „vékony én-határú” személyeknek írta le. Elképzelése szerint ezek az emberek kevésbé választják szét a fantáziát a valóságtól, nincs szilárd identitásuk, így sokkal könnyebben azonosulnak egy másik ember élményvilágával, ugyanakkor jellemző rájuk a szokatlan élmények iránti nyitottság, a kreativitás és a művészi hajlam.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 1. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Acsády László, Mátyás Ferenc, Komlósi Gergely és munkatársaik (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, illetve MT

Rossz alvási szokások mellett az egyébként egészséges embereknél is nagyobb a szívbetegségek kockázata.

A megzavart bioritmus egyik legkorábban kialakuló következménye a megzavart alvás és az inszomnia.

Sokáig nem tudunk elaludni, vagy megébredés után nehezen alszunk vissza – mi a teendő ilyenkor?