Jelenlegi hely

Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem?

Kapcsolati zavarok korai felismerése – 2. rész
A kapcsolati sérülések a baba által nap mint nap megtapasztalt viselkedésekből származnak.

A kapcsolat minőségét leginkább a mindennapi interakciók határozzák meg. A mama-baba párbeszéd is szociális interakció: kölcsönös egymásra hatás, üzenetek, jelzésváltások, kommunikáció, melynek fő ismérvei a hatásgyakorlás, a függés és az érintkezés

Az anya és a baba is hatással szeretne lenni a másikra, talán kölcsönösen lenyűgözni egymást, talán az örömöt kifejezni, hogy milyen jó is együtt… persze nem mindig ilyen optimális a helyzet. Van, amikor a függésből sosem lesz függetlenség, s van, amikor az érintkezés egyáltalán nem kedves, gyengéd vagy kölcsönös. A 4-5 hónapos baba már jó kommunikációs partnere anyjának, és ebben a kapcsolati helyzetben, az egymásra hatások hálójában már megmutatkozhatnak azok a korai feszültségek, diszharmóniák, amelyek előre jelzik a kötődési, kapcsolati problémákat. Daniel Stern, az anya-gyermek interakciókkal behatóan foglalkozó kutató felhívja a figyelmünket arra, hogy nem a nagy, durva, traumatikus események hatása lesz a legnagyobb – az egészséges kapcsolat alakulása szempontjából az apró napi történések, kommunikációs események, közlések, üzenetek a meghatározóak... A kapcsolati sérülések tehát a baba által nap mint nap megtapasztalt viselkedésekből származnak. Ha pedig a vizsgálatok zavart jeleznek, a viselkedésmintázatok elemzése igen pontos eszközt ad a szakember kezébe, hogy segíteni tudjon a változtatásban, a kapcsolat javításában.

Minden helyzet egyúttal interakciós helyzet is, legyen szó akár gondozásról, etetésről, altatásról, pelenkázásról, sétáról – a szabad játéknak azonban kitüntetett szerepe van a kapcsolatépítésben, a kutatók is elsősorban ezt vizsgálják. Mi is jelenik meg ezekben a helyzetekben?  Mivel nemcsak szavakban, hanem gesztusokkal, mimikával, mosollyal, grimaszokkal, hangsúlyokkal, dajkanyelvvel, mozgással és ezer úton-módon kommunikálunk, a nyílt és rejtett üzenetek sokszor nincsenek egymással összhangban. Az elemzés egyik fontos momentuma, hogy feltárja ezeket az ellentmondásos üzeneteket, amelyek az esetek többségében a mama előtt is rejtettek. El tudjuk képzelni, mennyire összezavarhatja a babát az ilyen anyai viselkedés. Hogyan igazodjon ki ezen, honnan tudja, melyiket higgye el? A babáknak szerencsére ebben az életkorban még igen érzékeny „antennái” vannak, nagyon is pontosan dekódolják anyjuk hozzájuk intézett üzeneteit, hozzáállását, elfogadó vagy éppen elutasító attitűdjét, véleményét. És mindig az igazságra érzékenyek, tehát nem lehet megtéveszteni őket egy kis jópofizással, ha a mama éppen a pokolba kívánja a babázást, mert legszívesebben éppen máshol lenne. A babák, tekintve, hogy még az ún. „elsődleges gondolkodási folyamatok” jellemzőek rájuk, megérzik, pontosabban „meglátják” a tudattalanba rejtett, de a mindennapos kommunikációs viselkedési jegyekben pontosan tetten érhető megnyilvánulásokat, és azokat kezelik kész tényként. Ezekre a hatásokra, benyomásokra fognak aztán reagálni, ezekre dolgozzák ki válaszaikat, viselkedéses stratégiáikat a csecsemők – például arra, amikor az anya erőltetett, széles mosollyal az arcán szóban dicséri csecsemőjét, miközben esetleg nem néz rá, vagy a mosoly csak a száján van, a tekintetéből hiányzik, esetleg közben durván lefogja babája kalimpáló karjait, vagy elhallgattatja egy cumival.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. és 2015. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.