Jelenlegi hely

Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem?

Kapcsolati zavarok korai felismerése – 2. rész
A kapcsolati sérülések a baba által nap mint nap megtapasztalt viselkedésekből származnak.

A kapcsolat minőségét leginkább a mindennapi interakciók határozzák meg. A mama-baba párbeszéd is szociális interakció: kölcsönös egymásra hatás, üzenetek, jelzésváltások, kommunikáció, melynek fő ismérvei a hatásgyakorlás, a függés és az érintkezés

Az anya és a baba is hatással szeretne lenni a másikra, talán kölcsönösen lenyűgözni egymást, talán az örömöt kifejezni, hogy milyen jó is együtt… persze nem mindig ilyen optimális a helyzet. Van, amikor a függésből sosem lesz függetlenség, s van, amikor az érintkezés egyáltalán nem kedves, gyengéd vagy kölcsönös. A 4-5 hónapos baba már jó kommunikációs partnere anyjának, és ebben a kapcsolati helyzetben, az egymásra hatások hálójában már megmutatkozhatnak azok a korai feszültségek, diszharmóniák, amelyek előre jelzik a kötődési, kapcsolati problémákat. Daniel Stern, az anya-gyermek interakciókkal behatóan foglalkozó kutató felhívja a figyelmünket arra, hogy nem a nagy, durva, traumatikus események hatása lesz a legnagyobb – az egészséges kapcsolat alakulása szempontjából az apró napi történések, kommunikációs események, közlések, üzenetek a meghatározóak... A kapcsolati sérülések tehát a baba által nap mint nap megtapasztalt viselkedésekből származnak. Ha pedig a vizsgálatok zavart jeleznek, a viselkedésmintázatok elemzése igen pontos eszközt ad a szakember kezébe, hogy segíteni tudjon a változtatásban, a kapcsolat javításában.

Minden helyzet egyúttal interakciós helyzet is, legyen szó akár gondozásról, etetésről, altatásról, pelenkázásról, sétáról – a szabad játéknak azonban kitüntetett szerepe van a kapcsolatépítésben, a kutatók is elsősorban ezt vizsgálják. Mi is jelenik meg ezekben a helyzetekben?  Mivel nemcsak szavakban, hanem gesztusokkal, mimikával, mosollyal, grimaszokkal, hangsúlyokkal, dajkanyelvvel, mozgással és ezer úton-módon kommunikálunk, a nyílt és rejtett üzenetek sokszor nincsenek egymással összhangban. Az elemzés egyik fontos momentuma, hogy feltárja ezeket az ellentmondásos üzeneteket, amelyek az esetek többségében a mama előtt is rejtettek. El tudjuk képzelni, mennyire összezavarhatja a babát az ilyen anyai viselkedés. Hogyan igazodjon ki ezen, honnan tudja, melyiket higgye el? A babáknak szerencsére ebben az életkorban még igen érzékeny „antennái” vannak, nagyon is pontosan dekódolják anyjuk hozzájuk intézett üzeneteit, hozzáállását, elfogadó vagy éppen elutasító attitűdjét, véleményét. És mindig az igazságra érzékenyek, tehát nem lehet megtéveszteni őket egy kis jópofizással, ha a mama éppen a pokolba kívánja a babázást, mert legszívesebben éppen máshol lenne. A babák, tekintve, hogy még az ún. „elsődleges gondolkodási folyamatok” jellemzőek rájuk, megérzik, pontosabban „meglátják” a tudattalanba rejtett, de a mindennapos kommunikációs viselkedési jegyekben pontosan tetten érhető megnyilvánulásokat, és azokat kezelik kész tényként. Ezekre a hatásokra, benyomásokra fognak aztán reagálni, ezekre dolgozzák ki válaszaikat, viselkedéses stratégiáikat a csecsemők – például arra, amikor az anya erőltetett, széles mosollyal az arcán szóban dicséri csecsemőjét, miközben esetleg nem néz rá, vagy a mosoly csak a száján van, a tekintetéből hiányzik, esetleg közben durván lefogja babája kalimpáló karjait, vagy elhallgattatja egy cumival.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. és 2015. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Amikor ugyanis eszik, ő győzi le a világot, ellenkező esetben a világ győzi le őt. És ez hatalmas különbség.

A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

2014 decemberében szívmelengető interjú ismertette meg olvasóinkat a Honvéd Kórház Koraszülött Centrumának  munkájával, a pici babák életének megmentéséért folytatott...

Mindez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek fokozott mértékben ki vannak téve a szívbetegség, a rák vagy a cukorbetegség

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.