Jelenlegi hely

Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem?

Kapcsolati zavarok korai felismerése – 2. rész
A kapcsolati sérülések a baba által nap mint nap megtapasztalt viselkedésekből származnak.

A kapcsolat minőségét leginkább a mindennapi interakciók határozzák meg. A mama-baba párbeszéd is szociális interakció: kölcsönös egymásra hatás, üzenetek, jelzésváltások, kommunikáció, melynek fő ismérvei a hatásgyakorlás, a függés és az érintkezés

Az anya és a baba is hatással szeretne lenni a másikra, talán kölcsönösen lenyűgözni egymást, talán az örömöt kifejezni, hogy milyen jó is együtt… persze nem mindig ilyen optimális a helyzet. Van, amikor a függésből sosem lesz függetlenség, s van, amikor az érintkezés egyáltalán nem kedves, gyengéd vagy kölcsönös. A 4-5 hónapos baba már jó kommunikációs partnere anyjának, és ebben a kapcsolati helyzetben, az egymásra hatások hálójában már megmutatkozhatnak azok a korai feszültségek, diszharmóniák, amelyek előre jelzik a kötődési, kapcsolati problémákat. Daniel Stern, az anya-gyermek interakciókkal behatóan foglalkozó kutató felhívja a figyelmünket arra, hogy nem a nagy, durva, traumatikus események hatása lesz a legnagyobb – az egészséges kapcsolat alakulása szempontjából az apró napi történések, kommunikációs események, közlések, üzenetek a meghatározóak... A kapcsolati sérülések tehát a baba által nap mint nap megtapasztalt viselkedésekből származnak. Ha pedig a vizsgálatok zavart jeleznek, a viselkedésmintázatok elemzése igen pontos eszközt ad a szakember kezébe, hogy segíteni tudjon a változtatásban, a kapcsolat javításában.

Minden helyzet egyúttal interakciós helyzet is, legyen szó akár gondozásról, etetésről, altatásról, pelenkázásról, sétáról – a szabad játéknak azonban kitüntetett szerepe van a kapcsolatépítésben, a kutatók is elsősorban ezt vizsgálják. Mi is jelenik meg ezekben a helyzetekben?  Mivel nemcsak szavakban, hanem gesztusokkal, mimikával, mosollyal, grimaszokkal, hangsúlyokkal, dajkanyelvvel, mozgással és ezer úton-módon kommunikálunk, a nyílt és rejtett üzenetek sokszor nincsenek egymással összhangban. Az elemzés egyik fontos momentuma, hogy feltárja ezeket az ellentmondásos üzeneteket, amelyek az esetek többségében a mama előtt is rejtettek. El tudjuk képzelni, mennyire összezavarhatja a babát az ilyen anyai viselkedés. Hogyan igazodjon ki ezen, honnan tudja, melyiket higgye el? A babáknak szerencsére ebben az életkorban még igen érzékeny „antennái” vannak, nagyon is pontosan dekódolják anyjuk hozzájuk intézett üzeneteit, hozzáállását, elfogadó vagy éppen elutasító attitűdjét, véleményét. És mindig az igazságra érzékenyek, tehát nem lehet megtéveszteni őket egy kis jópofizással, ha a mama éppen a pokolba kívánja a babázást, mert legszívesebben éppen máshol lenne. A babák, tekintve, hogy még az ún. „elsődleges gondolkodási folyamatok” jellemzőek rájuk, megérzik, pontosabban „meglátják” a tudattalanba rejtett, de a mindennapos kommunikációs viselkedési jegyekben pontosan tetten érhető megnyilvánulásokat, és azokat kezelik kész tényként. Ezekre a hatásokra, benyomásokra fognak aztán reagálni, ezekre dolgozzák ki válaszaikat, viselkedéses stratégiáikat a csecsemők – például arra, amikor az anya erőltetett, széles mosollyal az arcán szóban dicséri csecsemőjét, miközben esetleg nem néz rá, vagy a mosoly csak a száján van, a tekintetéből hiányzik, esetleg közben durván lefogja babája kalimpáló karjait, vagy elhallgattatja egy cumival.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. és 2015. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

Az új vizuális megjelenés igazodik a hagyományos márkaértékekhez, ugyanakkor kifejezően ábrázolja a mai kor gyermekei

Mindenki hisz az általa alkalmazott nevelési módszerekben, és annak előnyeit hangoztatva próbál a szülők segítségére lenni.

Csak játszanak, majd úgyis kinövik? A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.