Jelenlegi hely

A szorongás illata

Úgy tűnik, az empátiát a másik ember illatába kódolt érzelmek alapozzák meg

Az emberi test természetes szaga egyre kevésbé trendi. Nők és férfiak egyaránt igyekeznek mindent megtenni, hogy kipárolgásukat elleplezzék, mesterséges illatokba csomagolják. 

Hiába: a személyközi kommunikációból nem lehet kiiktatni a szagokat. Agyunk másképpen reagál a másik ember szorongásból származó izzadságára, mint ha az illető sportolás miatt verejtékezik. Nem csoda, hogy természetes szagburkunk elfedésére mindent meg akarunk tenni, mert a szag „fertőz”: a szorongás illata a kommunikációs partnerben is szorongást kelt. Úgy tűnik, az empátiát a másik ember illatába kódolt érzelmek alapozzák meg.

Vannak, akik szinte szemfényvesztő pontossággal felismerik a másik ember szorongását – még akkor is, ha az illető viselkedése nem tükrözi azt. Klasszikus példa: a tanár, aki mindig azt a diákot hívja ki felelni, aki nem készült. Hogy szúrja ki? Valószínűleg kiszimatolja.

A testek illatát, szagi vonatkozásainkat általában nem tekintjük kellemesnek. (Talán mert félünk, hogy ezek lelepleznek bennünket…?) A kozmetikai ipar meglovagolja ezt az ellenérzést, és minden lehetséges eszközzel rá akar venni, hogy kipárolgásunkat fojtsuk el izzadásgátlókkal, majd helyettesítsük mesterséges illatokkal. Pedig egymás pillanatnyi állapotának, érzelmeinek felismerésében a szagokkal történő kemoszenzoros kommunikáció alapvető fontosságú. A szagok és érzelmek kapcsolatáról már korábban is volt szó lapunkban: a sztriptíztáncosnők borravalója és a másik ember szexuális irányultságának felismerése ugyancsak a testszag érzékeléséhez, idegrendszeri feldolgozásához kötődik. Tanulságos, hogy az agy érzelmeket feldolgozó rétegét, a limbikus rendszert korábban „szaglóagynak” nevezték – ez is rávilágít, hogy az emberi illatok és érzelmek milyen szorosan összefonódnak...

Szaglásunk – bár nem olyan jó, mint a kutyáké – nagyon érzékeny műszer. Az orrunk felszínén található, idegvégződésekben gazdag szaglóhámon a másik ember testének illatából viszonylag kevés, a levegőben terjedő molekula is ingerületet hoz létre. Ezek az ingerek aztán a limbikus rendszerbe kerülnek. Így a másik ember testének kipárolgása (legalábbis a feldolgozásnak ebben a kezdeti szakaszában) nem kerül ugyan a tudatosságba, de az alatta lévő szinten „körbejár” agyunkban. S mivel a szagok és az érzelmek a limbikus rendszerben összefonódnak, hangulatunkra, érzelmi állapotunkra is hat a kommunikációs partner bőréről elpárolgó izzadságban található kémiai információ. És fordítva: egyes érzelmi állapotok is felerősítik a szagok iránti érzékenységünket, még ha ez nem is tudatosul bennünk.

A legjelentősebb érzelem ebből a szempontból a szorongás: az a diffúz, egész hangulatunkat meghatározó félelem, amelynek nincsen meghatározott tárgya. A szorongó ember testszaga a másik emberben is szorongást kelt. Az utóbbi évek idegtudományi kutatásai ezt már nem csupán az érzések szintjén igazolták, de feltárták a folyamat agyi hátterét is... 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

A tinik agyát szokták egy olyan új autóhoz hasonlítani, amelyben alacsonyabb állást mutat a kilométeróra.

A felfedezés segít abban, hogy megértsük, mi az a nyelv, amit az idegsejtek használnak.

Cikksorozatunkban bemutatjuk konferenciánk főbb témáit és előadóit – Prof. Dr. Kiss Róbert Gábor

Cikksorozatunkban bemutatjuk konferenciánk főbb témáit és előadóit – Dr. Lukács Krisztina PhD

Bár receptre írt zene nem létezik, Dobóczi Csaba, a Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház és Rendelőintézet zeneterape