Jelenlegi hely

Ha megszólal a „vészcsengő”

Nem biztos, hogy szorongásunk, félelmünk fő tárgya az, amiről mi magunk azt hisszük…

A félelmekkel, szorongásokkal nem az a probléma, hogy vannak, hanem az, hogy az egyén szempontjából megterhelő mértékük korlátozhatja a személyiség fejlődési lehetőségeit, mindennapi életét – és pszichés tünetet okozhat.

Ugyanakkor a félelmeknek, szorongásoknak fontos lélektani jelentősége van: jelzések hogy valami olyasmi zajlik a külvilágban vagy a személyiségen belül, amire érdemes felfigyelni. Mintegy pszichés vészcsengőként szolgál: „Légy óvatos, nézz körül, tájékozódj, mert valami számodra kellemetlen történhet!” Csakhogy nem biztos, hogy szorongásunk, félelmünk fő tárgya az, amiről mi magunk azt hisszük…

Az eltüntetett szorongás

Bármilyen meglepő is, az egyén nincs mindig tudatában szorongásának, félelmének. Azért van ez így, mert amikor nagyon megterhelő lenne a szituációban születő rossz érzés, akkor az a személyiség védelme érdekében elhárítódik. Ez persze nem tudatos folyamat – nem akarjuk csinálni, hanem megtörténik velünk, s gyakran a környezet számára sem ismerhető fel a szorongás, a félelem.

Iván, a magas beosztásban dolgozó középkorú férfi alvászavara miatt kért segítséget. Egyik terápiás ülést így kezdte: „Húzós napom volt tegnap. Hazaszóltam, hogy ma később megyek, mert kocsikázni akartam egy kicsit. Kimentem az autópályára, szerencsére volt elég kamion.…  nagyon szeretek kamiont előzni. Amikor kerülöm, olyan közel húzódom hozzá, amennyire csak lehet,  mert imádom azt a pillanatot, amikor kikerülök az árnyékából. Ott van egy légörvény… Készülök rá, mert tudom, hogy amikor befejezem az előzést, nagyon erősen kézben kell tartanom az autót, nehogy  a felezőkorláthoz csapódjak.… És persze minél gyorsabban hajtok, annál nagyobb az erő, amivel az előzés befejezésekor találkozom… Ma 170-nel mentem, de nem kell félni,már rutinos vagyok. A z előzésben érzem az erőmet… néha közben azt mondom magamnak: „Jól van, még mindig te vagy a kormányos!” Az óra hátralévő részében kiderült, hogy nem egyszerűen húzós napja volt, hanem nagyon szorongáskeltő is. „Átszervezés lesz a munkahelyemen, és megsúgták, hogy valószínűleg én is repülök… de azért ez nem akkora tragédia, Legfeljebb máshol leszek főnök... Nem én leszek az első, aki így jár – van egy barátom, fogalmam sincs róla, mi van most vele, de azt hallottam, hogy iszik… Lehet, hogy nem talált munkát?”

Iván szorongott? Igen! Miből lehetett ezt tudni? Egyfelől mert ő ugyan könnyeden beszélt, de én, miközben hallgattam, szorongást és aggodalmat éltem át testi épségének veszélyeztetése és munkahelye elvesztésének a lehetősége miatt. Még a torkom is kiszáradt.  Másrészt nem véletlen, hogy eszébe jutott munkanélkülivé vált és vélhetően lecsúszott barátja…

A pszichoanalitikus elméletek között szerepel a „résztvevő megfigyelés” fogalma. Ennek lényege: ha úgy figyelünk valamire, hogy bele is tudunk feledkezni abba, amit látunk, hallunk, akkor ilyenkor keletkező gondolataink, benyomásaink, érzéseink összefüggésben vannak azzal, ami a szemünk előtt zajlik. Nem véletlen, hogy Ivánt hallgatva szorongást éltem át. Ő laza volt, én szorongtam – a tőle hallottak miatt. Csak én éltem át az ő érzéseit. Előfordul, hogy ha valami nagyon erős szorongással kerül szembe az egyén, akkor – hangsúlyozom, nem tudatosan – úgy próbálja hárítani, hogy a jelen lévő másikra tolja át.  Valójában Iván nagyon is szorongott a várható munkahelyi változások miatt. Érzései elől a kockázatos előzési manőverekbe menekült, aminek sikere azt az érzést biztosította, hogy képes uralni a körülötte történő eseményeket – azaz nincs mitől félnie.

Belső félelem, ami külső veszéllyé alakul

Nemcsak a felnőttekre, de a gyerekekre is jellemző lehet, hogy akkor is szoronganak, ha az nem látszik rajtuk. A passzív, visszahúzódó, bizonytalan, aggodalmaskodó viselkedésben könnyen felismerhető a szorongás, a félelem. Ha ezek az egyén jellemző viselkedésformái, már pszichés tünetnek tekinthetők...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 1. számában olvasható

 

                                  

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A terapeuta a pszichés zavarok szakértője, a kliens viszont a saját problémájának a szakembere, hiszen ő ismeri legjobban a saját nehézségeit...

Hiába teljesen egészséges valaki, ha a munkájában a „menedzserbetegségnek” is nevezett burnout veszélye fenyegeti, nála is könnyen kialakulhat szívbetegség.

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

A kényszerek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, emellett állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer...

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.