Jelenlegi hely

Szeretni elvárások nélkül?

A viselkedésünk, a beszédünk – ha akarjuk, ha nem – tudatosan és tudattalanul egyaránt elvárásokat közvetít.

Ami érték az egyén számára, az egyben elvárása is – ahol pedig az elvárás teljesülni tud, ott a jó érzések vannak előtérben. 

Minden érzelmileg jelentős emberi kapcsolatban tudattalanul működik két mechanizmus, ami a másik személy jelenlétéhez fűződik: az azonosulás és az előírás vagy elvárás. Az azonosulás azt a kívánságunkat fejezi ki, hogy „Olyan akarok lenni, mint te!”, az előírás vagy elvárás pedig azt: „Olyannak kell lenned, amilyen én vagyok!” Két ember természetesen semmilyen tekintetben, soha nem lehet egyforma, senki nem lehet olyan, mint egy másik ember. Hasonló igen, de akkor sem minden tekintetben. A másik jelenléte, személye ezért – helyzetektől függően – kisebb-nagyobb mértékben mindig magában foglalja a különbözőséget, amit idegenként, tőlünk eltérőként élünk meg. S ha ezt a különbséget nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, mert számunkra jelentős feszültséggel jár, akkor tudattalanul megindul a nyomásgyakorlás a másikra: változzon, legyen más, gondolkozzon úgy, mint én, érezzen úgy, mint én stb. Ez a nyomásgyakorlás (vagy előírás/elvárás) tulajdonképpen védekezés: a különbözőségből adódó feszültség csökkentését szolgálja. Tudattalan felszólítás arra, hogy legyenek hasonlóak – minél kevésbé tűri valaki a kapcsolataiban a másik különbözőségét, annál erősebb részéről az elvárásai miatti nyomás kifelé. Hangsúlyozni kívánom, hogy az előírás vagy elvárás az emberi természetből adódó tudattalan folyamatként mindig jelen van, ahogy az azonosulás is – a mértéke egyénileg változó. Mindez nem jelenti azt, hogy érzelmileg fontos kapcsolatainkban csak tudattalan elvárásaink lennének – természetesen vannak olyanok, amelyek tudatosak, de mindig jelen van a tudattalan, ha átéljük a kapcsolaton belüli különbségeket...

Önismeretünk mértéke határozza meg azt, mennyire vagyunk tudatában saját elvárásainknak – minél szélesebb körű valakinek az önismerete, annál inkább tudatában van saját elvárásainak, de ez persze sohasem lehet százszázalékos...

Elvárások nélküli szeretetben rövid időre a felnőtteknek is része lehet, ha egy kölcsönös kapcsolatban ezt képesek kérni a másiktól, s a kérés mellett azt is meg tudják fogalmazni, mit tegyen a másik ezért anélkül, hogy az túlmenne megvalósítható lehetőségeinek határain. Ez az elvárások nélküli szeretet „felnőtt változata”, ami természetesen nem ugyanaz, mint a csecsemőkori, hanem annak csupán halvány mása…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...