Jelenlegi hely

Szeretni elvárások nélkül?

A viselkedésünk, a beszédünk – ha akarjuk, ha nem – tudatosan és tudattalanul egyaránt elvárásokat közvetít.

Ami érték az egyén számára, az egyben elvárása is – ahol pedig az elvárás teljesülni tud, ott a jó érzések vannak előtérben. 

Minden érzelmileg jelentős emberi kapcsolatban tudattalanul működik két mechanizmus, ami a másik személy jelenlétéhez fűződik: az azonosulás és az előírás vagy elvárás. Az azonosulás azt a kívánságunkat fejezi ki, hogy „Olyan akarok lenni, mint te!”, az előírás vagy elvárás pedig azt: „Olyannak kell lenned, amilyen én vagyok!” Két ember természetesen semmilyen tekintetben, soha nem lehet egyforma, senki nem lehet olyan, mint egy másik ember. Hasonló igen, de akkor sem minden tekintetben. A másik jelenléte, személye ezért – helyzetektől függően – kisebb-nagyobb mértékben mindig magában foglalja a különbözőséget, amit idegenként, tőlünk eltérőként élünk meg. S ha ezt a különbséget nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, mert számunkra jelentős feszültséggel jár, akkor tudattalanul megindul a nyomásgyakorlás a másikra: változzon, legyen más, gondolkozzon úgy, mint én, érezzen úgy, mint én stb. Ez a nyomásgyakorlás (vagy előírás/elvárás) tulajdonképpen védekezés: a különbözőségből adódó feszültség csökkentését szolgálja. Tudattalan felszólítás arra, hogy legyenek hasonlóak – minél kevésbé tűri valaki a kapcsolataiban a másik különbözőségét, annál erősebb részéről az elvárásai miatti nyomás kifelé. Hangsúlyozni kívánom, hogy az előírás vagy elvárás az emberi természetből adódó tudattalan folyamatként mindig jelen van, ahogy az azonosulás is – a mértéke egyénileg változó. Mindez nem jelenti azt, hogy érzelmileg fontos kapcsolatainkban csak tudattalan elvárásaink lennének – természetesen vannak olyanok, amelyek tudatosak, de mindig jelen van a tudattalan, ha átéljük a kapcsolaton belüli különbségeket...

Önismeretünk mértéke határozza meg azt, mennyire vagyunk tudatában saját elvárásainknak – minél szélesebb körű valakinek az önismerete, annál inkább tudatában van saját elvárásainak, de ez persze sohasem lehet százszázalékos...

Elvárások nélküli szeretetben rövid időre a felnőtteknek is része lehet, ha egy kölcsönös kapcsolatban ezt képesek kérni a másiktól, s a kérés mellett azt is meg tudják fogalmazni, mit tegyen a másik ezért anélkül, hogy az túlmenne megvalósítható lehetőségeinek határain. Ez az elvárások nélküli szeretet „felnőtt változata”, ami természetesen nem ugyanaz, mint a csecsemőkori, hanem annak csupán halvány mása…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • A „menetiránynak megfelelően” élj!

    Sokan panaszkodnak arra, hogy az élet gyorsvonati sebességgel szalad el mellettük, ők pedig pusztán szemlélői, de nem résztvevői az eseményeknek. Mikor is élünk? A fogantatástól a halál pillanatáig tartó időszak tulajdonképpen csak az a pici vízszintes vonal a két évszám közt, egy sírkövön. Mi fér ebbe bele? Mit tekintünk Életnek?

  • Légy főszereplője saját életednek!

    „Amikor megszületünk, hercegnek vagy királykisasszonynak születünk, csak az élet csókjaitól válhatunk békává.” Miért vagyunk statiszták a saját életünkben? Hogy történhetett ez? Eric Berne szavai szerint világra jöttünkkor főhősnek érkeztünk saját színpadunkra. Akkor még a permanens jelen állapota uralkodott. Ha épp jókedvünk volt, belemosolyogtunk a világba, ha pedig ráeszméltünk, hogy „nem kerek a világ”, bátran üvölthettünk, kifejezve autentikus érzéseinket.

  • Kíváncsi csecsemők – Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

    A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték.

  • Energiaháború: létezik-e a csí?

    Régóta dúl a háború két csoport között. A szembenálló felek több kérdésben is másképp gondolkoznak. Az ellentétek leginkább az „energia”, életerő, csí, prána… létezésének kérdése körül bontakoznak ki… A két fél közt persze ritka a nyílt agresszió, inkább saját köreikben: rendelőikben, konferenciáikon, fesztiváljaikon támadják a másik felet, néha tévényilatkozatokkal, honlapokkal, röplapokkal igyekeznek a maguk oldalára állítani a közvéleményt.

  • Reménytelenül

    Az öngyilkosság tabutéma, még a róla való gondolkodás is bénító lehet. Kiválthat elutasítást, haragot, szégyent, szomorúságot vagy dühöt, vagy egyszerűen csak nem akarunk foglalkozni vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen, mert Magyarország kifejezetten rossz helyen szerepel az öngyilkossági statisztikákban, de azért is, mert minden befejezett öngyilkosság legalább hat ember – közeli barát, családtag, kolléga, osztálytárs – életét érinti közvetlenül.

ÉS MÉG: Éleslátás – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • „Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet”„Másodiknak lenni lehet jó életstratégia” – Beszélgetés dr. Lénárt Ágotával • Az „elvesztett apaság” – férfiak és a művi abortuszMinden nőnek kell egy jó barátnő!Bullying az iskolai közösségekbenSzívügyeink – Hitek és tévhitek az anyagcsere zavarainak és a szív- és érrendszer betegségeinek összefüggéseiről • Csillagászat a sejtjeinkben – avagy bioritmus és testi-lelki egészség • Emlékezz a tanulásért – és ne fordítva! Egy új oktatási módszer alapjai • Amit csak a Küklopsz látDemencia, életvég, döntések • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!