Jelenlegi hely

A vonakodó („talán”) férfiak

Útkeresés a tartós, elköteleződés nélküli párkapcsolatok labirintusában – a férfiak szemüvegén keresztül

Az előző számban megjelent „Hátha Nők” című írásban az évek óta tartó, de elköteleződés nélküli párkapcsolatok problematikáját boncolgattam, a „Hátha – feleségül vesz – Nők” szemszögéből. 

Cikkek: 

Tudnunk kell azonban: ahhoz, hogy az ilyen típusú tartós együttélés fennmaradhasson, két fél szükséges. A „Hátha” nő partnere a „Talán – elveszem feleségül, talán nem – Férfi”.  Ők ketten együtt alkotják az „egy helyben toporgunk” párkapcsolatot, melyben kettejük különböző elvárásai, várakozásai szakadékot képezhetnek közöttük, mely szakadék miatt elégedetlenség, boldogtalanság és ezzel együtt elbizonytalanodás ütheti fel a fejét a kapcsolatban. Ennek csökkentését pont egymástól várják… Olyan csapdahelyzet ez, amiből igen nehéz elfogadható kiutat találni.

A „Hátha Nő” a „Talán Férfival” éveken át együtt él – többek között azért, mert szereti, mert ragaszkodik hozzá. Mert azt reméli, hogy majd „jövő nyáron végre megkéri a kezemet”, vagy „hátha egyszer csak azzal állít haza, hogy gyermeket akar tőlem”. A „Hátha Nő” el akar köteleződni, így minden reménykeltő mozzanatot ezzel összefüggésben értelmez. El akar köteleződni, mert attól fél, hogy a férfi nélkül egyedül marad – „nem kellek majd senkinek” –, esetleg kifut a gyermekvállalás idejéből. Azt gondolja, hogy így még mindig nagyobb esélye van a baba megfoganásának, mint egy új – egyelőre nem létező – kapcsolatban, ezért nem lép ki belőle. Képes meggyőzni magát arról, hogy nem érdemel jobbat, hogy fontosabb a párkapcsolat, mint egy leendő gyermek. Az ilyen, lemondásra késztető együttélésekben való bennrekedés az idő múlásával egyre jobban csökkenti a „Hátha Nő” magabiztosságát, így saját magában elbizonytalanodva még nehezebben hozza meg azt a döntést, hogy kilép a kapcsolatból. Vagyis pont az a férfi mélyíti el a bizonytalanságérzését, akitől a megerősítést várja.

A „Talán Férfi” viszont nem akar, nem mer vagy nem tud elköteleződni partnere mellett – de a konfliktusok elkerülése érdekében erről általában nem értesíti a társát. A „Talán Férfit” is a saját félelmei tartják a kapcsolat hálójában. Kilépni nem mer, benne maradni pedig nem jó neki. A „Hátha Nő” inkább az együtt maradás irányába hajtaná a kapcsolatot – legalábbis egy ideig –, a „Talán Férfi” pedig a kapcsolatból kifelé vezető utat választaná, ha megtalálná.

A férfiak jelentős hányada előbb vagy utóbb eljut egy olyan állomásra az életében, hogy el mer és el is tud köteleződni egy társ mellett, közös jövőt tervez vele, gyermeket vállal, közös vagyont gyűjt – de vannak jó néhányan, akik igen bátortalanok. Benne vannak egy párkapcsolatban, együtt élik a mindennapokat, általában egy fedél alatt is élnek, olyan dolgokat csinálnak, mint a házasságban élő kortársaik, csak egy különbség van: a „Talán Férfiak” nem mondják ki partnerüknek és/vagy a rokonaiknak, barátaiknak, hogy ők már együtt akarnak maradni a párjukkal, együtt tervezik a jövőt, közösek a céljaik. Nem történik meg a továbblépés a kapcsolatukban, nem történik meg az elköteleződés. Pedig az ilyen lebegő kapcsolatokban ennek igen nagy jelentősége lenne, hiszen ezáltal mindkét fél ugyanazt tudná a kapcsolatról – kevésbé kéne a fantáziákra, hiedelmekre hagyatkozni és így csökkenhetne a benne rejlő bizonytalanság...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

Kétségbeesésében kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...