Jelenlegi hely

A vonakodó („talán”) férfiak

Útkeresés a tartós, elköteleződés nélküli párkapcsolatok labirintusában – a férfiak szemüvegén keresztül

Az előző számban megjelent „Hátha Nők” című írásban az évek óta tartó, de elköteleződés nélküli párkapcsolatok problematikáját boncolgattam, a „Hátha – feleségül vesz – Nők” szemszögéből. 

Cikkek: 

Tudnunk kell azonban: ahhoz, hogy az ilyen típusú tartós együttélés fennmaradhasson, két fél szükséges. A „Hátha” nő partnere a „Talán – elveszem feleségül, talán nem – Férfi”.  Ők ketten együtt alkotják az „egy helyben toporgunk” párkapcsolatot, melyben kettejük különböző elvárásai, várakozásai szakadékot képezhetnek közöttük, mely szakadék miatt elégedetlenség, boldogtalanság és ezzel együtt elbizonytalanodás ütheti fel a fejét a kapcsolatban. Ennek csökkentését pont egymástól várják… Olyan csapdahelyzet ez, amiből igen nehéz elfogadható kiutat találni.

A „Hátha Nő” a „Talán Férfival” éveken át együtt él – többek között azért, mert szereti, mert ragaszkodik hozzá. Mert azt reméli, hogy majd „jövő nyáron végre megkéri a kezemet”, vagy „hátha egyszer csak azzal állít haza, hogy gyermeket akar tőlem”. A „Hátha Nő” el akar köteleződni, így minden reménykeltő mozzanatot ezzel összefüggésben értelmez. El akar köteleződni, mert attól fél, hogy a férfi nélkül egyedül marad – „nem kellek majd senkinek” –, esetleg kifut a gyermekvállalás idejéből. Azt gondolja, hogy így még mindig nagyobb esélye van a baba megfoganásának, mint egy új – egyelőre nem létező – kapcsolatban, ezért nem lép ki belőle. Képes meggyőzni magát arról, hogy nem érdemel jobbat, hogy fontosabb a párkapcsolat, mint egy leendő gyermek. Az ilyen, lemondásra késztető együttélésekben való bennrekedés az idő múlásával egyre jobban csökkenti a „Hátha Nő” magabiztosságát, így saját magában elbizonytalanodva még nehezebben hozza meg azt a döntést, hogy kilép a kapcsolatból. Vagyis pont az a férfi mélyíti el a bizonytalanságérzését, akitől a megerősítést várja.

A „Talán Férfi” viszont nem akar, nem mer vagy nem tud elköteleződni partnere mellett – de a konfliktusok elkerülése érdekében erről általában nem értesíti a társát. A „Talán Férfit” is a saját félelmei tartják a kapcsolat hálójában. Kilépni nem mer, benne maradni pedig nem jó neki. A „Hátha Nő” inkább az együtt maradás irányába hajtaná a kapcsolatot – legalábbis egy ideig –, a „Talán Férfi” pedig a kapcsolatból kifelé vezető utat választaná, ha megtalálná.

A férfiak jelentős hányada előbb vagy utóbb eljut egy olyan állomásra az életében, hogy el mer és el is tud köteleződni egy társ mellett, közös jövőt tervez vele, gyermeket vállal, közös vagyont gyűjt – de vannak jó néhányan, akik igen bátortalanok. Benne vannak egy párkapcsolatban, együtt élik a mindennapokat, általában egy fedél alatt is élnek, olyan dolgokat csinálnak, mint a házasságban élő kortársaik, csak egy különbség van: a „Talán Férfiak” nem mondják ki partnerüknek és/vagy a rokonaiknak, barátaiknak, hogy ők már együtt akarnak maradni a párjukkal, együtt tervezik a jövőt, közösek a céljaik. Nem történik meg a továbblépés a kapcsolatukban, nem történik meg az elköteleződés. Pedig az ilyen lebegő kapcsolatokban ennek igen nagy jelentősége lenne, hiszen ezáltal mindkét fél ugyanazt tudná a kapcsolatról – kevésbé kéne a fantáziákra, hiedelmekre hagyatkozni és így csökkenhetne a benne rejlő bizonytalanság...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 december – 2018 januári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. december – 2018. január

  • Szerencsés természeted van?

    Szerencsés természete van – szoktuk mondani az olyan emberre, aki valahogy mindig a talpára esik, akit nem törnek meg a kudarcok, akinek, bármi történjék is, van ereje és kedve továbblépni. Vajon az effajta szerencsére születni kell? Vagy ezen a téren is igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa?

  • „Rövid távon az amatőr is szakít”

    Stratégának kell lenni, matematikusnak, tapasztaltnak és fegyelmezettnek – véli a nagyközönség, és inkább távol is marad az online pókertől. Pedig a felsorolt képességek a játéknak csak a 20 százalékát adják, a többi pszichológia és szerencse – mutat rá Bence, akit ma is simán megkopaszthat egy amatőr játékos, bár tíz éve hivatásos pókeres.

  • Lélektelenül – Antiszociális és pszichopátiás személyek a társadalomban

    Az irodalom vagy a filmművészet a pszichopátiás karakter számos hiteles ábrázolásával nyűgözte le – vagy éppen ejtette irtózatba – a közönséget. A lélektelen, mások érzései iránt közömbös, céljaikat számító hidegvérrel elérő, kriminális személyek azonban az antiszociális magatartások spektrumának csak kisebb részét teszik ki. Az amoralitás lólába éppúgy kilóg az autópályán mindenkit leszorító, a mozgássérültek számára fenntartott parkolóba lelkifurdalás nélkül beálló kigyúrt „terepjárós”, mint a kapcsolatról kapcsolatra vándorló, érzelmi és anyagi károkat maga után hagyó sármos házasságszédelgő esetében.

  • Alhasi titkok

    A hétköznapokban akkor érezzük jól magunkat, ha nem veszünk tudomást az alhasban elhelyezkedő szervekről… A szobatisztaságra való szoktatás elfelejtett emlékei ugyanúgy nyomot hagynak az idegrendszerben, mint a kultúra, amelyben felnőttünk – s amely évszázadokig szégyellni- és titkolnivalónak bélyegezte az ürítési funkciókat és a nemiséget. Ám amit tilos szavakba önteni, érthetetlen nyelven kommunikálhat velünk: fájdalom, furcsa érzés, gyenge működés, görcsösség formájában.

  • El tudunk-e képzelni egy fenntarthatóbb világot?

    Mit gondoljunk erről az egész fenntarthatósági történetről, amikor ezer meg ezer egymásnak ellentmondó információ kering körülöttünk, és megbízhatónak feltüntetett tudósok állítanak mindenfélét – és annak pont a szöges ellentétét is? Olyan bonyolultnak látszik az egész, mi pedig olyan elenyészően kicsi fogaskeréknek tűnünk a nagy rendszerben.

  • Életveszélyben: családi vállalkozások

    Reneszánsza van a kisméretű, illetve a családi vállalkozásoknak, ámulatba esünk a semmiből született „minicégek” láttán, csodáljuk, amikor valaki a maga erejéből hozta létre… A legtöbb mikrovállalkozás nem a tudatosan hosszú távú tervezés eredményeként jött létre – ez bennük egyébként a szép –, hanem valamiből való menekülésként. Szabadságkeresés, önmegvalósítás, a függetlenség iránti nagyon rokonszenves igény volt a háttérben – később azonban éppen e faktorok válnak majd a fenntarthatóság és a növekedés akadályává

ÉS MÉG: Szerencse – holtomiglan – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Introvertáltak egy zajos világbanA játékká varázsolt matematika. Dienes Zoltán pszichobiográfiája • A szerencse bűvöletében„Az isteni szikra csak az agyi neuronjaink játéka” • Péntek 13A csimpánzok okosabbak a gyerekeknél? A „Homo Technicus” születése • „Hogyan mondjam el neked?”Rangok és szerepek az iskolai osztályban – egy iskolapszichológus szemével • Újragondolt engedelmesség – Mit tudtunk meg valójában a Milgram-kísérletből? • Zaklatás vagy udvarlás?Orvosként a menekülttáborban – börtöngyakorlattal • Állati függőségek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.

Vajon hogyan alakulnak az egység és különbözőség, illetve az „idegenség” élményei a szerelemben, amikor intenzív a vo

A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára. 

Úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze.