Jelenlegi hely

Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem?

Kapcsolati zavarok korai felismerése – 1.
Befelé figyelek, a saját problémáim, feldolgozatlan sérüléseim és veszteségeim foglalnak le, nem tudok „kifelé” figyelni – kifelé, a babám felé.

Mindenki úgy indul neki a gyermekvállalásnak, gyermekszülésnek, hogy azt képzeli el, gyermekével szoros, bizalmas, szerető kapcsolatot alakít majd ki, és sok-sok örömöt fognak együtt megélni. 

Aztán amikor ez mégsem így történik, ha valami mégis félresiklik, ha mégsem a harmónia lesz uralkodó, sokan keresni kezdik a válaszokat, és igen gyakran felteszik a kérdést maguknak: „hol is rontottam el”? Bár nem pontos a megfogalmazás, mégis nagyon fontos kérdés, hogy szülőként hol is, mit is kellett vagy lehetett volna másképp tennünk. Egyáltalán: mi szülők szúrjuk el, vagy mitől, hogyan siklanak félre a dolgok? Miért nem lesz azzal a várva várt, aranyos, szép kisbabával örömteli az élet? Miért lesz tele a kapcsolat feszültséggel, szorongással, félreértéssel, nehezteléssel, csalódással? Mit tehettünk volna másként? Csak rajtunk múlik vajon? Hol és miért kezdenek a dolgok elromlani? Hol van az a pont, amikor még minden rendben volt? Hogyan vehetjük észre, ha kezdenek félrecsúszni a dolgok? Az nyilván nem kérdés, hogy minél előbb, annál jobb felismerni, hogy már nem ugyanaz… nem ugyanaz, mint amilyen volt, vagy nem ugyanaz, mint amit elképzeltünk, ami a fantáziánkban élt…

Az érzelmi és viselkedési problémák, zavarok gyökereit kutató szakemberként ezekre a kérdésekre kezdtem keresni a választ, a minél korábbi segítségnyújtás reményével, ami esetleg még visszafordíthatja a folyamatot, másik vágányra terelheti a kapcsolatot. A kapcsolat pozitív vagy negatív jellegzetességei ugyanis erőteljesen befolyásolják mindkét fél testi-lelki és szellemi egészségét...

Mikor is kezdődik ez a kapcsolat, milyen tényezők befolyásolják, hogy jól vagy rosszul alakul-e? A kapcsolat kezdetére vonatkozó kérdésre igen nehezen tudok válaszolni, mert generációkkal korábban is kereshetem annak az okait, hogy a jelenben miért nem tudok úgy viszonyulni a babámhoz, ahogyan az (neki, és mások szerint, esetleg saját magam szerint is) jó lenne. Lehet, hogy anyám sem ölelgetett, dicsérgetett soha engem – de hogyan is tehette volna, amikor ő sem kapott semmi ilyesmit a saját anyjától, és persze az anya anyja sem… Felmenőim sérüléseivel, fájdalmaival, kapcsolati mintázataival „terhelten” fogok felnőni, és felnőtt nőként párkapcsolatot építeni, majd vágyni, tervezni a kisbabámat… akivel a kapcsolatom abban a pillanatban kialakult, hogy először gondoltam a majdani létezésére. Nos, talán itt van a kapcsolatunk kezdőpontja...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kel

Miként beszéljünk a gyerekekkel mindarról, ami most körülöttük történik?

Szám szerint 250 ezer demens beteg él ma Magyarországon, és ha hozzávesszük a közvetlen családtagokat, akkor szinte b

Velük, körülöttük pedig olyan erőn felül teljesítő családtagok, akik információk nélkül, magukra utalva próbálnak dűl

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...