Jelenlegi hely

Az apaság születése

Az apai impulzusok már a csecsemőkortól kedvezően befolyásolják a gyermekek mozgás-, értelmi és érzelmi fejlődését

Az apaság születése mélyen a családba és a társadalomba ágyazott folyamat – egy sor jelentős próbát kell kiállni, megküzdeni, megtanulni, megérni… 

Szerző: 

Napjainkban a tradicionális társadalmak szerves részét képező rítusok híján nagy szükség van arra, hogy a férfiak támogatást kapjanak szüleiktől a saját család alapításához. Nagy részük családalapítása idején hagyja el először a biztonságos „szülői fészket” – s ez a lépés sokszor az első gyermek érkezésével is együtt jár, így aztán az önállósodást kísérő kihívások egy időben zajlanak a saját szülői szerepek kimunkálásával.

A ma apává váló férfiak egyik jellegzetes nehézsége, hogy legtöbbjük életéből hiányzik a követendő apai minta. Szerencsés az, aki saját élményből meríthet, és ösztönösen rábízhatja magát belső képeire, intuíciójára. Vannak persze olyanok is, akikben a belső hang óvatosságra int: „Olyan apa biztosan nem akarok lenni, mint amilyen az én apám volt!”.  A tagadás megfogalmazása azonban önmagában nem elégséges egy új apakép kialakításához. Hosszú évek kitartó belső és külső munkájának végeredménye a tudatos, én-azonos apaság.  

...a várandósság idején a férfiakban is zajlanak hormonális változások, amelyek majd a gyermek megszületését követően is folytatódnak. Storey és munkatársai anyák és apák hormonkoncentrációjának változásában izgalmas hasonlóságokat mutattak ki a szülés előtti és utáni időszakban. A prolactin- és kortizolszint a szülés előtt és után megemelkedett, a szülést követően pedig a tesztoszteron-szintben nagymértékű csökkenés következett be.  A megnövekedett prolactin- és kortizolszint a szülői válaszkészséget, a gondozói magatartást támogatja, a tesztoszteron csökkenése pedig elsősorban a férfi versengő viselkedését és az ehhez tartozó szexuális érdeklődést tompítja. Figyelemre méltó, hogy ez a változás azoknál a férfiaknál volt kifejezett, akik érzelmileg erőteljesebben vonódtak be a babavárásba, és a baba minden rezdülésére érzékenyen reagáltak újszülöttjük gondozása során. További érdekes eredmény, hogy a férfiak hormonális válaszait saját párjuk hormonális változása okozza – azaz a várandós partnerrel való tartós kontaktus, azon belül a ferromonok (szaglás) által történő kommunikáció alapozza meg az apai viselkedés biológiai alapjait.

Gettlernek és munkatársainak köszönhetően 2011 óta azt is tudjuk, hogy a versengést és a szexuális érdeklődést aktiváló tesztoszteron is támogatóan hat a férfiak párkereső, majd utódgondozó magatartására. Az „alapjáraton” magas tesztoszteronszintet mutató férfiak öt éven belül nagy valószínűséggel megházasodnak, és amint apai szerepbe kerülnek, eredeti magas tesztoszteron-értékük nagymértékben lecsökken. A kisbabájuk gondozásába intenzíven bevonódó apák esetében a tesztoszteron-csökkenés kifejezettebb, mint azoké, akik kevésbé veszik ki részüket a „babázásban”. A csecsemőjükkel egy ágyban és egy légtérben alvó apák reggeli tesztoszteron-szintje alacsonyabb, mint a külön szobában hálóké. A babához való fizikai közelség tehát segíti az apákat abban, hogy aktív gondozóvá váljanak – egyben csökkenti annak valószínűségét, hogy szexuális kíváncsiságuk más irányba sodorja őket... A várandósság és az újszülöttről való gondoskodás idején zajló specifikus hormonális mintázatok sora tehát nemcsak az anyák kiváltsága. Biológiai szinten a férfiakat is előkészítik arra, hogy az anya mellett maradjanak, és utódaikat az anyához hasonló odaadással gondozzák...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • A „menetiránynak megfelelően” élj!

    Sokan panaszkodnak arra, hogy az élet gyorsvonati sebességgel szalad el mellettük, ők pedig pusztán szemlélői, de nem résztvevői az eseményeknek. Mikor is élünk? A fogantatástól a halál pillanatáig tartó időszak tulajdonképpen csak az a pici vízszintes vonal a két évszám közt, egy sírkövön. Mi fér ebbe bele? Mit tekintünk Életnek?

  • Légy főszereplője saját életednek!

    „Amikor megszületünk, hercegnek vagy királykisasszonynak születünk, csak az élet csókjaitól válhatunk békává.” Miért vagyunk statiszták a saját életünkben? Hogy történhetett ez? Eric Berne szavai szerint világra jöttünkkor főhősnek érkeztünk saját színpadunkra. Akkor még a permanens jelen állapota uralkodott. Ha épp jókedvünk volt, belemosolyogtunk a világba, ha pedig ráeszméltünk, hogy „nem kerek a világ”, bátran üvölthettünk, kifejezve autentikus érzéseinket.

  • Kíváncsi csecsemők – Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

    A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték.

  • Energiaháború: létezik-e a csí?

    Régóta dúl a háború két csoport között. A szembenálló felek több kérdésben is másképp gondolkoznak. Az ellentétek leginkább az „energia”, életerő, csí, prána… létezésének kérdése körül bontakoznak ki… A két fél közt persze ritka a nyílt agresszió, inkább saját köreikben: rendelőikben, konferenciáikon, fesztiváljaikon támadják a másik felet, néha tévényilatkozatokkal, honlapokkal, röplapokkal igyekeznek a maguk oldalára állítani a közvéleményt.

  • Reménytelenül

    Az öngyilkosság tabutéma, még a róla való gondolkodás is bénító lehet. Kiválthat elutasítást, haragot, szégyent, szomorúságot vagy dühöt, vagy egyszerűen csak nem akarunk foglalkozni vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen, mert Magyarország kifejezetten rossz helyen szerepel az öngyilkossági statisztikákban, de azért is, mert minden befejezett öngyilkosság legalább hat ember – közeli barát, családtag, kolléga, osztálytárs – életét érinti közvetlenül.

ÉS MÉG: Éleslátás – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • „Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet”„Másodiknak lenni lehet jó életstratégia” – Beszélgetés dr. Lénárt Ágotával • Az „elvesztett apaság” – férfiak és a művi abortuszMinden nőnek kell egy jó barátnő!Bullying az iskolai közösségekbenSzívügyeink – Hitek és tévhitek az anyagcsere zavarainak és a szív- és érrendszer betegségeinek összefüggéseiről • Csillagászat a sejtjeinkben – avagy bioritmus és testi-lelki egészség • Emlékezz a tanulásért – és ne fordítva! Egy új oktatási módszer alapjai • Amit csak a Küklopsz látDemencia, életvég, döntések • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!