Jelenlegi hely

Tévedni emberi dolog

(De mi jön utána…?)
Az orvosi hibák gyakoribbak annál, mint amit korábban feltételeztek...

„Tévedni emberi dolog.” Ez a gyakran hangoztatott mondás azt tükrözi, hogy kultúránk viszonylag leegyszerűsítve gondolkodik arról, mi történik akkor, ha tévedünk vagy valamit elrontunk. A Senecától származó idézet folytatását ugyanis – jellemző módon – nem szoktuk már hozzátenni: „a tévedésben megmaradni azonban ostobaság”.   

Cikkek: 

Az, hogy az idézetnek szinte mindenki csak az első, önfelmentésre alkalmas részét ismeri, a szembenézésre késztető folytatását pedig nem, jól illusztrálja a hibákkal kapcsolatos lélektani folyamatokat. Miért olyan nehéz szembenézni a saját felelősségünkkel? Miért követjük el többször ugyanazt a hibát? Miért látják sokszor egészen másként a történtek okait a kívülállók, mint a helyzetben érintettek?

Ezek a kérdések az emberi gondolkodás egyik fontos működési mechanizmusához, az ún. kognitív disszonanciához vezetnek el. Ez akkor alakul ki, amikor a meggyőződéseinket megkérdőjelező információkkal szembesülünk, s így az egymásnak ellentmondó gondolatok feszültséget keltenek bennünk. Elvileg a logikus az lenne, ha a korábbi elképzeléseinknek ellentmondó információk hatására belátjuk, hogy nincs igazunk, és módosítjuk a saját meggyőződéseinket. Igen ám, de az emberek mindig, rögtön be szokták látni, ha nincs igazuk?  Sajnos, nem – ehelyett más, tudattalan gondolkodási stratégiákat használnak, hogy ne kelljen feladniuk meggyőződésüket. Például csak azokra az információkra figyelnek, amelyek az ő igazukat támasztják alá, a többit pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Nagyon jó példa erre a szerelem: eleinte, amikor csak tetszik valaki, egyaránt látom szívem választottjának előnyös és hátrányos tulajdonságait. Aztán szerelmes leszek belé: a hátrányos tulajdonságai eltűnnek, az előnyösek viszont egyre inkább felnagyítódnak szememben. De ilyen az is, amikor az emberek a sikereket maguknak, a kudarcokat külső tényezőknek tulajdonítják...

Minden más emberhez hasonlóan az orvosok is tévedhetnek munkájuk során – miközben azonban számos más munkakörben a hibák következményei csekélyek, addig az orvoslásban ez egészségkárosodáshoz vagy akár halálhoz is vezethet. Ehhez képest meglepő (a kognitív disszonancia jelensége alapján azonban értelmezhető), hogy az orvoslásban sokáig milyen nagy csend övezte ezt a témakört. Intenzívebb vizsgálatok csupán a közelmúltban kezdődtek.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

A legtöbb mikrovállalkozás nem a tudatosan hosszú távú tervezés eredményeként jött létre – ez bennük egyébként a szép

„Ne nyúljon a kormányhoz!” – hallatszik az utasítás az új Ford Fiesta bemutatóján tartott tesztvezetésen egy lesötétí

A tűsarok nem csupán a férfiaknak tetszik nagyon - a nők is magabiztosabbak benne.

Nemcsak a stressz oldásában, de a figyelem összpontosításában is segít öt perc videójáték a munkahelyen.

Nagyon meglepődünk, ha azt látjuk, hogy egy olyan sportágban, mint például az úszás, egy átlagos genetikával rendelkező személy kiváló teljesítményt képes elérni.