Jelenlegi hely

Nappali és esti emberek: pacsirták és baglyok

A pacsirta típusba sorolható személyek jobb pszichológiai egészségmutatókkal jellemezhetők, mint a baglyok

Alighanem mindenkivel megesett már, hogy amikor egy átvirrasztott éjszaka után, a végkimerülés határán a reggeli órákban végre ledőlhetett az ágyába, hiába érezte kényelmesnek, puhának és melengetőnek várva várt fekhelyét, hiába húzta el a sötétítőt,  akárhogy is forgolódott a takaró alatt, valahogy mégsem jött álom a szemére. 

Szerző: 

Vagy ha mégis sikerült elaludnia, felszínes, éber és korántsem pihentető alvásban volt része. Nem csoda, hiszen a reggeli órákban, elsősorban a 10 és 12 óra közti intervallumban az „alvás kapuja” zárva van, sőt egyes alváskutatók az úgynevezett tiltott alvászónák közé sorolják ezeket az órákat.

De vajon miért nem alhatunk, amikor szervezetünk egyértelműen jelzi, hogy erre lenne szüksége? A kérdésre a magyar származású svájci alváskutató, Alexander Borbély két-folyamat modellje kínálta a legmeggyőzőbb választ. Eszerint az elalvást és ellentétét, az ébredést két tényező befolyásolja. Az első, amelyet (az angol Sleep szó rövidítéseképpen) S-faktornak nevezett el, az ébren töltött idő függvénye. Az S-faktor „altató ereje” exponenciálisan növekszik, azaz minél tovább vagyunk ébren, annál nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy elálmosodunk és elalszunk. De mint a fenti példából is látszik, vannak időpontok, amikor könnyebben alszunk el, míg máskor igencsak nehéz álomba merülnünk. E jelenség hátterében az egyén napszaki ritmusa áll, amelyet C-faktornak (cirkadián faktor) nevezünk. E tényező ingadozása határozza meg 24 órás ritmusunkat. A C-faktor leginkább egy szinuszoid hullámra hasonlít, amelynek dombjai fokozott éberséget, völgyei pedig álmosságot jeleznek.

A megfelelő alvásminőség tehát e két tényező ideális összhangján múlik: az S-faktor, azaz a hosszan tartó ébrenlét hatására kialakuló alvásnyomás és a C-faktor, napi ritmusunk passzívabb időszakának találkozása teremti meg a hatékony és pihentető alvás előfeltételeit. Az emberi faj esetében a passzívabb időszak az éjszakai óráktól a reggeli órákig – általában este 10-11-től reggel 7-8-ig terjed. Az alvás kapuját éjszaka a C-faktor tágra nyitja, így könnyen álomba merülhetünk. Ám ha ez valami miatt nem sikerült, akármilyen fáradtnak érezzük magunkat, jobban tesszük, ha a reggeli órákban mégsem dörömbölünk, mert ekkor a napszaki ritmusunk többnyire zárva tartja az alvás kapuját...

A kronobiológia tudománya a szervezet belső ritmusainak sajátosságait és ezek egyéni eltéréseit vizsgálja. Az emberek napszaki ritmusaik alapján elkülönülő csoportokba sorolhatók. A reggeli kronotípusba sorolható személyek, az úgynevezett „pacsirták” korán ébrednek s kifejezetten frissek és üdék a reggeli órákban, éjszaka viszont korán elálmosodnak és nehezükre esik sokáig fennmaradni. A kronotípusok másik végpontját a „baglyok” alkotják, akiknek tantaloszi kínokat jelent kora reggel kikelniük az ágyból – egész délelőtt álmosnak, bágyadtnak érzik magukat, és szinte csak a délutáni órákban sikerül önmagukra lelniük. Este viszont fizikailag és szellemileg is felélénkülnek, és csak az éjjeli órákban vagy kora hajnalban érzik úgy, hogy már ideje lenne ágyba bújniuk. Természetesen nemcsak ezek a szélsőséges ritmusú alkatok léteznek, hanem a legtöbb ember valahol a két végpont között helyezkedik el, amolyan „köztes típust” alkotva. Számukra nem jelent különösebb nehézséget, ha például a megváltozott munkakörülmények miatt egy-két órával a szokásosnál korábban kell felkelniük, vagy éppen valamivel tovább kell fennmaradniuk.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Acsády László, Mátyás Ferenc, Komlósi Gergely és munkatársaik (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, illetve MT

Rossz alvási szokások mellett az egyébként egészséges embereknél is nagyobb a szívbetegségek kockázata.

A megzavart bioritmus egyik legkorábban kialakuló következménye a megzavart alvás és az inszomnia.

Sokáig nem tudunk elaludni, vagy megébredés után nehezen alszunk vissza – mi a teendő ilyenkor?