Jelenlegi hely

Tudnak-e számolni a csecsemők?

A babák is megunják egy idő után, ha ugyanazt látják sokáig, és érdekesebbnek találják az újszerű dolgokat

A kutatók nagyon sokáig keveset tudtak arról, hogyan látják a csecsemők a világot. Az utóbbi három évtizedben azonban robbanásszerű változások történtek, és egyre pontosabban tudjuk, milyen képük van a babáknak a körülöttük lévő dolgokról.

Szerző: 

Sokáig azt gondolták a pszichológusok, hogy a csecsemők szinte semmit nem értenek a körülöttük lévő világról, azonban az utóbbi évtizedekben egyre több meghökkentő képességükre derül fény. Ebben a körképben azt tekintjük át, hogy a még nem is beszélő babák vajon mennyire értik az olyan absztrakt fogalmakat, mint a mennyiség, vagy hogy képesek lehetnek-e számolni.

Az első elméletek: számolás csak iskoláskortól

A pszichológia mint tudomány a 19. század végén született meg, és meglepően sokáig nem volt átfogó elmélet a gyerekek intellektuális fejlődéséről. A legnagyobb hatású úttörő a 20. század első felében Jean Piaget svájci pszichológus volt, aki részletes leírásokat adott arról, hogy a gyerekek a különböző területeken milyen ütemben fejlődnek. A számok megértését vizsgálva arra jutott, hogy 4-5 éves kor előtt a gyerekek nem értik a számokat. Ezt például úgy vizsgálta, hogy a gyerek elé lerakott két sorban ugyanannyi tárgyat, majd megkérdezte, hogy a két sor ugyanannyi tárgyat tartalmaz-e – mire a gyerekek azt mondták, hogy igen. Ezután az egyik sort széjjelebb húzta, és a gyerekeket újra megkérdezte, hogy ugyanannyi tárgy van-e. Az óvodásokat megtévesztette a tárgyak széjjelebb húzása, és helytelenül azt felelték, hogy most eltér a tárgyak száma.

Piaget szerint a kis óvodások nem értik a számokat, a csecsemőknél pedig még abszurdabb lenne a számolási képesség feltételezése. Kiderült azonban, hogy módszere nem jól mérte az óvodások képességeit. Jacques Mehler francia kutató vizsgálatában például ugyanezt a feladatot csokikkal megismételve a gyerekek kiválaszthattak egy csokisort, ami az övék lehetett, és az eredmények szerint ilyenkor a gyerekeket nem lehetett becsapni egy széjjelhúzott, de kevesebb csokit tartalmazó sorral. A hetvenes és nyolcvanas években több olyan vizsgálat is napvilágot látott, amelyek azt mutatták, hogy az óvodások talán több mindent értenek a számokból, mint ahogyan Piaget feltételezte – de a csecsemőkkel kapcsolatban csak a nyolcvanas-kilencvenes években történt áttörés.

Az egérszínház

A csecsemők vizsgálatával kapcsolatban az egyik fő probléma: hogyan lehet kideríteni, hogy mit értenek meg a babák a körülöttük lévő világból, miközben nem tudunk tőlük kérdezni, vagy nem tudunk nekik utasításokat adni. A nyolcvanas évektől a kutatók új technikákat kezdtek használni, ilyen például az elvárásmegsértés módszere. Ennél a babáknak különböző jeleneteket mutatunk, és az egyes babák a jelenet más-más változatait nézhetik meg. Egyes változatokban lehetetlen dolgok történnek, ahogyan például egy bűvészmutatvány esetében. A kérdés az, vajon a baba észreveszi-e, hogy valami olyasmi történt, ami valójában nem történhetne meg – vagyis a kérdés az, hogy a babának van-e egy elvárása arról, mi történhet meg és mi nem (innen a módszer neve: elvárásmegsértés). Onnan látjuk, hogy a baba észreveszi a lehetetlenséget a jelenetben, hogy az ilyen jelenetet tovább nézi, mint a szokványosat. Ha a jeleneteket a kutatók elég ötletesen állítják össze, akkor sok mindent ki lehet deríteni arról, hogy a babák mit tudnak a világról.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Gyakran az igazgatók tussolják el az ügyet: az iskolából ugyan kirúgják a tanárt, de eljárás nem indul ellene.

Az amerikai gyermekorvosok nem tanácsolják a kisgyerekek digitális médiahasználatát.

A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül.

Az előhíváson alapuló teszt jelentősen lelassítja, sőt bizonyos körülmények között meg is állítja a felejtést.

A Közép-európai Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a csecsemők valóban képesek-e kikövetkeztetni, miről kommunikálnak mások, ha a beszélgetőpartnerek és az általuk...