Van-e ennek jelentősége egészségi állapotunk, a gyógyulás szempontjából, vagy csupán kellemetlen körülménynek kell tekintenünk, olyan hiányosságnak, ami más szolgáltatásoknál is előfordul?

Bálint Mihály, a híres orvos és pszichoanalitikus Az orvos, a betege és a betegség című,  megjelenése (1957) óta töretlen népszerűségnek örvendő könyvében az orvos és betege közötti kapcsolat jelentőségét elemezte, és bevezette az „orvosgyógyszer” fogalmát. Ez azt jelenti, hogy az orvos – vagy más gyógyító szakember – személyiségével és viselkedésével maga is „gyógyszernek” tekinthető. Bálint szerint a gyógyító kapcsolat minősége kiegészíti a gyógyszeres kezelést: ha jó a kapcsolat, a felírt gyógyszer vagy egyéb terápia is jobban hat, jobban gyógyul a beteg. Bálint felhívja a figyelmet, hogy mint más terápiás szereknél , az „orvosgyógyszer” esetében is figyelni kell a megfelelő „adagolásra”  és a „mellékhatásokra”. Azaz a gyógyító kapcsolat akkor fejti ki leginkább a hatását, ha a beteg személyre szabottan a neki épp megfelelő időt, tájékoztatást, információt, törődést és gondoskodást kapja a szakembertől. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 4. számában olvasható