Jelenlegi hely

Az „orvosgyógyszer” hatásai és mellékhatásai – avagy miként gyógyít az orvos-beteg kapcsolat?

Az orvos személyiségével és viselkedésével maga is „gyógyszernek” tekinthető.

Szinte bárkit kérdezünk, mindenkinek van egy története arról, hogy amikor ő maga vagy hozzátartozója beteg volt, nem megfelelő stílusban bántak vele, nem tájékoztatták kellően – vagy épp minden rendben volt, de személytelennek érezte a kezelőszemélyzet viselkedését. 

Szerző: 

Van-e ennek jelentősége egészségi állapotunk, a gyógyulás szempontjából, vagy csupán kellemetlen körülménynek kell tekintenünk, olyan hiányosságnak, ami más szolgáltatásoknál is előfordul?

Bálint Mihály, a híres orvos és pszichoanalitikus Az orvos, a betege és a betegség című,  megjelenése (1957) óta töretlen népszerűségnek örvendő könyvében az orvos és betege közötti kapcsolat jelentőségét elemezte, és bevezette az „orvosgyógyszer” fogalmát. Ez azt jelenti, hogy az orvos – vagy más gyógyító szakember – személyiségével és viselkedésével maga is „gyógyszernek” tekinthető. Bálint szerint a gyógyító kapcsolat minősége kiegészíti a gyógyszeres kezelést: ha jó a kapcsolat, a felírt gyógyszer vagy egyéb terápia is jobban hat, jobban gyógyul a beteg. Bálint felhívja a figyelmet, hogy mint más terápiás szereknél , az „orvosgyógyszer” esetében is figyelni kell a megfelelő „adagolásra”  és a „mellékhatásokra”. Azaz a gyógyító kapcsolat akkor fejti ki leginkább a hatását, ha a beteg személyre szabottan a neki épp megfelelő időt, tájékoztatást, információt, törődést és gondoskodást kapja a szakembertől. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 június-júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. június–július

  • A kudarchoz vezető legbiztosabb út

    „Az okos ember saját hibáiból tanul, a bölcs másokéból”, „Az okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján, a hülye pedig semmiből sem” – sokan nőttünk fel ilyen szólás-mondások között. Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy munkahelyi mókuskerekében. Kívülről fújjuk, mi fog történni, mégsem lépünk ki a komfortzónánkból, rójuk a megszokott köröket. Vajon véget lehet vetni ennek az ördögi spirálnak?

  • Zene, a titkos manipulátor

    Amikor egy jó zenét hallunk, ösztönösen elkezdünk dobolni a lábunkkal, megváltoztatjuk járásunk ritmusát, élénkebbek vagy éppen nyugodtabbak leszünk. Egész testünk – sőt számos kutatási eredmény szerint légzésünk és szívverésünk is – alkalmazkodik a zene lüktetéséhez. Mi történik ilyenkor velünk? Miért érezzük azt, hogy szinte együtt rezgünk a zenével?

  • Test és lélek – elválaszt vagy összeköt? Temperamentumunk és érzelmi reakcióink

    A modern orvostudomány elmúlt kétszáz évében teret nyert s felerősödött az a felfogás, hogy szervezetünk működését úgy kell elképzelnünk, mint egy gépet, melynek alkatrészei meghibásodhatnak és javíthatók. Ez a szemléletmód olyannyira átformálta a betegségről alkotott képünket, hogy a mindennapi, könnyen hozzáférhető egészségügyi rendszerből teljesen eltűnt a lélek (ill. a személyiség) bevonása a terápiába. Ha valaki „pszichoszomatikus” betegségben szenved, az egyfajta „bélyeget” kap, ami azt is jelentheti, hogy a betegsége nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyítható.

  • Kollektív, önkéntes agymosás? Az álhírek szociálpszichológiája

    2016 júniusában az egyik tudományos lap megosztott egy cikket, az alábbi, sokkoló címmel: „Egy tanulmány szerint a Facebook-felhasználók 70 százaléka a tudományos sztoriknak csak a címét olvassa, mielőtt megosztja és kommenteli”. A cikk hatalmas sikert aratott – több mint 58 ezren osztották meg a Facebookon. Annak ellenére is, hogy a cím és a bevezető alatt csak “lorem ipsum” latin töltelékszöveget tartalmazott. És bár jó eséllyel voltak néhány ezren, akik viccből osztották meg, mert értették a tréfát – a többség vélhetően csak azért, mert érdekesnek tartotta a címet. Ahogyan azt a legtöbben tesszük a cikkekkel a social media csatornákon...

  • Az idő reszketése a művészetben

    A művészetpszichológia egyik fontos kérdése, hogy a mű mennyire fejezi ki alkotója aktuális lelki állapotát, mennyire hordozza a művész személyiségjegyeit, életének eseményeit. Az életmű egészét tekintve az a kérdés is felmerül, hogy egyes művek miért „önkifejezőbbek” másoknál, milyen tényezők befolyásolják az alkotó szokásostól eltérő személyes művészi megnyilatkozásait.

ÉS MÉG: Három zsemlye – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Mit árul el a hangunk?Akik a hangjukkal játszanak„Nem bírom elviselni, ahogy rágsz!” – a mizofónia • Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokbanNézd, mit mutatok! Így tanul a kisbabaAz önbecsapásról és az üres beszédről„Mi mindent kell tudni?”„Elöl mosolyogsz, hátul izzadsz”Camino – Út az ismeretlenbeA férfi-nő kapcsolat drámái - A Pillangókisasszony történetének története • Aki időt nyer, életet nyerAz emlékezet fejlesztése • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Noha az emberek többsége nem kedveli a mesterséges illatokat, a trend továbbra is az, hogy a legtöbb teret ilyen módon próbálják vonzóbbá tenni.

A tudomány mai állása szerint mind biológiai, mind pszichológiai tényezők „közreműködnek” a migrén kialakulásában, illetve abban is, hogy a migrénes rohamok mennyire válnak...

Bármikor felkereshetjük Dr. Google rendelését. Huszonnégy órában dolgozik, és sosem fárad el.

Akár saját magunk sérülünk meg, akár egy barátunk sérülésének leszünk szemtanúi, ugyanazok a területek aktiválódnak az agyunkban.

Az emberek többsége meglepően pontosan képes felmérni saját egészségi állapotát, s ezáltal megjósolni, hogy például elkapja-e a nátha a közeljövőben – tudjuk meg a Pittsburgh-i...

Ha elveinkkel ellentétesen viselkedünk, nagy az esélye annak, hogy bűntudatot vagy szégyent élünk át.