Jelenlegi hely

Szaporodó vészhelyzetek - A természeti katasztrófáktól a hitelválságig

Milyen pszichés megterhelést jelentenek számunkra a katasztrófa minőségű történések?

A média gondoskodik róla, hogy folyamatosan tudatában legyünk: bármikor bekövetkezhet valami drámaian negatív esemény az életünkben. Árvizek, földrengések, tornádók, cunamik, hóviharok, erdőtüzek, tömeges közúti-, légi- és vízi balesetek, ámokfutók vagy terroristák lövöldözései, bankrablások és más erőszakos cselekmények hírei sokkolnak bennünket napi szinten. 

Cikkek: 

Ám ha mindez nem lenne elég, vegyük még hozzá a gazdasági jellegű „fenyegetéseket”: munkahelyek váratlan megszűnése vagy egy elhibázott pénzügyi döntés miatti teljes anyagi csőd – lásd hitelválság. Egy sor olyan esemény, amelyek nagyon súlyos egzisztenciális fenyegetést jelentenek – biztonságvesztést, sőt akár fizikai létünk veszélyeztetettségét is.

Hihetünk-e a médiának? Valóban egyre veszélyesebb világban élünk? Nagyobb ma azoknak a vészhelyzeteknek a „kockázata”, amelyek személyes és/vagy közösségi válságot idézhetnek elő?

Egyszerűnek tűnő kérdések, ám megválaszolásukhoz bonyolult összefüggésrendszert kellene átlátnunk és fölfejtenünk (köztük a globalizáció hatásait is). De talán mégsem tévedünk nagyot, ha az „igen”-re szavazunk. Aligha vitatható, hogy fel kell készülnünk a vészhelyzetek szaporodására, legalábbis ha hihetünk a klímaváltozással összefüggő természeti katasztrófák szakértőinek – és annak a logikának, miszerint a klímaváltozás negatív hatásai bizony a társadalmi és gazdasági válságok potenciális veszélyét is növelhetik.  Ami a klímaváltozás magyarországi hatásait illeti, a Világbank egy tanulmánya Magyarországra nagyon erős szélviharokat, áradásokat, aszályokat és a hőmérséklet szélsőséges ingadozását jósolja az elkövetkezendő 50 évben.

Vajon hogyan fogjuk ezeket a „csapásokat” átvészelni? Milyen pszichés megterhelést jelentenek számunkra a katasztrófa minőségű történések?

Szinte mindenkiben él kisebb-nagyobb rejtett szorongás amiatt, hogy valamikor őt is utoléri valamilyen tragikus esemény. Pedig milyen jó volna abban a boldog tudatban élni, hogy velünk ilyesmi nem történhet meg! A legtöbb ember valóban ezzel védekezik a szorongás ellen. Úgy kezeli a negatív történések lehetőségét, mintha őt ilyesmi soha nem érhetné. Ha egyes emberek homokba dughatják is a fejüket, a szakemberek ezt nem tehetik meg. Nem meglepő, hogy a természettudományoktól a gazdaságtudományokon át a pszichológiáig mindenütt jelen van az a téma, hogy mit kell kezdenünk a váratlan negatív események, a vészhelyzetek kockázatával. A legfontosabb kérdés nyilvánvalóan az, hogyan lehet kontroll alá vonni és kezelni az ilyen eseményeket, valamint azok hatásait.

Bár a lélektanon belül már régóta több szakterületen is fel-felbukkan ez a jelenségkör, napjainkban legátfogóbban egy hihetetlen iramban fejlődő szakág foglalkozik a vészhelyzetek természetének és hatásaiknak sokszínű problematikájával: a katasztrófapszichológia...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Amikor vitatkozunk, szavaink a fegyvereink. A szavak erejével állítunk, bizonyítunk, kritizálunk, próbáljuk meggyőzni vitapartnerünket...

A szívroham gyanújával kórházba került betegeknél gyakran az derült ki, hogy a roham előtt düh vagy szorongás-epizód érte őket – a kiváltó okok között családi veszekedések,...

Sokan hiszik, hogy a testmozgás csupán a karcsúságról, a kisportolt testről szól. Ez persze tévedés.

„Itt nem lehet hülyéskedni, mi félkatonai szervezet vagyunk” – mantrázzák némely cégnél a vezetők, aztán megpróbálkoz

Az optimista hozzáállás kétszer nagyobb esélyt jelent a szív- és érrendszeri egészségre – erősítették meg a mintegy 5100 önkéntes bevonásával végzett felmérésük alapján az...

Az iskolán belüli erőszak vagy zaklatás nagyon sok esetben fellelhető az  intézményekben, gyakran azonban mind a szülők, mind a pedagógusok alábecsülik a helyzet súlyosságát....