Jelenlegi hely

A világ összeomlik… A világ kettészakad - Gyermeki válás-narratívák

De ki hallja meg a gyermek történetét?

Mi, felnőttek már könnyen megfogalmazzuk életünk történetét: jó esetben érezzük, hogy azonosak vagyunk önmagunkkal gyermekkorunktól egészen a jelenig. Fel tudjuk idézni gyermekkori élményeinket, emlékeinket, és azonosulni tudunk akkor énünkkel (legfeljebb már bölcsebbek lettünk bizonyos dolgokban). De ki hallja meg a gyermek történetét?  A gyermekét, akiben saját élettörténete számunkra még láthatatlanul alakul, nem fogalmazódik meg, illetve csak az ő töredékes közléseiből rakhatjuk össze – ha egyáltalán képesek vagyunk meghallani a gyermek hangját, és valóban kíváncsiak vagyunk arra, mit akar mondani.

Szerző: 
Hároméves kortól a gyermekben már kialakul a saját élettörténeti narratívájára való rálátás. Képes arra, hogy visszanézzen kisbabakorára, és saját identitását, létezésének élményét az időben átélje, megfogalmazza. Ebben a szülői háttér és kultúra segíthet azzal, ha közösen felidézik a „régmúltat”, azt, hogy milyen örömmel várták, milyen volt, amikor megszületett, hogyan gondozták, szerették, milyen szokásai voltak csecsemőkorában. A fényképek közös nézegetése elengedhetetlen segítség a gyermek számára ahhoz, hogy megfogalmazza önmagát, saját létezésének élményét egy történetbe foglalja, aminek ő a főszereplője. Ez az egészséges fejlődés nélkülözhetetlen feltétele.

Ha a gyermeket trauma éri, a történet megszakad, addigi élete összeomlik – ez egy katasztrófaélményhez hasonlítható az ő élményvilágában. Válás estén ez mindig megtörténik. A válófélben levő szülők gyermeke gyakran lejátssza ezt az élményt a terápiás szobában. Felépít dolgokat, amelyeket szisztematikusan, újra és újra lerombol. Olyan játékokat játszik, amelyben a szereplők földrengés áldozatává válnak, egy szörny lerombolja a házukat, vagy újra és újra egy szakadékba zuhannak. A katasztrófa-történések egymásba ágyazódhatnak, kombinálódhatnak, és megfigyelhető az, hogy a gyermek ezt spontán, a lelkének legbelső részéből érkező impulzus hatására játssza és újrajátssza Ez nála kísérlet az öngyógyításra, hiszen a benne levő élményt így megfogalmazza, „kiteszi magából”. A katasztrófaélmény, az összeomlás megélése szükségszerű – de nem mindegy, hogy ebben az élményben meddig marad benne a gyermek. A szülők odafigyelése és segítsége szükséges ahhoz, hogy  ezt a krízis-szakaszt „túlélje,” és a legrövidebb időn belül túl tudjon lépni rajta. Egy hétéves gyermek a terápiában heteken át a Titanic elsüllyedését, ennek különböző fázisait rajzolta, így fejezte ki a benne levő katasztrófa-élményt. Aztán egyszer csak abbahagyta a Titanic-téma rajzolását, és ez már annak a jele volt, hogy túllépett az összeomlás szakaszán, elkezdődött a gyógyulás, önmaga felépítésének-felépülésének szakaszába lépett.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?