Jelenlegi hely

Utánozás, majomszokás?

A gyerekek alaposan tanulmányozzák, majd később utánozzák a látott viselkedéseket

A csimpánzok és a gyerekek egészen másra koncentrálnak egy viselkedés megfigyelésekor. A gyerekek alaposan tanulmányozzák, majd később utánozzák a látott viselkedéseket, és már megfigyelés közben következtetnek a cselekvő céljaira is. A csimpánzokat nem köti le a viselkedés pontos megfigyelése, hanem inkább a használt tárgyakról tanulnak, a kézzel-manccsal fogható eredményekre fókuszálnak. Látható, hogy mindkét tanulási stratégiának megvan a maga haszna...

Szerző: 

A nagymamánál, férjem édesanyjánál töltöttünk egy hétvégét. Látogatóba vártak egy visszavonultan élő nagynénit, akivel még sosem találkoztam. Az idős hölgy szürke kosztümben érkezett, még útba ejtette a város temetőit, mielőtt betoppant volna. Szigorú arcán enyhe mosoly jelent meg a kétéves Sári felbukkanásakor, majd újra kiült rá az alapvonásnak tűnő rosszalló kifejezés. Sári, bár cserfes kislány, idegenekkel visszafogottabb, nem is tudott magával mit kezdeni, csak bújt mögénk. Nagymamája – a feszültséget oldandó – felajánlotta, hogy simogassa meg a cicát. Kivonultunk a verandára a macskához, aki pár pillanatig Sári nagy örömére hagyta is magát simogatni, de aztán szokása szerint felpattant, és felhúzott orral távozott. Szende kislányunk egészen addig meg sem mukkant, de itt már elfelejtette félénkségét, térdére csapott, elhúzta a száját, és indulatosan megszólalt: Bacca meg! Éppen ilyen mozdulatokat tettem pár nappal korábban, mikor melegítés előtt leugrott a spenót a konyhapultról...  Hogy ekkor mit mondtam, az maradjon az én titkom. Az idős hölgy arca Sári mondatára megrándult, sürgősre vette távozását, és nem szeretném tudni a véleményét a pesti menyről, aki lám ilyen szépen neveli a gyerekeit.

A megfigyeléses tanulás, az utánzás az emberiség csodafegyvere. Képtelenek lennénk bonyolult világunkban akár egy napot is túlélni, ha nem lenne meg az a képességünk, hogy hatékonyan leutánozzuk mások viselkedését, ezáltal bővítve tudástárunkat. De hát a majmok is utánoznak, nem? Igen, talán, de egészen másképp, mint a gyerekek, vagy mi, felnőttek, ha egy új viselkedést akarunk megtanulni. Több kutatást végeztek annak megállapítására, hogy a csimpánzok és az emberek miként veszik át fajtársaik viselkedését, hogyan sajátítják el a teendőket megfigyelés útján. A gyerekek egészen más stratégiát követnek, mint a csimpánzok. Ha egy két és féléves kisbabának egy felnőtt megmutatja, hogyan tud hozzájutni egy számára érdekes tárgyhoz, a kisgyerek ugyanazt a mozdulatsort csinálja végig, amit a felnőttől látott. A csimpánzok nem utánozzák emberi modelljük mozdulatait, hanem inkább azt jegyzik meg, hol kell keresni a jutalmat, és azután próba-szerencse alapon addig-addig ügyeskednek, míg ők is hozzájutnak valahogy.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A kitartás az egyik legtöbbre tartott emberi tulajdonság, de korántsem csak a mi fajunkra jellemző.

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos...

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

„Felnőttkorodban majd hálás leszel nekem ezért” – hangzik gyakran a válasz, amikor a serdülő kiböki, hogy nem szeretne zeneórára, edzésre vagy különtanárhoz járni.