Jelenlegi hely

A jó, a rossz és a kisbaba

Egy ideális világban a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését. De mit gondolunk erről nyolchónapos korunkban?

Általában ugye a jó és rossz cselekedetek nem maradnak következmények nélkül, és egy ideális világban a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését. De mit gondolunk erről nyolchónapos korunkban? A kísérletben a babák, nyolchónaposan, belső morális érzékükhöz igazodva azt a bábut kedvelték, amelyik megbüntette a rosszat.

Szerző: 

Az erkölcs kulturálisan meghatározott fogalom. Egy mostanában készült, 15 kultúrát feltérképező vizsgálat kimutatta, hogy az olyan értékek, mint kedvesen fogadni az idegeneket, vagy büntetni a tisztességtelenséget, fontosabbak a piacgazdaságban működő társadalmakban, ahol a fenti viselkedésekre nagyobb szükség van ahhoz, hogy menjen az üzlet. Így a szerzők azt állítják, hogy az emberek által fontosnak tartott legtöbb morális érték attól függ, hogy az illető milyen kultúrában nőtt fel – nem beszélhetünk belső, veleszületett meghatározottságról. Másrészt viszont nincs olyan kultúra, ahol ne találnánk meg a jó és a rossz fogalmát, ahol ne lenne valahogy meghatározva, hogy mi tisztességes, ahol ne jutalmaznák valahogyan a kedvességet és a hűséget, ahol ne különböztetnék meg az erőszakos cselekedetet a véletlen balesettől. Ezeknek az értékeknek az emberek túlélése szempontjából evolúciós jelentőségük van, a saját közeli hozzátartozóink – ezáltal génjeink – védelme, vagy az együttműködés mind ahhoz járul hozzá, hogy minél tovább maradjunk fenn itt e földi létben. Éppen ezért logikus a feltételezés, hogy valamiféle naiv, alapszintű erkölcs velünk születik...

Erkölcsi fejlődésünket tekintve nemcsak arról van szó, hogy a korábban hittnél sokkal előbb, tehát már születésünkkor rendelkezünk némi erkölcsi érzékkel, hanem a szabályrendszer, amihez tartjuk magunkat, jóval hamarabb árnyalttá válik, mint azt hittük. Piaget még arról beszél, hogy a gyerekek óvodás korukban erkölcsi realizmussal rendelkeznek, azaz kőbevésettnek vélik a szabályokat. Ma azt gondoljuk, hogy ez nincs így. Judith Smetana két és fél éves gyerekeket kérdezett a bölcsőde szabályairól. Például arról, hogy jó dolog-e ledobálni a ruhákat a földre vagy bántani másokat. A gyerekek mind azt állították, hogy mindkettő rossz. Ám azt is elmondták, hogy ha a bölcsisnénik megengednék, akkor le lehetne dobálni a ruhákat, ezt a szabályt meg lehetne változtatni. Bántani a társaikat viszont mindig rossz lenne, függetlenül attól, hogy mit mondanak a bölcsisnénik.

Ez az alapszintű morális hozzáállás a váza annak az összetett érzelmi fogalmi rendszernek, amit felnőtt korunkban erkölcsünkként fogalmazunk meg. Egy felnőtt tudatában van az általa vallott morális értékeknek, meg tudja fogalmazni azokat, érvelni tud és ellenérveket mondani, de ugyanúgy erős érzelmekkel reagál, ha a jóságnak vagy hűségnek egy feltűnően szép példáját látja, vagy valami kirívó gazsággal szembesül, mint a gyerekek, mikor tapsolnak a jó megjutalmazásakor, vagy sírva fakadnak a gonosszal találkozván.

A különbség csak a tudatos megfogalmazásban és az érzelmek kontrolljában van, ösztönös reakciónk nem különbözik a gyerekekétől...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése.

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Honnan tudhatja a kisgyermekét nevelő friss szülőpár, mi számít „normális” viselkedésnek a gyereknél?

Örökmozgó gyermeke lomha tinédzserré vált, aki hétvégén délben kel, iskolaidőben pedig alig lehet reggelente kirimánkodni az ágyból? Higgye el, nem lusta ő, csak kialvatlan....

Sok tanár ilyenkor rögtön azt kérdezi: miért nem veszik komolyan az órámat, miért ilyen lusták?

A kényszerek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, emellett állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer...