Jelenlegi hely

Pár-baj

A kapcsolati stressz egy része magából a kapcsolatból származik

A nehéz helyzetekből származó stressz nem csupán egyéni, hanem egyúttal páros stressz is. A stressz megmutatja a kapcsolat eleve meglévő sérülékeny pontjait – de az erősségeit is, fény derül alapvető kapcsolati mintázatukra, „rejtett kapcsolati szerződésükre”. 

A közösen átélt nehéz helyzetekben általában elég nyilvánvaló, hogy a pár együtt is érintetté válik, nemcsak a partnerek külön-külön… Az egyéni stressz-élmény és az arra adott válasz azon múlik, hogy a személy hogyan értékeli a helyzetet. Ugyanígy a párkapcsolat szintjén is egyezkedési folyamatok indulnak el egy közösen átélt helyzetben: stressz vagy nem stressz, és ha igen, akkor mi okozta, ki hozta létre, és mi benne a nehéz? A válasz néha nem is annyira egyértelmű, mint hinnénk.

Az egyezkedési folyamat többféle módon végbemehet. A legnyilvánvalóbb, ha a pár mindkét tagja nyíltan kimondja – vagy kimutatja –, hogy számára valami nehéz a helyzetben. Lehet, hogy az egyikük dühösen szidja a stressz okozóját (mondjuk a karambolt okozó autóst, vagy a tanárt, aki berendelte őket, mert a gyerek bukásra áll), míg a másikuk csendben sírdogál, és azt mondogatja maga elé: „Jaj most mi lesz?”. Reakcióik különböznek, de mindkettejük számára viszonylag egyértelmű, hogy ugyanannak a helyzetnek a következtében mindketten valami nehezet élnek át. Verbális és nonverbális kommunikációs csatornákon is azonnal, egymás számára is félreérthetetlenül létrejött a konszenzus: „ez mindkettőnk számára stressz!”

De mi történik akkor, ha egy helyzet csak egyikük számára stresszkeltő, a párja nem érzékel nehézséget – például a rossz jegyeket hozó gyerek miatt csak az anya kezd szorongani, az apa elnézően legyint? Ilyenkor sokszor megindul egy meggyőzési manőver: egyikük, másikuk, vagy akár mindkettőjük megkísérli megváltoztatni párja helyzetértelmezését. Ebben helyzeti előnyben van a stresszt átélő fél: hajtja a saját stresszélménye, és szeretné ebbe párját is bevonni. Valószínűleg nem azért, hogy nehezítse az életét, hanem mert önkéntelenül is érzi, hogy a közös cselekvésre a közös élmény teremt alapot. Az már a pár kapcsolatának egészétől, kommunikációs érettségétől is függ, hogy mik lesznek az érvek. Folyhat egyezkedés a helyzetről, annak részleteiről, újabb információkról (hány hét van hátra, hány oldal tananyagról van szó), de ezzel párhuzamosan folyhat egy érzelmi, kapcsolati egyezkedés is (Hát apa az ilyen?). A társunk kétségbeesésének észlelése általában akkor is stresszkeltő számunkra, ha maga az eredeti helyzet nem az. Ám ha a tapasztalat közös, akkor a stressz közös megélése szinte mindig létrejön a kapcsolatban. Vagy a helyzet maga váltja ki a partnerekből, vagy ők „gondoskodnak” arról, hogy saját stresszüket – legalább közvetetten – a másik is átélje.

Az egyéni és kapcsolati működés komoly zavara lehet, ha valamelyikük tagadja saját érzelmi reakcióját, esetleg még nyíltan meg is kérdőjelezi, sőt támadja a párját azért, mert az „rémeket lát”. Kutatások kimutatták, hogy stresszkeltő helyzetekben vegetatív szinten a pár mindkét tagja megéli a feszültséget – mégis jelentős különbség lehet köztük ennek tudatos elismerésében… E különbségek miatt ráadásul még növekedhet is a stressz a partnerekben – és így magában a kapcsolatban is. A jelen lévő stressz tagadása szinte a nullára csökkenti a hatékony közös megküzdés esélyét, sőt a kapcsolat maga válik a legfőbb stresszforrássá.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 1. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...