Jelenlegi hely

A lelkiismeret születése

Folyamatos referenciaként működik arra vonatkozóan, hogy mit nem szabad tennünk

 „Ne mondd meg az anyukádnak, hogy kiszöktünk a kerítésen!”

Szerző: 

Nagy különbség van abban, hogyan reagál erre a mondatra egy kétéves kisgyermek, egy ötéves óvodás és egy tizenhat éves serdülő. A kétéves nagy valószínűséggel nem is érti a szándékot, hiszen számára teljesen természetes érzés az, hogy anyukája akkor is mindent lát és tud, ha nincs is éppen jelen. Óvodáskorban már más a helyzet, megjelenik egy feszítő, nyugtalanító érzés, a tiltott tevékenység bűntudatot, lelkiismeret-furdalást okoz, és valószínű, hogy ez olyan terhet tesz a gyermekre, ami miatt végül mégis elmondja az édesanyjának. Serdülőkorban nem kizárt, hogy a szerelmes lány nem érez bűntudatot, ha a szülői tiltás ellenére kiszökik egy lopott órára a barátjával – főleg, ha úgy érzi, hogy túlságosan szigorúak, igazságtalanok vele vagy nem bíznak benne. Ebben a tipikusan lázadó korban már előfordul, hogy a fiatal felülbírálja szülei elvárásait vagy a családi szabályokat.

Ha fejlődéslélektani szempontból vizsgáljuk a lelkiismeret kialakulásának kérdését, láthatjuk, hogy rendkívül komplex, sokszor rejtélyes, nehezen megragadható vagy definiálható jelenségről beszélünk, mely elválaszthatatlan olyan képességektől, mint az önreflexió, az önmonitorozás, a kötődés, az „én” kialakulása, a szabályok belsővé tétele és alkalmazása, a moralitás. Ezek olyan magasrendű – a gondolkodást, a viselkedést és az érzelmi életet irányító – funkciók, melyek nem születnek velünk, fokozatosan alakulnak ki, a tapasztalati tanulás és a környezet reakciói mentén építjük be személyiségünkbe. Természetesen itt sem zárható ki a genetika, hiszen a különböző temperamentumú emberek különböző módon reagálhatnak a környezeti hatásokra; ezért kijelenthetjük, hogy ebben az esetben is a komplex gén-környezet interakció hangolja finomra a lelkiismeret kialakulásának hátterében álló szociális, morális és személyiségbeli tényezőket...

A személyiségfejlődés során a lelkiismeretet olyan útitársnak képzelhetjük el, mely óvodáskorban a külső környezet (elsősorban a szülők) visszajelzései alapján születik, majd fokozatosan belsővé válik. Folyamatos referenciaként működik arra vonatkozóan, hogy mit nem szabad tennünk, hiszen a lelkiismeret-furdalás olyan negatív érzésekkel jár, mint a bűntudat és a szégyen. Felmerülhet az a lélektani folyamatot érintő kérdés is, hogy vajon normális esetben miért „éri meg” a gyermeknek az, hogy ilyen fájdalmas érzéseket éljen át, ahelyett, hogy egyszerűen nem mondja el, csak hogy ne kapjon érte büntetést. Két, egymással összefüggő dolog áll a háttérben: alapként a szülő és gyermeke közötti biztonságos érzelmi kötődés, valamint a szülőnek való megfelelés igénye. A lelkiismeret hajtóereje ugyanis az, hogy a gyerek a szülőt omnipotensnek – vagyis mindenhatónak – látja, ezért mindenáron arra törekszik, hogy megfeleljen neki. Mivel a gyermeki lét önmagában egy kiszolgáltatott pozícióval jár, ez az erős megfelelés független attól, hogy a szülő milyen világnézet szerint, milyen eszközökkel (büntetés, testi fenyítés, jutalmazás), vagy mennyire liberálisan neveli a gyermeket. A megfelelés igénye teljesen tudattalan, és még olyankor is fennáll, amikor a gyermek viselkedése látszólag ellentmond ennek (például hisztizik és hadakozik a szabályok ellen), hiszen ennek a bonyolult szabályozási rendszernek a belsővé válása hosszabb és mélyebb folyamat annál, mint hogy kizárólag az aktuális viselkedésből következtetni lehetne rá.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 1. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2017 december – 2018 januári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. december – 2018. január

  • Szerencsés természeted van?

    Szerencsés természete van – szoktuk mondani az olyan emberre, aki valahogy mindig a talpára esik, akit nem törnek meg a kudarcok, akinek, bármi történjék is, van ereje és kedve továbblépni. Vajon az effajta szerencsére születni kell? Vagy ezen a téren is igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa?

  • „Rövid távon az amatőr is szakít”

    Stratégának kell lenni, matematikusnak, tapasztaltnak és fegyelmezettnek – véli a nagyközönség, és inkább távol is marad az online pókertől. Pedig a felsorolt képességek a játéknak csak a 20 százalékát adják, a többi pszichológia és szerencse – mutat rá Bence, akit ma is simán megkopaszthat egy amatőr játékos, bár tíz éve hivatásos pókeres.

  • Lélektelenül – Antiszociális és pszichopátiás személyek a társadalomban

    Az irodalom vagy a filmművészet a pszichopátiás karakter számos hiteles ábrázolásával nyűgözte le – vagy éppen ejtette irtózatba – a közönséget. A lélektelen, mások érzései iránt közömbös, céljaikat számító hidegvérrel elérő, kriminális személyek azonban az antiszociális magatartások spektrumának csak kisebb részét teszik ki. Az amoralitás lólába éppúgy kilóg az autópályán mindenkit leszorító, a mozgássérültek számára fenntartott parkolóba lelkifurdalás nélkül beálló kigyúrt „terepjárós”, mint a kapcsolatról kapcsolatra vándorló, érzelmi és anyagi károkat maga után hagyó sármos házasságszédelgő esetében.

  • Alhasi titkok

    A hétköznapokban akkor érezzük jól magunkat, ha nem veszünk tudomást az alhasban elhelyezkedő szervekről… A szobatisztaságra való szoktatás elfelejtett emlékei ugyanúgy nyomot hagynak az idegrendszerben, mint a kultúra, amelyben felnőttünk – s amely évszázadokig szégyellni- és titkolnivalónak bélyegezte az ürítési funkciókat és a nemiséget. Ám amit tilos szavakba önteni, érthetetlen nyelven kommunikálhat velünk: fájdalom, furcsa érzés, gyenge működés, görcsösség formájában.

  • El tudunk-e képzelni egy fenntarthatóbb világot?

    Mit gondoljunk erről az egész fenntarthatósági történetről, amikor ezer meg ezer egymásnak ellentmondó információ kering körülöttünk, és megbízhatónak feltüntetett tudósok állítanak mindenfélét – és annak pont a szöges ellentétét is? Olyan bonyolultnak látszik az egész, mi pedig olyan elenyészően kicsi fogaskeréknek tűnünk a nagy rendszerben.

  • Életveszélyben: családi vállalkozások

    Reneszánsza van a kisméretű, illetve a családi vállalkozásoknak, ámulatba esünk a semmiből született „minicégek” láttán, csodáljuk, amikor valaki a maga erejéből hozta létre… A legtöbb mikrovállalkozás nem a tudatosan hosszú távú tervezés eredményeként jött létre – ez bennük egyébként a szép –, hanem valamiből való menekülésként. Szabadságkeresés, önmegvalósítás, a függetlenség iránti nagyon rokonszenves igény volt a háttérben – később azonban éppen e faktorok válnak majd a fenntarthatóság és a növekedés akadályává

ÉS MÉG: Szerencse – holtomiglan – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Introvertáltak egy zajos világbanA játékká varázsolt matematika. Dienes Zoltán pszichobiográfiája • A szerencse bűvöletében„Az isteni szikra csak az agyi neuronjaink játéka” • Péntek 13A csimpánzok okosabbak a gyerekeknél? A „Homo Technicus” születése • „Hogyan mondjam el neked?”Rangok és szerepek az iskolai osztályban – egy iskolapszichológus szemével • Újragondolt engedelmesség – Mit tudtunk meg valójában a Milgram-kísérletből? • Zaklatás vagy udvarlás?Orvosként a menekülttáborban – börtöngyakorlattal • Állati függőségek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Noha a dicséret rendkívül hatékony motivációs eszköz, nem árt, ha a tanárok és a szülők okosan bánnak a szavakkal.

Akik sok időt töltenek kisgyerekek társaságában, feltehetőleg észrevettek már olyan eseményeket, amikor a gyerekek me

Azok a gyerekek, akik olyan korhatáros filmet néztek, amiben fegyverek szerepeltek, egy kísérlet során hosszabb ideig játszottak a nekik adott hatástalanított fegyverrel, és a...

Ha a család együtt tud időt szánni a természet felfedezésére, akkor önmagukról is rengeteget tanulhatnak.

Az utóbbi években több kutatás összefüggést talált a mozgás és az idegrendszer fejlődése között – rövid összefoglalón

Hogyan lehetséges, hogy meglehetősen pontosan felismerjük beszélgetőtársunk érzelmi állapotát?