Jelenlegi hely

A jövő oktatási módszere: a videojáték

A szülők többsége zsigeri ellenszenvet érez a videojátékok iránt

Peter Gray, a Boston College pszichológiaprofesszora egy provokatív felvetéssel állt elő: szerinte a szülőknek meg kellene engednie, hogy a gyermekük annyit játsszon videojátékokkal, amennyit csak akar. 

Szerző: 

 A fiatalok természetes tanulási folyamatait vizsgáló Gray szerint nem véletlen, hogy a modern kor gyermekeinek választása leggyakrabban a videojátékokra esik, ha szabadidejüket akarják eltölteni. Úgy véli, a gyerekek ösztönösen tudják, hogy a játék során olyan készségeik fejlődnek, amik elengedhetetlenek a boldoguláshoz a mai világban…

A videojátékokat elsősorban a kikapcsolódás egy újszerű formájának tekintjük, ám ezek a felszín alatt – a „sima” játékhoz hasonlóan – fontos készségeket is fejlesztenek. Játék közben ok-okozati összefüggéseket veszünk észre, taktikákat dolgozunk ki és hajtunk végre, így szinte észrevétlenül fejlesztve számos készségünket. Ezek a játék környezetén kívül is használhatóak és jó szolgálatot tehetnek az iskolában vagy a munkahelyen. A pedagógia néhány haladó szellemű képviselője éppen ezért jelenleg is azon munkálkodik, hogy felhasználja a videojátékok hatásmechanizmusát az oktatásban. Hasonlóan nagy érdeklődés irányul a játékok üzleti, tudományos és civil életben való alkalmazására is (ld. a Gamification-ről szóló cikket 2012/6. számunkban).  

Feszült figyelem

Az elektronikus szórakoztató média képviselői közül leginkább a videojátékokkal kapcsolatban merült fel, hogy pozitívan hathat a kognitív képességek fejlődésére. Kialakításuk felfedezésre biztat és stimulálja az agy jutalmazó központjait, ezáltal folyamatosan fenntartva az érdeklődést. Emellett állandó pszichés erőfeszítést igényel és tanulásra is késztet, hiszen a modern videojátékokban odafigyelnek arra, hogy fokozatosan egyre nehezebb kihívások elé állítsák a játékosokat. Ezeken csak gyakorlással, odafigyeléssel és (önkéntelen) tanulással lehet túljutni.

Szinte minden ilyen játékban szükség van az események szoros követésére és az erőteljes koncentrálásra. Sokuknál – főleg az akciójátékokban – nem mindegy, hogy a játékos milyen gyorsan reagál a helyzetekre. Számos tanulmány mutatta ki, hogy a játékosok figyelmi képességei javulnak, és a rövid távú memóriájuk (avagy „munkamemóriájuk”) is hatékonyabban működik. A „videojáték-generáció” tagjai nemcsak jobban tudják fókuszálni a figyelmüket, hanem jobbak a figyelem megosztásában és könnyebben váltanak a különböző feladatok között is.

Aranykezű játékosok

Habár sokféle akciójáték létezik, közös bennük, hogy nagyon gyorsan kell reagálni a történésekre, és különösen nagy hangsúlyt kap a főszereplő mozgatása. Az irányítás rendkívül összetett, és csak a kontroller, billentyűzet vagy egér összes funkciójának pontos használatával érhető el a kívánt hatás. Így az akciójátékok legkézenfekvőbb fejlesztő hatása a finommotoros mozgásokban érhető tetten (mint az apró kéz- és ujjmozdulatok). Például egy 2007-es kutatásban laporoszkópiás műtéteket végző sebészek teljesítményét hasonlították össze. A hetente legalább 3 órát videojátékozó orvosok és rezidensek 37 százalékkal kevesebb hibát vétettek és 27 százalékkal gyorsabbak voltak, mint a videojátékkal nem játszó társaik. Ezt a keresztmetszeti eredményt később sikerült kísérletes módszerrel is igazolni, azaz bebizonyosodott, hogy a fejlődésért tényleg a videojáték volt a felelős.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 1. számában olvasható.

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Lehet, hogy feszült vagy szorong, nem érti, hogy rosszat csinált, de az is előfordulhat, hogy az adott helyzetben sem

Készült már néhány vizsgálat a tárgyban, de az eredményeik ellentmondásosak.

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A kitartás az egyik legtöbbre tartott emberi tulajdonság, de korántsem csak a mi fajunkra jellemző.

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos...